Akkor most 21. század van vagy mi?
A 6.-os lányom kötelező olvasmányait látva még mindig a 19. századot tapossuk. Nem mintha bajom lenne vele, csak hát mint 20. század gyermekének annak idején még nekem is nehéz volt vele azonosulnom, és mint kiderült, Jókai már Anyámnak sem volt reális. Akkor kérdem én, mit kezd vele a 21. században felnőtt 13 éves lányom, aki már 2 évesen tudta kezelni a DVD lejátszót, számítógépet és a nagyapja nyomogatós telefonját, ami szerinte őskori lelet, és az ujjával akarta pörgetni?
Én értem, hogy a KLIK-nek és a tanároknak nincs ideje kortárs vagy legalább a 20. század második felének zseniális íróit olvasni, hogy frissítsék a kötelező és ajánlott irodalmat. Tisztelet a kivételnek, mert azért van olyan tanár, aki veszi a fáradtságot. De akkor ne is molesztálják a gyerekeket, hogy nem olvasnak.
Persze Fekete István Tüskevár regénye gyönyörűen leírja a balatoni táját 100 oldalon keresztül, de a mai pörgős fiatalokat már nem érdekli. Nem a naplemente és a folyó vagy a természet vagy a szépség nem érdekli, hanem a tájat leíró regény. Mert elmegy, megnézi élőben, mert ő már nem az, aki 40 éves koráig nem hagyja el a falut, utána meg már minek. Megnézi interneten vagy élőben, mert más határokkal és korlátokkal mozog.
Igenis tudomásul kell venni, hogy ők már minden információhoz hozzájutnak az interneten, így egy Kőszívű ember fiaival nem lehet őket megmozgatni. Az iskolának és a tanároknak "virítani" kell, ha pedig nem megy, nem gond, majd virítunk mi, szülők. De senki ne mondja, hogy milyenek ezek a mai fiatalok, mert olyanok, amilyennek mi szülők és pedagógusok neveljük őket.
Pálcát sem törhet senki felettem, mert a 13 éves lányom többet olvas, mint telefont pöcögtet. Egy hét egy-két 3-400 oldalas könyv elfogyasztását jelenti. Kapott is könyvtárbérletet. Jár is lelkesen. Hogy rengeteget olvastam neki kortárs magyar írok zseniális meséit, hát igen. Berg Juditot, Czigány Zoltánt, Erdős Istvánt, Finy Petrát és még sorolhatnám. Majd együtt olvastunk sokat és ma is egy-két regényét magamhoz ragadom és elolvasom (pl. Molnár T. Eszter: Stand-up!), mert zseniális kortárs irodalom van itthon és külföldön. Szóval nem igaz, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni, és a mai fiatalokat már semmi nem érdekli, csak a telefon és a videojáték. De a kötelező és az ajánlott irodalommal, ami 200 év hagyatéka, a mai fiatalokkal nem lehet megszerettetni az olvasást. Velem se tudták ezekkel. Anyukám 4.-es koromban vett egy mesekönyvet, ami lenyűgözött. Imádtam. Egy könyv elég, hogy a gyerek elkezdjen olvasni, de az nem az Arany ember, mert az már egy olyan ködös múlt, ami nem elég izgalmas a mai kor gyermekének.
És hogy ne csak a szám járjon, itt egy lista azok közül, amiket a lányom és én is szívesen olvastam, olvasok. Tessék csak szemezgetni és békén hagyni a kötelezővel azt a kölköt!
És egy záró(jeles) kérdés: Te mennyit olvasol és mennyit nyomogatod a telefont, nézed a TV-t?
Mesék kicsiknek és nagyoknak:
Finy Petra: Lámpalány meséi, Bögre úr meséi, Maja 12 babája, Iskolások kézikönyve
Petra Nagyová Džerengová: Klára és a Mumusok
Berg Judit: Maszat sorozat, Panka és Csiribi sorozta, Rumini sorozat, cipelő cicák sorozat, Két kis Dinó sorozat
Czigány László: Csoda és Kósza
Erdős István: Aprótörpe indiánok
May Szilvia: Imbusz mester
Ellis Weiner:Templeton ikrek
Tasnádi István, Jeli Viktória, Gimesi Dóra: Időfutár
Margit Auer: Mágikus állatok iskolája
Nyulász Péter: Helka
Bagossy László: A sötétben látó tündér
Kalapos Éva: D.A.C
Caroline Solé: Szavazz rám!
Kövesi Andrea
két gyermek édesanyja
