Viszonylag fiatal voltam, amikor bátyámon keresztül megismerkedtem a „belsőnézetes” videojátékokkal. Ezek olyan videojátékok, ahol nem kívülről látom azt a karaktert, akivel játszom, hanem teljesen az ő nézőpontjából élhetem át a történteket.

Tehát hasonlóképpen, mint a való életben. Ez így egy sokkal realisztikusabb élményt tesz lehetővé, mint amikor csak kívülről irányítok egy figurát.

Történelem órán vettük a normandiai partraszállást. Szokványos történelemtanári nézőpontból: a tanárunk megmutatta nekünk a hatalmas, táblára akasztható térképen, hogy hol és hogyan helyezkedtek el a csapatok, honnan hová érkeztek meg, és hol „verték le” őket. Gépiesen beszélt arról, hogy ez milyen hadművelet része volt, milyen sikerrel, hány halott, és ennek mi volt a következménye a háborúra nézve.

Ez megvolt, megtanultuk, majd áttértünk a további tananyagokra. A szokásos „dögunalmas” történelemórák.

Bátyám valamivel ezután megvásárolta a Medal of Honor nevű háborús számítógépes játékot. Ebben a játékban az ember élőben „kipróbálhatta” a normandiai partraszállás napját (az úgynevezett D-Day-t). Szíves-örömest kipróbáltam. :)

Akkor értettem meg, hogy mit jelent a háború.

És hogy mit jelent a normandiai partraszállás.

A játékban katonaként „belülről” tapasztalhatod meg, hogy mi történt azon a híres napon. Egészen onnantól, hogy fent vagy a hajón, végig azon, ahogy partot érsz, és próbálsz egy valamennyire biztonságos pontra érni, ahol nem lőnek le azonnal.

Az említett jelenet a játékból itt tekinthető meg:

Érdekes volt megtapasztalni, hogy akkor is többször „meghaltam”, mikor bátyám mondta, hogy merre menjek ahhoz, hogy biztonságba érjek.

Most nem írnék arról, hogy mennyire értelmetlen egy háború, és mennyire hasonlatos egy szimpla mészárlásra (bár kétségkívül ezt is kiválóan szemlélteti a játék). Hanem inkább arról, hogy milyen fantasztikusan jó lehetőség egy videojáték az oktatásban!

Talán ez a jövő. A jövő iskolájában a gyerekek egy virtuális valóság (VR) szemüvegen keresztül belekóstolnak az adott történelmi korok mindennapjaiba, egy híres csatába vagy épp az emberi test belsejébe.

Használjuk a lehetőségeinket és a digitális világot mind a tanulásban, mind pedig a tanításban!

De figyelem!

Csakis irányítottan és józanul alkalmazzuk a videojátékokat, számítógépet, tabletet és okostelefont!

Miért?

Hogy ne essen át a gyermek a ló túloldalára, ne legyen a játékok és digitális eszközök rabja. Soha ne hagyjuk a gyereket teljesen magára egy ilyen színes, szagos virtuális valóággal, mert esélyesen könnyebb benne boldogulni, mint a valós életben így a nehezen boldoguló gyereket könnyen magába szippanthatja!

Másrészt a játékidő legyen egyensúlyban a normális élettel, heti 6 óránál a TV-zéssel együtt se legyen több, és mindig gondoskodjunk az egészséges testmozgásról is!

Sikeres, élményekkel teli és egészséges tanulást kívánunk!

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai