Cikkem azon szülőknek íródott, akik megrémültek attól, hogy gyerekük túl sokat játszik számítógépes játékokat, ahelyett, hogy a számukra sokkal inkább elfogadottabb és – mondjuk úgy – helyes tevékenységekkel illetve játékokkal töltené az idejét.

Ha beírjuk a Google keresőjébe, hogy „játékfüggő a gyerek”, meglepően sok találatot (kb. 15 ezret) fogunk kapni. Ez is alátámasztja, hogy sok ember keres megoldást erre a helyzetre.

Tudni kell, hogy én magam is szoktam számítógépes játékokat játszani, így van rálátásom a területre. Írásomnak nem célja, hogy vitát szítson vagy félelmet keltsen (ezt megteszi helyettünk a média nap mint nap). Inkább az, hogy megértsük egymás álláspontját és megoldást találjunk, ha valóban problémáról van szó.

Alapvető generációs különbségek

Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy mindig vannak különbségek az egyes generációk között. Emlékezz vissza arra, hogy te mivel „borítottad ki” a szüleid, mik voltak azok a szokások, amik számukra teljesen elfogadhatatlanok és igazán helytelenek volt.

A folyamatos walkman-ezés? A miniszoknya? A diszkózás? Az, hogy sosem értél haza a megbeszélt időpontban? A hajzselé vagy épp a smink? A haverok, akik „minden rosszba belevittek”?

Minden generáció más és más, a mostani és az előzők között pedig talán még inkább komoly a szakadék.

Digitális generáció – szokták mondani a most felnövő gyerekekre, fiatalokra. 35 éves lévén én pont egy olyan generáció tagja vagyok, akinek kisgyerekkorában még nem volt telefonja a családjában, se számítógépe, és örültem, amikor a szobámba kaptam egy saját fekete-fehér kistévét. Nem túl sok évre rá már volt számítógépünk, vonalas telefonunk, volt walkmanem, sőt, évekre rá hordozható CD-lejátszóm. Majd később már jöttek az mp3 lejátszók. Én még nagy alakú floppy lemezre mentettem az anyagaim, majd kijött a kis floppylemez. Megint később a CD-k. Megint később pedig a – ma már sokak által használt – pendrive-ok. Mindez abban a 15 évben, mialatt felnőttem.

Szerencsésnek mondhatom magam olyan szempontból, hogy még mindenbe bele tudtam „kóstolni”. Ma már ugye laptopom van, mobiltelefonom és játékgépünk. Így meg tudom érteni azokat, akik abban a korban nőttek fel, amikor vonalas telefon sem volt, és azokat is, akiknek a számítógép a világuk, mert ebbe születtek bele. Így alapvetően ebben is és abban is otthon tudom magam érezni.

Az első lépés a megértés

Mindenfajta ítélet és rosszallás nélkül ülj le gyermekeddel, és nézd meg, tudd meg, hogy mit csinál. Mik a kedvenc játékai, mit szeret bennük, és próbáld ki! Komolyan! Ha már lesz egy közös hang, sokkal inkább képes lesz majd felvenni a te nézőpontodat, vagy egyáltalán valóban beszélgetni erről.

Ismerd meg azokat a kifejezéseket, amiket használ, a gép részeit, ismerkedj meg a kedvenc játékaival, karaktereivel. Olvass utána a játéknak, nézz videókat róla a Youtube-on stb.

Addig, ameddig ő nem ismeri, érti a te világod, és ameddig te sem érted, ismered az övét, esélyesen kudarcba fog fulladni a meggyőzésére fordított erőfeszítésed.

Ha elsőre nem sikerül megtalálni a közös hangot, semmiképpen se vitázz vele, hanem folytassátok egy másik alkalommal. Semmiképpen se legyél lekezelő vagy türelmetlen, amikor beszélgettek.

Példamutatás

Egy alkalommal kolléganőm behozta kislányát az irodába, mert nem volt náluk suli, és nem tudta kire hagyni. 10 év körüli a kislány, és elég kreatív. Nagyon szeret a Youtube-on kreatívkodó videókat nézni. Nagyon „rátapadt”, órákon keresztül képes lenne a gép előtt ülni, és ilyen videókat nézni mindenfajta felállás, mozgás, evés és ivás nélkül.

Kolléganőm időnként szólt neki, hogy kicsit jöjjön el a géptől, képernyőtől; olvasson vagy csináljon valami mást (volt konkrét kis feladat is, amit neki szánt). A kislány egyszer csak azt mondta, hogy „De anya, te is folyamatosan a gép előtt ülsz”. És igaza volt... Persze, anya dolgozik rajta, és kötelező jelleggel ül előtte, nem hagyhatja ott, amikor épp neki tetszik, és mehet ki futni egyet vagy játszani, vagy kezdhet neki egy egészen más tevékenységnek, hiszen el kell végeznie a munkáját.

Viszont ez egy nagyon lényeges megközelítés: te magad ne ülj a gép előtt, ne mobilozz előtte stb. Ő nem látja át a különbséget, hogy te épp elküldesz egy emailt, dolgozol vagy bármi mást csinálsz a játékon kívül. Azt látja, hogy neked szabad, neki nem, és ez igazságtalan. Úgy látja, hogy bort iszol és vizet prédikálsz. Ha nem tudod megoldani, hogy ne gépezz a jelenlétében (munkádból kifolyólag), akkor alaposan magyarázd el neki, hogy mit csinálsz, akár mutasd meg neki, hogy lássa: te munkára használod a gép előtt töltött időt. Sőt, esélyesen baromi unalmasnak fogja tartani az excel táblázataid vagy a levelezésed.

A példamutatás minden más esetben is fontos: ha azt akarod, hogy olvasson, de nálad és a család többi tagjánál sosem lát könyvet, akkor az egész furcsa lesz. Ha azt akarod, hogy tanuljon, de te sosem tanulsz új dolgokat, akkor ez számára egy visszás dolog lehet.

Miben jók a videojátékok?

Álljon itt egy pár nézőpont, vélemény arról, hogy miért és miben lehetnek jók a videojátékok. Előrebocsátom, hogy vannak jó és rossz játékok, vannak agresszív és „nyugis” játékok, vannak csúnya és igazán esztétikus játékok. Nem igazán lehet őket egy kalap alá venni. Ahogyan vannak hasznos és értékes könyvek, mellette pedig vannak olyanok, amelyek kifejezetten ártalmasak.

1. Jó feszültséglevezető
Egy fárasztó, stresszes nap után kifejezetten jól tud esni némi játék. De akár egy nyugis szombat reggelen is.

2. Csökkenti az agresszivitást
Elsőre furcsán hathat, mivel a média sokat mutatja azt, hogy miképp növeli az agressziót egy játék, viszont megfelelően használva pont, hogy az ellenkezőjét képes elérni vele az ember. Konyhanyelven megfogalmazva: ha épp legszívesebben „megvernéd” a főnököd, kollégád, sokkal hasznosabb, ha egy játékban „versz meg” egy ellenséget, vagy épp sikerélményeket szerzel egy kudarcos nap után :)

3. Szép
Persze, sokféle játék van, de az újabb játékokra igazán jellemző az, hogy ténylegesen esztétikai élményt nyújtanak.

4. Izgalmas
Izgalmas egy másik világban tevékenykedni, izgalmas kiszakadni kicsit a mindennapokból. Izgalmas egy-egy küldetést teljesíteni, és interaktívan szórakozni.

5. Kreatívvá tud tenni
Ha olyan játékot játszol, akkor gondolkodnod kell, összetenned apró puzzle darabokat a történet során.

6. Barátokra találhatsz általa
Vannak olyan online játékok, amiket alapból többen is tudnak egyszerre játszani, akár csapatban, akár egymás ellen. Emellett csatlakozhatsz olyan csoportokhoz, megismerhetsz olyan embereket, akik szintén azt vagy azokat a játékokat szeretik, játsszák, mint te.

7. Tanulhatsz belőle
Pl. egy világháborús játékban megismerheted, hogy milyen is volt „testközelből” a háború. Vagy egy középkori világban milyen is lehetett az élet.

Tévhitek

Időnként előbukkannak olyan cikkek, amelyek szeretik összefüggésbe hozni az iskolai lövöldözéseket a videojátékokkal.

Tény, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem tudják megfelelően kezelni a játékokat, mert nem elég érettek hozzá. Ez önmagában, úgy gondolom, nem a játékok hibája. Hiszen egy kést lehet valaki megsebesítésére is használni, de arra is, hogy egy egészséges ebédet készíts a segítségével.

Vannak rossz és jó játékok. Mint ahogyan vannak jó és rossz könyvek. Mégsem mondjuk azt, hogy az olvasás és a könyvek rosszak.

Az iskolai lövöldözéseknél nem egy esetben kiderült az, hogy az adott gyermeket pszichiátriai szerekkel kezelték (cikk: Az antidepresszánsok erőszakra hajlamosítanak?), és egyébként is labilis természete volt. Emellett nagyon fontos kérdés, amit sokszor elfelejtünk feltenni: hogyan tudott hozzájutni egy gyerek egy lőfegyverhez valamint éles töltényekhez? Ez egy nagyon lényeges kérdés, és ez a szülő felelőssége (pl. a fegyver elzárása). Persze, továbbmehetünk, hogy politikailag mennyire helyes döntés a szabad fegyvertartás.

A gyermek kontrollja

Nagyon fontos lépés, hogy a szülőnek legyen ismerete (lásd fenti legelső lépés) arról, hogy mit, mikor és hogyan játszik a gyermeke. Tudnia kell azt, hogy a gyerek mennyire érett, és mennyire tudja a helyén kezelni azokat a játékokat, amelyeket használ.

Egy instabil, idegeskedő, feszültségekkel teli gyerek nagy valószínűséggel nem fogja jól tolerálni, ha kikap egy játékban vagy nem tud megoldani egy küldetést vagy épp újra kell kezdenie egy pályát. De egy ilyen gyermek földhöz vágja a társast is, vagy széttépi a kártyákat. Persze, erre is vannak megoldások, vannak nyugodt játékok, vannak kevésbé „izgalmasak”, számos programban lehet módosítani a nehézségi szintet stb.

Fontos, hogy a gyerek egyen, igyon és pihenjen eleget, amikor játszik. Ami persze evidens egyébként is. Fontos, hogy időnként tartson szünetet. Ne játsszon, amikor már fáradt. Ne legyen túl sokat a szobában.

Ha sokat ülünk egy képernyő előtt egy adott távolságban, az minket, felnőtteket ugyanúgy lefáraszt, mint egy gyereket. Se nekünk, sem pedig neki nem lenne szabad sokáig, megszakítás nélkül gépezni, monitort/tévét nézni, anélkül, hogy olykor-olykor alaposan „kinéznénk a fejünkből” és friss levegőt szívnánk és egy teljesen más jellegű tevékenységet csinálnánk. A folyamatos ülés pedig önmagában is ártalmas hosszú távon megerőltető mozgás nélkül.

Be kell tenni olyan napokat, amikor a számítógép vagy a játékgép tabu, pihen, és nem lehet egyáltalán elővenni.

Persze, ha már kellőképpen tudatos lesz egy gyermek, akkor el fogja tudni ő maga is dönteni ezt. De addig nekünk kell ebben segíteni. Ha már látjuk, hogy túl sok időt tölt vele, vagy épp kezd ingerültté válni, hívjuk fel rá a figyelmét, menjünk, tegyünk egy jó sétát, ebédeljünk/vacsorázzunk stb.

Mit tehetünk, ha a gyerek már nagyon „belemászott” a gépbe, esetleg ideges tőle?

Ilyenkor az a legjobb módszer, ha kifelé fordítjuk a figyelmét. A képernyő egy nagyon „cseles” dolog: azt hisszük, vagy olyan érzés, hogy számos dolgot teszünk, máshol vagyunk, emberekkel kommunikálunk a távolban, dolgozunk stb. De a valóságban csak nagyjából egy pontot bámulunk egy megadott távolságban előttünk órákon keresztül.

Ilyen esetben az a teendő, hogy szétnézünk a környezetünkben. Megszakítjuk ezt a „távolságot”. Tegyünk egy jó nagy sétát! Az nagyon hatásos tud lenni. De ne úgy, hogy közben telefonozunk, hanem úgy, hogy nézegetjük a minket körülvevő dolgokat. Fákat, házakat, embereket, állatokat. Magyarán „kijövünk a fejünkből”. :)

Amennyiben gondod van a gyerekkel való kommunikációval (hamar ideges leszel vagy sehogy sem találod meg a közös hangot), gyere hozzánk Kommunikációs tanfolyamra, akár gyermekeddel együtt! :) Ha pedig általában a gyereknevelés a problémád, várunk a Gyereknevelési tanfolyamunkra!

V. B.