Ahány ember, annyiféleképpen tekint az új évre. Vannak, akik számára az évkezdés csak egy ugyanolyan nap, mint a többi. Mások jobb dolgokban reménykednek. Megint mások komoly fogadalmakat tesznek. És vannak, akik eltökélten nekilátnak a munkának már az év első napján.

Egy dologban a többség egyetért: szeretnénk, ha az idei év jobb lenne, mint a tavalyi.

„Köszöntsük az új évet, mint egy új lehetőséget arra, hogy jól csináljuk.” – Oprah Winfrey

De hogyan lehetne a 2018 sikeresebb, mint a 2017 volt? Hogyan tudnánk idén jobban csinálni, mint tavaly? Mi az egész titka?

A tudás.

Hogyan szerezhető tudás?

Tanulással.

Sajnos, az a tapasztalat, hogy számtalan felnőtt ember egyáltalán nem tanul, egyáltalán nem fejlődik. Legyen fiatal vagy idősebb. Teszik ezt úgy, hogy egy olyan világban élnek, ami folyamatosan változik, fejlődik.

Ma már nem lehet ugyanazzal a tudással boldogulni, mint amivel 20 évvel, de akár csak 10 évvel ezelőtt (legalábbis elég nehézkes vagy elég kevés helyen). Sőt, lehet, már a 3 évvel ezelőtti információink is elavultak egyes szakterületeken.

Csak akkor lehetsz igazán sikeres, csak akkor tudsz együtt fejlődni a világgal, ha tanulsz.

Hogyan lehet tanulni?

1. Olvass könyveket.

Akár szakmai könyveket, akár önfejlesztő könyveket. Bármit, ami elővisz. De vannak olyan regények is, amelyekből lehet tanulni, fejlődni, nem csupán a szórakoztatást szolgálják.

2. Olvass cikkeket, írásokat.

A neten számtalan tananyag megtalálható. Sokan írnak blogokat akár hivatalosan, akár csak „jófejségből”, és osztják meg tapasztalataikat a lehető legkülönfélébb területeken.

3. Hallgass CD-ket, hanganyagokat.

4. Nézz videókat.

Ugyanez jellemző a videókra is. Rengeteg videóanyag érhető el az interneten ingyenes és fizetős formában. Kezdve a motivációs anyagoktól, folytatva a hétköznapokban hasznosítható tudást tartalmazóktól egészen a speciális területekig.

5. Járj el szakmai előadásokra, továbbképzésekre, szemináriumokra, tanfolyamokra.

Ezek egy része már online formában is elérhető.

6. Beszélgess olyanokkal, akik bizonyos dolgokban jobbak, mint Te.

Ez lehet egy profi a szakmánkban, de ha például nem olyan jó a házasságunk, ez lehet egy barátunk, aki boldog házasságban él. Beszélgessünk vele, kérdezzük ki őt a sikeres tevékenységeikről, figyeljük meg, mit hogyan csinál. Kérjünk tőle tanácsot, javaslatokat.

7. Figyelj, tanulmányozz.

Tanulni nem csak úgy lehet, hogy elolvasol egy könyvet vagy tanfolyamra jársz. Azáltal, hogy nyitva tartjuk a szemünket és fülünket, mi magunk is levonhatunk következtetéseket.

8. Értékelj ki.

Itt az új év, itt az idő arra, hogy kiértékeljük, mit csináltunk jól tavaly és mit nem, és félretegyük azt, ami nem vitt előre, és erősítsük azt, ami igen. Mert ez is tanulás!

A fentiek fényében sikerekben és tudásban gazdag új esztendőt kívánunk!

Szeretettel,
az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai

Ki ne szeretne Tökéletes Karácsonyt, amikor a lakásban minden csillogóan tiszta, kint csendesen esik a hó, bent pedig békében és nyugalomban együtt vacsorázik a család, majd vidáman és szeretetben kibontják az ajándékokat?

Te is erre vágysz, igaz?

Sajnos, ez nem mindig úgy sül el, ahogy szeretnénk. Talán neked is ismerős a kép, hogy a háziasszony napokkal azelőtt elkezdi a nagytakarítást és éjt nappallá téve szorgoskodik: port töröl, porszívóz, ablakot mos, elmegy megvenni az ajándékokat, becsomagolja, előkészíti az aznapi menüt, majd 24-én süt, főz… Rosszabb esetben emellett még dolgozik is. És ennek végére egy hullafáradt, lehajszolt, ideges és zsémbes nő lesz belőle szentestére.

És persze a hó sem esik, így „idén sem lesz fehér karácsony”.

Hogyan tudnánk ezt elkerülni?

Nem is olyan nehéz! :)

Először is, nézzük meg, mi a fontosabb? Hogy tökéletesen tiszta legyen a lakás feszült hangulatban vagy egy „szokásos” tisztaságú lakásban szeretetteljes az ünnep?

Nyilván, Te is a másodikra szavaztál. Ezt tartsd mindig szem előtt! Senkinek nem fog feltűnni, ha idén karácsonykor nem pucoltad meg az ablakot vagy nem húztad el a kanapét, hogy felporszívózz mögötte. De az igen, ha ideges vagy és fáradt, és emiatt kiabálsz vagy zsörtölődsz vagy egyszerűen csak nem érzed jól magad!

Összeszedtünk neked néhány tippet, amely segíthet abban, hogy stresszmentes legyen az idei karácsonyi időszak.

Egy kis szervezés

1. Készíts listát a tennivalókról. Ez még most sem késő! Így lesz mire támaszkodnod, nem kell mindent fejben tartanod, ráadásul nem fog semmi sem kimaradni.

2. Bár már nem sok idő van karácsonyig, amit csak tudsz, kezdd el minél hamarabb, akár ma. Ne mindent 23-ára vagy 24-ére időzíts!

Tiszta udvar, rendes ház

3. Ha mindenképpen ragaszkodsz hozzá, hogy alaposan kitakaríts és rendet rakj, akkor oszd ki a feladatokat a család többi tagjára is. Beszéljétek meg, hogy szeretnéd, hogy ha nyugalomban telnének az ünnepek és emellett tisztaság is lenne, és ehhez kéred az ő segítségüket is. Akár szervezz egy közös takarítós „partit”, rakj be pörgős zenét, készíts be egy kis enni-innivalót és lássatok neki együtt.

4. Nézd meg, hogy reálisan mi az, amit végre is lehet hajtani karácsonyig. Persze, jó lenne, ha minden apró zug is pormentes lenne, de ha úgy találod, erre nem lesz időd, akkor inkább csak a főbb területekre koncentrálj, és ne vessz el a részletekben.

5. És ne feledd: ahogyan te sem veszed észre a kisebb hiányosságokat a tisztaságban, amikor máshoz mész vendégségbe, úgy hidd el, más sem azt vizsgálja, hogy professzionálisan lett-e az ablak megtisztítva vagy hogy a könyvek teteje le lett-e portalanítva. Jó eséllyel azért van ott, mert téged vagy titeket szeretne látni.

A karácsonyi menü

6. Gondold ki úgy a vacsorát, hogy valóban legyen idő elkészülni vele, és ne kelljen túlhajszolnod magad. Szélsőséges példa, de jobb egy békés spagettizés, mint egy tökéletes sült pulyka köré gyűlő veszekedős család.

7. Tipp: találj ki olyan vacsorát, amely nem csak helyben kisütve igazán finom, és készítsd el egy-két nappal előtte, majd fagyaszd le. Pl. egy töltött káposzta felmelegítve is ízletes, így megspórolod a nagy és hosszas sütés-főzést karácsony napján, és lesz időd mással foglalkozni. De jó ötlet lehet hasonlóképpen egy tojássaláta, amely hűtőbe téve másnap talán még finomabb, mint aznap, amikor készült.

8. Legyél előrelátó. Amit csak tudsz, szerezz be minél hamarabb. A karácsonyi menühöz ne az utolsó pillanatban szaladj le a boltba vagy a piacra, mert a legtöbb ember is ekkorra időzíti, így rengetegen lesznek az utcán és az üzletekben. Arról nem is beszélve, hogy lehet, addigra kiürülnek a boltok polcai. Ha húst szeretnél, vedd meg mielőbb és fagyaszd le.

9 Tipp: több nagy üzletláncnál lehet házhozszállítást is igénybe venni. Így megspórolod a sorban állást és a cipekedést.

10. Tipp: ha mindenképpen aznap szeretnéd vagy tudod elkészíteni a karácsonyi menüt, találj ki olyan vacsorát, amit egyszerűen, egyben tudsz megcsinálni. Pl. egy rántott hús sok előkészülettel jár, és folyamatos figyelmet igényel a kisütése. Viszont egy tepsis egytálétel, amelyet  csak össze kell állítani, majd bedobni a sütőbe, sok időt megspórol neked.

A lakás feldíszítése

11. Mind a lakást, mind pedig a karácsonyfát (ha van) fel tudjuk díszíteni előző nap, de hetekkel korábban is. Ezzel is csökkentjük a 24-ei tennivalókat.

12. A díszítésben is kérhetjük (sőt, kérjük is) családtagjaink segítségét. Egyrészt jó közös program, másrészt ismét terhet vesz le a válladról.

Egészségesen és stresszmentesen

13. Ha már tudjuk előre, hogy a karácsony napjai megterhelőbbek lesznek, készítsük fel szervezetünket. 24-én lehetőség szerint ne keljünk hajnalban. Aludjuk ki magunkat, ha lehet, előző nap feküdjünk le időben.

14. Ilyenkor a szokásosnál nagyobb mennyiségű vitamin (B1 vitamin C-vitaminnal illetve kalcium-magnézium) jó hatású idegeskedés ellen. És ne hagyjuk ki sem a reggelit, sem pedig az ebédet a nagy sürgés-forgás közepette. Az, hogy nem aludtuk ki magunkat és éhesek vagyunk, csak olaj a tűzre. Nem beszélve az esetlegesen ebből fakadó hasogató fejfájásról.

Ajándékozás

15. Egy nagyon kreatív tipp: kolléganőnk családjában szokás, hogy az ajándékok nincsenek a fa alá téve, hanem el vannak rejtve szerte a lakásban. Ehhez pedig egy-egy térkép áll rendelkezésre az ajándékozottnak. A sürgés-forgás és keresgélés igazán örömteli, ráadásul remek közös program, amelyet gyerekek és felnőttek egyaránt élveznek. Legyünk kreatívak, tegyük emlékezetessé a karácsonyt! És nem utolsó sorban: ezt előre el lehet (sőt kell is) készíteni, így ezzel sem a karácsony napját zsúfoljuk tele.

Összefoglaló

Merjünk szakítani a hagyományokkal! Semmi sem fog történni, ha nem halászlevet eszünk karácsonykor, hanem borsólevest, ha nem 24-én díszítjük fel a karácsonyfát, hanem 23-án, vagy ha nem lesz makulátlan a lakás az ünnepekre!

Sokkal többet ér egy vidám, szeretetben és békességben együtt töltött idő, mint a rohangálás, feszültség és idegeskedés. És ezáltal élmény lesz a karácsony és nagyszerű emlék!

Boldog karácsonyt és pihentető ünnepnapokat kíván az Alkalmazott Oktatástan! :)

Az interneten találtam egy írást, ami egy elképesztően bölcs afrikai törzsi szokásról számol be. Mindegy, hogy igaz vagy nem, úgy gondolom, nagyon sok szülő és pedagógus tanulhat belőle. Mert sajnos, azt tapasztalom, hogy közel sem ez a hozzáállásuk. Akinek fontos a gyermekek boldogsága, tanulhat ettől a törzstől. Íme, ahogyan ők csinálják:

„Létezik egy hihetetlenül bölcs afrikai törzsi szokás. Amikor a törzsből valaki rosszat tesz a törzs egy másik tagjával, vagy fájdalmat okoz neki, akkor az illetőt kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik. De ahelyett, hogy valami nyilvános büntetésben részesítenék, két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett. Hogy miért?

Mert a törzs hisz abban, hogy minden egyes ember jónak születik, és szeretetre, békére és boldogságra vágyik. Csak néha, a mindezekre való törekvés közben hibákat vétünk. És mivel a rossz cselekedeteket segélykiáltásként értelmezik, a törzs összegyűlik a társukért, és segítenek neki újra megtalálni önmagát, a jó természetét. Emlékeztetik őt arra, hogy ki is valójában. És erre néha mindenkinek szüksége van!”

A legjobb gyógyír a gyereknevelésben a pozitív megerősítés, a dicséret! Aki ez alapján bánik a gyerekekkel az csodákat fog tapasztalni!

Barátsággal:
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan

Van egy adat, amelynek a hiányában a tanulás elég felesleges és kilátástalan tud lenni.

Amelyet ha nem veszünk figyelembe, a tanulás egyszerűen végeláthatatlan és idegőrlő és alkalmazhatatlan lesz.

Ez pedig a Kulcsadat elve.

Mit is jelent ez?

"Nem minden adat ugyanannyira fontos, mint minden más adat. Némely adat hasznosabb a többinél, és bizonyos adatok teljesen értéktelenek.

Ha a tények „tengerére” tekintünk, úgy tűnhet, hogy a tenger minden cseppje ugyanolyan, mint az összes többi csepp. Azonban mivel néhány vízcsepp óriási jelentőségű lehet, meg kell keresnünk a kulcsfontosságú adatokat – azokat a vízcseppeket az óceán közepén, amelyek a kulcsfontosságú vízcseppek."
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

Ez elég egyértelmű, nem igaz?

Hogyan alkalmazható ez a tanulásban?

Sajnos, a jelenlegi iskolai tananyagok nem a legideálisabb módon épülnek fel, és maga az oktatási rendszer sem feltétlenül arra épül, hogy használható, létfontosságú adatokat adjon a tanulóknak. Sőt, a vizsgákon is rendre olyan adatokat kérnek a diákoktól, amelyek nem igazán fontosak, vagy akár teljesen lényegtelenek.

Ha gyors megértést és alkalmazható tudást szeretnél elérni, akkor a tanulásnál foglalkozz a kulcsadatokkal! Ezek alapos megértésére helyezzük a hangsúlyt! És mindig értékeljük ki a fenti adat alapján azokat az információkat, amelyeket a tananyagban találunk.

Ha minden egyes kis adatot sorra megpróbálunk bemagolni az adott tankönyvben, mert mindent ugyanolyan értékűnek tekintünk, akkor bizony nagyon sikertelenné tudunk válni a tanulásban, nagyon hosszú folyamat lesz, és mellette jókora stresszforrás.

Tanuljunk okosan! :)

Ajánljuk figyelmedbe tanulásmódszertani tanfolyamainkat:
https://www.alkalmazottoktatastan.hu/tanfolyamok

Szeretettel,
az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai

Sokszor látom, hogyha valaki küszködik az angoltanulással, akkor könnyedén rávágják, hogy „hiába, nincs nyelvérzéke”. A legelkeserítőbb számomra, hogy ezt angoltanároktól is hallottam már! Én magam is hosszú évekig tanítottam nyelvet gimnazistáknak, és úgy gondolom, hogy ez csak egy rossz kifogás!

Ezért hadd romboljam le a mítoszt: az angol megtanulásához NEM szükséges, hogy valakinek legyen nyelvérzéke.

A megfelelő módszerekkel minden tanulónál el lehet érni, hogy értse és magabiztosan használja a nyelvet írásban és beszédben is. Amikor a nehézkes vagy lassú angoltanulást a nyelvérzék hiányára fogjuk, olyankor valójában a tanulási módszereinkben kellene keresni a hibát. Hiszen valamennyi nyelvérzékünk biztosan van, elvégre anyanyelvünket is tökéletesen megtanultuk. :)

Ha összehasonlítjuk, hogy mi az a működő módszer, amivel anyanyelvünket elsajátítottuk, és hogy hogyan próbálunk angolul megtanulni, akkor lesz igazán sokkoló a különbség. Hadd emeljem ki azt a két pontot, ami engem leginkább elgondolkodtat:

• Anyanyelvünket játszva tanultuk meg, ellenben az angolt többnyire padokban ülve, a nyelvtant gyakorolva és mondatszerkezeteket magolva tanuljuk.
• Anyanyelvünk szavait soha nem próbáltunk egyenként memorizálni. Élethelyzetekből és egész mondatokból értettük és tanultuk meg jelentésüket, majd rengeteget gyakoroltuk őket. Ellenben az angol órákon sokan találkozhattak azzal, hogy hosszú szólistákat magoltak be, majd gyakorlás helyett rögtön szaladtak is tovább az anyaggal.

Lehet, hogy nem is a nyelvérzék számít, hanem a nyelvtanulási módszerünk?

Te mit gondolsz erről, és milyen tapasztalataid vannak?

Barátsággal,
Gaján Éva
Alkalmazott Oktatástan

November 20-án, azaz ma, jeles dátumot írunk. Tudtad? A Gyermekek Jogainak Világnapját.

Nekünk, akik az oktatásért és annak megreformálásáért dolgozunk nap mint nap, külön szívügyünk a gyermekek tanítása és az őket megillető emberi jogok.

Van egy dokumentum, amelyet számos ország elfogadott és része az alkotmányának. Ez pedig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata.

Valljuk, hogy ezt mindenkinek ismernie kellene.

Mit is olvashatunk ezen írás 26. cikkében?

„Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt – érdeméhez képest – egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia.”

Tudtad azt, hogy jelenleg a világon 750 millió* 15 év feletti ember él, akit nem tanítottak meg olvasni? És közülük több mint 100 millió 15-24 év közötti fiatal?

Ők azok, akik sohasem jártak iskolába. Ők, akiknek lehet, hogy sok kilométeres körzetünkben sincs iskola. Ők azok, akik közül sokan nők, és nem illetik meg őket az alapvető emberi jogok, mivel elnyomásban élnek.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ma jelenleg országunk Alkotmányát képezi, mint ahogyan számos más állam is aláírta, és maga számára kötelezőnek tekinti.

Miért jó nekünk, ha minden gyermek hazánkban és szerte a világon minőségi oktatásban részesül?

Mert – bár banálisan hangzik –, de a jövőnk a ma gyermekeinek kezében van. Ha ma minőségi iskolákba tudnak járni, ahol a tehetségüket gondozzák, ahol értelmes és használható tananyagokat tanítanak nekik a hivatásukat szerető lelkiismeretes pedagógusok, ahol szeretet és megbecsülés veszi körül őket (mind otthon, mind az iskolában), akkor ezt fogják továbbvinni. És egy élhető jövőt építenek mindannyiunk számára.

Tekintsd meg ezt a gyönyörű kisvideót az ENSZ által megfogalmazott emberi jogok 26. pontjáról:

*Forrás: UNESCO jelentés az írástudatlanságról, 2017

„A legegyszerűbb, ha megpróbálsz a gyerek barátja lenni.” – írja L. Ron Hubbard Az út a boldogsághoz című gyönyörűséges könyvében.

Szeretnék erről pár gondolatot írni pedagógusoknak és szülőknek, mert tiszta szívemből egyetértek vele, rengeteg tapasztalatom van róla, hogy működik, mégis szomorúan látom, hogy nagyon gyakran, sajnos, nem így csinálják.

Mert mit is jelent az, hogy "a gyerek barátjának lenni"?

Hát azt biztosan nem, hogy kioktatjuk, kategorikusan megtiltunk neki vagy éppen ráerőszakolunk dolgokat. És persze, azt sem, hogy parancsolgatunk neki.

Kedves Pedagógus kolléga! Kedves Szülőtárs! Te ezeket eltűrnéd egy barátodtól? Valószínűleg nem. Aki így viselkedik veled, azt nem fogod a barátodnak érezni, a barátodnak választani. Sőt, éppenséggel elkerülöd majd!

A barátság ugyebár egy egyenrangú kapcsolat. És igen, az igazán jó tanár-diák és szülő-gyermek viszony is az: egyenrangú!

Ez persze nem azt jelenti, hogy a diák dönt arról, hogy melyik tankönyvből tanuljunk, vagy hogy mi legyen a tananyag. Felfoghatjuk akár úgy is, hogy ő az ügyfél!

No és persze a családban sem ő dönt arról, hogy hol lakjunk, vagy hogy mennyit költsünk játékra stb. Hiszen ő a család szervezési struktúrájában se nem ügyvezető igazgató, se nem gazdasági igazgató. Ő egy betanuló „munkatárs”. Azonban nézzük meg, hogy vajon egy ideális szervezet ideális igazgatója egyenrangú partnerként bánik-e egy kezdő, esetleg még betanuló munkatárssal. Meggyőződésem, hogy IGEN!

Hogyan is értem ezt?

Persze, hogy egy ideális szervezetben vannak lefektetett szabályok, amelyeknek meg kell felelnie minden munkatársnak. És persze, hogy nem ugyanaz a döntési köre mindenkinek. De! Egyben biztos vagyok, hogy mint ember az emberrel igenis egyenrangúak egymással. Emberi módon kell, hogy bánjanak egymással, mindegy, milyen poszton van a másik. Meg kell, hogy adják egymásnak a kellő tiszteletet, be kell tartaniuk a jó modort, meg kell hallgatniuk egymást stb.

Pontosan ugyanígy van ez a tanár-diák, szülő-gyermek kapcsolatban is. Attól, hogy ő gyerek, hogy még kicsi a teste, és nem érti annyira a dolgokat, mint Te felnőttként, és attól még, hogy ő nem tud ugyanolyan mértékben hozzájárulni a családhoz és a társadalomhoz, mint Te mint tanár, vagy Te mint szülő, neki is vannak jogai. És a legfőbb joga az, hogy tisztelettel és szeretettel bánjunk vele.

L. Ron Hubbard „Az út a boldogsághoz” c. könyv 20. pontjában felsorolja azt a 21 erényt, amelyeket a boldog élet elérése érdekében minden embertársunkkal, így a gyerekekkel kapcsolatban is alkalmaznunk kell.

Amikor gimnáziumban tanítottam, a tanítványaimmal pont úgy bántam, ahogy L. Ron Hubbard itt javasolja. És lássanak csodát: gyönyörűen tudtam együttműködni a nagy kamasz 14-18 éves tanítványaimmal. Imádtuk egymást, és gyönyörű eredményeket produkáltunk együtt. (Volt olyan tanév, hogy nekem volt a legtöbb nyelvvizsgázott tanulóm az egész suliban.) Gondolnátok, hogy tegeződtem velük? Bizony, tegezhettek engem, és mégis tisztelettel voltak felém. Miért? Mert én is nagyon nagy tisztelettel voltam irányukban. És persze, nagyon-nagyon szerettem őket.

Na de a szeretettel nem is szokott probléma lenni a szülőknél. A legtöbben nagyon is szeretik gyermekeiket, sőt rengeteg mindent hajlandóak megtenni értük. És a tanárok többségénél is azt tapasztaltam, hogy alapvetően szeretik a tanítványaikat.

A tisztelettel már több gond van. Meg azzal, hogy nem elég toleránsak a gyerekekkel, nem mindig elég barátságosak velük, illetve gyakran nem sportszerűek velük.

Azt javaslom, hogy ha bármilyen problémád van jelen pillanatban a tanítványaiddal, vagy egy osztállyal kapcsolatban, vagy akár a saját gyermekeddel kapcsolatban, olvasd el a könyv 20-as szabályát, és becsületesen találd meg, melyik felsorolt erényt nem alkalmazod vele vagy velük szemben!

L. Ron Hubbard többek között ezt írja ebben a részben:

"Van egy érdekes jelenség, amely az emberi kapcsolatokban működik. Amikor egy személy ráüvölt egy másikra, a másik késztetést érez rá, hogy visszaüvöltsön. Eléggé úgy bánnak velünk, ahogy mi bánunk másokkal: valójában mi mutatunk példát rá, hogyan kell velünk bánni. (...) PRÓBÁLJ ÚGY BÁNNI MÁSOKKAL, AHOGY TE SZERETNÉD, HOGY ŐK BÁNJANAK VELED!"

Gondoltad volna, hogy ilyen egyszerű? Legyél rendkívül türelmes, toleráns, megértő és tiszteletteljes a gyerekekkel, és ők is pontosan ugyanilyenek lesznek veled!

Ha nem hiszed, próbáld ki! :)

Szeretettel,
Gaján Éva elnök
Alkalmazott Oktatástan

Sok oktatási szakértő és tudós foglalkozott már azzal, hogy mi a kulcsa a tudás megszerzésének. Tehát hogyan kell tanulnunk, illetve tanítanunk, ha azt szeretnénk, hogy a megszerzett tudás valóban alkalmazható legyen, ne csak egy halom bemagolt adat, amit pár hét elteltével már képtelenség visszaidézni.

L. Ron Hubbard, az általunk használt tanulási módszertan megalkotója kutatásai során arra jutott, hogy a tudás kulcsa elsősorban a szavak megértésében rejlik. Hiszen ha egy tanuló nem érti a szavakat, akkor figyelme önkéntelenül leragad ezeken a meg nem értéseken és képtelen lesz az anyag elsajátítására. Ennek az adatnak az igazsága az elmúlt évek alatt teljes egészében beigazolódott.

Amikor munkatársaimmal azután kutattunk, hogyan tudnánk a leghatékonyabban segíteni a magyar diákokat, rá kellett jönnünk, hogy a legtöbb diák már a tantárgyak nevét és legfontosabb alapkifejezéseit sem érti. Ennek a problémának a megoldására készítettük el Tudáskulcs munkafüzeteinket, melyek egy-egy tantárgy alapszavait magyarázzák el és gyakoroltatják be változatos feladatok segítségével. Teszik mindezt úgy, hogy az bármilyen korosztályú diák számára élvezhető és könnyű legyen.

A munkafüzetek eredményességét több mint 2000 tanulón teszteltük a 2010/11-es tanévben. Közülük 1050-en dolgoztak a munkafüzeten, és majdnem ugyanennyien csak a teszteket írták meg a tanév elején és végén. A külső szakértők által elemzett IQ teszteredmények kimutatták, hogy míg a munkafüzeteken dolgozó tanulóknál nagyon komoly 90%-os fejlődés, a csak teszteket író, munkafüzeteket nem ismerőknél csupán 46%-os fejlődés mutatkozott.

A kérdőívek és az interjúk pedig egyértelműen bizonyították, hogy a tanulók megértésének növekedése nem csak a tanulmányi eredményükre, hanem a magatartásukra és a tanárral való együttműködésükre is nagyon jó hatással van.

Az eredmények alapján bátran ajánljuk a munkafüzeteket otthoni, egyéni fejlesztésre és iskolai feldolgozásra is.

Itt kaphatsz további információkat a Tudáskulcs munkafüzetekről:
http://tudaskulcs.hu

Viszonylag fiatal voltam, amikor bátyámon keresztül megismerkedtem a „belsőnézetes” videojátékokkal. Ezek olyan videojátékok, ahol nem kívülről látom azt a karaktert, akivel játszom, hanem teljesen az ő nézőpontjából élhetem át a történteket.

Tehát hasonlóképpen, mint a való életben. Ez így egy sokkal realisztikusabb élményt tesz lehetővé, mint amikor csak kívülről irányítok egy figurát.

Történelem órán vettük a normandiai partraszállást. Szokványos történelemtanári nézőpontból: a tanárunk megmutatta nekünk a hatalmas, táblára akasztható térképen, hogy hol és hogyan helyezkedtek el a csapatok, honnan hová érkeztek meg, és hol „verték le” őket. Gépiesen beszélt arról, hogy ez milyen hadművelet része volt, milyen sikerrel, hány halott, és ennek mi volt a következménye a háborúra nézve.

Ez megvolt, megtanultuk, majd áttértünk a további tananyagokra. A szokásos „dögunalmas” történelemórák.

Bátyám valamivel ezután megvásárolta a Medal of Honor nevű háborús számítógépes játékot. Ebben a játékban az ember élőben „kipróbálhatta” a normandiai partraszállás napját (az úgynevezett D-Day-t). Szíves-örömest kipróbáltam. :)

Akkor értettem meg, hogy mit jelent a háború.

És hogy mit jelent a normandiai partraszállás.

A játékban katonaként „belülről” tapasztalhatod meg, hogy mi történt azon a híres napon. Egészen onnantól, hogy fent vagy a hajón, végig azon, ahogy partot érsz, és próbálsz egy valamennyire biztonságos pontra érni, ahol nem lőnek le azonnal.

Az említett jelenet a játékból itt tekinthető meg:

Érdekes volt megtapasztalni, hogy akkor is többször „meghaltam”, mikor bátyám mondta, hogy merre menjek ahhoz, hogy biztonságba érjek.

Most nem írnék arról, hogy mennyire értelmetlen egy háború, és mennyire hasonlatos egy szimpla mészárlásra (bár kétségkívül ezt is kiválóan szemlélteti a játék). Hanem inkább arról, hogy milyen fantasztikusan jó lehetőség egy videojáték az oktatásban!

Talán ez a jövő. A jövő iskolájában a gyerekek egy virtuális valóság (VR) szemüvegen keresztül belekóstolnak az adott történelmi korok mindennapjaiba, egy híres csatába vagy épp az emberi test belsejébe.

Használjuk a lehetőségeinket és a digitális világot mind a tanulásban, mind pedig a tanításban!

De figyelem!

Csakis irányítottan és józanul alkalmazzuk a videojátékokat, számítógépet, tabletet és okostelefont!

Miért?

Hogy ne essen át a gyermek a ló túloldalára, ne legyen a játékok és digitális eszközök rabja. Soha ne hagyjuk a gyereket teljesen magára egy ilyen színes, szagos virtuális valóággal, mert esélyesen könnyebb benne boldogulni, mint a valós életben így a nehezen boldoguló gyereket könnyen magába szippanthatja!

Másrészt a játékidő legyen egyensúlyban a normális élettel, heti 6 óránál a TV-zéssel együtt se legyen több, és mindig gondoskodjunk az egészséges testmozgásról is!

Sikeres, élményekkel teli és egészséges tanulást kívánunk!

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai 

Minden bizonnyal Te is emlékszel olyan tanórákra, amelyek borzasztóan unalmasak voltak!

Ezzel ellentétben – reméljük – olyan órát vagy tantárgyat is fel tudsz idézni, amelyek szórakoztatóak, érdekesek, esetleg izgalmasak voltak.

Számos diák nem szereti például a matematikát vagy a történelmet.

Ellenben szeretik a biológiát vagy épp a fizikát.

Mi a különbség?

Miben más egy „érdekes” óra és miben más egy „unalmas”?

Mitől „száraz” egy tananyag? És mitől lesz „érdekes”?

Rögtön rávágnánk, hogy csakis a tanártól és a tankönyvektől függ.

Persze, nagyban függ a tanártól is. Hiszen a pedagógus az, aki képes arra, hogy érdekessé varázsoljon egy órát vagy sem. És persze a tankönyvtől is, hiszen vannak jobb és rosszabb tankönyvek.

Mégis itt nem erről fogunk beszélni. A dolog mögé akarunk látni, és megpróbáljuk megkönnyíteni a dolgokat.

Nézzünk meg egy unalmas órát. Mi történik ott?

Van egy tanár, aki kimegy a táblához, és egész végig beszél. Esetleg diktál vagy olykor kérdez, esetleg felír egy-egy képletet vagy fontosnak gondolt mondatot, évszámot a táblára.

A diákok nagy része alszik, fekszik vagy firkál. Jól sejtem?

Milyen egy száraz tananyag? Nyilván borzasztó sok szöveg, amit „be kell magolni.”

Mi történik egy izgalmas órán?

Mindannyian részt vettünk már olyan fizika vagy épp biológia órán, amely kísérletezésről szólt. Megfigyeltünk dolgokat. Csapatmunka volt, eredményeket írtunk fel. Vagy kimentünk a „terepre” és épp állatokat simogattunk, vagy a biológiatanár behozott egy jókora torzót, mi pedig kivehettük az összes belső szervet egyenként. Vagy amikor egy történelemórán múzeumba látogattunk, és kardokat néztünk. Vagy irodalomórán a tanár behozott egy-egy régi tárgyat, hogy szemléltesse, milyen volt régen a tinta és a lúdtoll vagy éppen a palatábla, hogy jobban megérthessük a kötelező olvasmányt. Előfordult, hogy a tanár hatalmas képeket vetített a falra vagy filmet néztünk.

Mi a különbség?

A tömeg. Vagyis azok a fizikai, megtapintható, érzékelhető dolgok, amelyről az adott tantárgy szól.

Nagyon egyszerű. Ha a macskákról tanítunk valakit, akkor legyen ott egy macska, amely megsimítható, látható, érzékelhető, akár felvehető… Vagy egy jó minőségű, nem túl kicsi fotó, esetleg egy videofelvétel.

Ha csak beszélünk a macskákról, akkor nincs tömeg.

Akkor a tananyag szárazzá válik, és a tanuló unatkozik.

Az L. Ron Hubbard tanulási módszertan, amellyel az Alkalmazott Oktatástan is dolgozik nagy sikerrel, a következőket mondja:

„Ha úgy próbálunk valakit oktatni, hogy közben nincs jelen annak a tömege, amivel az illető foglalkozni fog, igencsak megnehezítjük számára a tanulást.

Amikor a traktoroktól tanulunk, a nyomtatott szöveg vagy a kimondott szó nem helyettesítheti az igazi traktor jelenlétét. A fényképek és a filmek jó szolgálatot tesznek.”

(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

Mi tehát  a tanulság?

Ha tanítasz valamit, mutasd meg. Élőben, videón vagy képen.

A gyermeket tanuláskor szoktasd rá, hogy keressen tömeget ahhoz, amit tanul. Keressen képet a Google-ben, videót a Youtube-on stb.

Ha tudtok, menjetek el múzeumba, nézzétek meg az adott dolgot élőben.

Ha növényekről tanul, menjetek ki a kertbe, egy parkba, arborétumba vagy épp a piacra.

Ha történelmi korokról tanul, nézzétek meg az egyiptomi kiállítást, látogassatok el a Hadtörténeti múzeumba vagy épp a Terror házába stb.

Ha területszámításról tanul, mérjétek le a szobát, majd számoljátok ki a területét. (Ajánljuk figyelmedbe a Mértékegységek című Tudáskulcs munkafüzetet.) Ne csak számokkal írja tele a füzetét a szokott módon!

De ne higgy nekünk! Próbáld ki Te magad. Nézd meg, milyen érzés, ha folyamatosan jelen van a tömeg (a képek, videók vagy maga a dolog), amikor tanulsz.

A tömeg hiánya nagyon sok problémát okozhat egy tanulónak. Minden bizonnyal meglepődnél rajta!

Szívesen vesszük tapasztalatod hozzászólásban, de akár emailben is.

Érdekes és kellemes tanulást kívánunk Neked és gyermekednek!

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai