Gyakran előfordul, hogy egy szülő – főleg ha jó szülő az illető – azon tűnődik, hogy vajon tényleg jól csinálja-e a dolgát.

Azt gondolom, hogy ha ezen tűnődik valaki, akkor az első lépést már megtette ahhoz, hogy jó szülővé váljon.

De mégis miről ismerhetjük fel magunkban, vagy a gyermekünkben a jeleket, hogy jó munkát végeztünk?

1. Amikor a szülőnek valóban az a célja, hogy a gyermeke értelmes, egészséges és boldog legyen. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy ez megvalósuljon, és a szándékai ebbe az irányba mutatnak. Amikor leszidja a gyereket, ezt akkor is azzal a szándékkal teszi, hogy jó irányba terelje a dolgokat, nem pedig eszeveszett ingerültségből, vagy mert éppen más nem volt kéznél, akin kitöltheti a haragját. Amikor a szülő megpróbálja kitalálni, mi lehet a gyermeke számára hasznos és szórakoztató elfoglaltság, és biztosítja ennek lehetőségét, például úszásra, vívásra, vagy más sport tevékenységre hordja, amit a gyerek élvez, vagy egyéb elfoglaltságot biztosít a számára, ami jó a gyereknek.

2. Azt látjuk, hogy maga a gyerek boldog és kiegyensúlyozott.

3. A kamasz gyereknek jó a kapcsolata a szüleivel, szívesen tölt el valamennyi időt a szülők társaságában, és szeret velük beszélgetni, esetleg megosztja örömét, bánatát, élete történéseit. Ha ez megtörténik, nem csupán nagy baj nem lehet, de elmondható, hogy ritka jó szülőnek érezhetjük magunkat. Ha a kamasz még a véleményünket is kikéri valamiben, akkor csillagos 5-öst érdemlünk a szülőnek lenni tárgyból.

4. Amikor a szülő megfelelő kontrollt tart fenn a gyermeke számára. A barátnőm pici babája nyugodt és kiegyensúlyozott baba volt, majd egy rendkívül értelmes kisgyerekké vált, aki érdeklődő és nyitott a világra. Többször is kérdeztem a barátnőmtől, hogy milyen nevelési módszerei vannak, de az volt a válasza, hogy ez a gyerek így született. Később a gyerek felnőtt lett, komoly céljai voltak, amiket valóra is váltott. Figyeltem a barátnőmet, és tudom, hogy bár része az igazságnak, hogy egy csodálatos gyermekkel ajándékozta meg őket a sors, mégis ők maguk is rengeteg türelemmel, szeretettel és jó kontrollal vették őt körül. A kontroll alatt azt értem, hogy az általuk lefektetett szabályokhoz tartották magukat, nem voltak engedékenyek, de közben segítették a gyereket a céljai irányában.

5. Amikor azt látom, hogy a gyerek becsületes. Nem kell hazudnia. Őszinte a szülőkkel, a társaival és a környezetével. Ha a szülő tudatosan úgy neveli, hogy nem lehet baja abból, ha becsületes, akkor nem lehet nagy gond.

6. Maga a szülő is fejleszti magát a szülőnek lenni tárgykörben. Mivel ezt nem tanuljuk az iskolában, az élet pedig nem minden esetben ad jó oktatást, a szülőnek figyelnie kell a lehetőségeket, melyekkel segíteni tudja a gyermekét a tanulásban, az életre való felkészítésben. Ha ezekkel segít, és a gyerek helyt áll, akkor kiváló munkát végzett. :)

Amennyiben szeretnél "szülőségből" fejlődni, gyere el a Hogyan éljünk és dolgozzunk együtt a gyerekekkel tanfolyamunkra!

Szeretettel,
Henczel Edit, édesanya
Alkalmazott Oktatástan