Dóri lányom olyan hetedikes vagy hatodikos lehetett az általános iskolában. Épp jött haza az iskolából. Biológia órája is volt aznap. A biológia őt nem érdekelte különösebben, főleg az nem, hogy mélyen belemenjen. Ő sokkal inkább bölcsész beállítottságú volt mindig is.
Jön haza, és azt mondja: „Anya, meg kell tanulni holnapra 50 fűfélét!”
Apja, aki eredeti szakmája szerint biológia tanár: „50 fűfélét? Van egyáltalán annyi?”
Lányom: „Hát, azt mondták van, és meg kell tanulni a nevüket. Anya, Apa! Szerintetek van ennek értelme?”
Dóri tudta a választ, csak ilyenkor kicsit provokált minket. Megtanulta már kicsi korában a mi általunk használt tanulásmódszertanban, hogy céllal tanulunk. Bármit tanulunk, annak kell, hogy legyen valami célja.
Mondom neki: „Nézd, ez attól függ. Ha szeretnél 5-öst kapni, akkor van értelme. Valószínűleg lehet érte 5-öst kapni. De egyébként, ha nem akarsz botanikus vagy biológus lenni, akkor én szerintem nem. Én nagyon jól felnőttem nélküle, meg apád is.”
Dóri néz. „Hm. Jó, akkor nem tanulom meg.”
Tehát ezt így eldöntötte a család. :) És valahogy nagyon jól elvolt e tudás nélkül a gyerek.
Édesanyámról (a nagymama) tudni kell, hogy iskolaigazgató volt még a régi rendszerben, és mindig megvédte a tanárokat. Nálam is, és Dóri lányomnál is. Ez egy bizonyos szemszögből jó is, mert nem hagyta, hogy túl kritikussá váljon a gyerek. De volt egy pont, amikor már ő is azt mondta: „Na, ezt már nem!” Éppen nálunk volt, amikor Dóri jött haza kétségbeesve történelem óra után. Az összes Árpád-házi királyt (és hát nem kettő volt!) meg kellett tanulniuk időrendi sorrendben, uralkodási dátummal együtt, másnapra.
És akkor a mama, talán életében először, azt mondta, hogy „Na, ezt már nem!” És a tanár ellen szólt. Mert ez már tényleg annyira felesleges volt! Annyira túlzás volt! Annyira semmi szükség nem volt rá! Száraz, lexikális tudás, semmi több, és semmi más. Viszont megterhelő. És ez annyira értelmetlen!
Ahogy nagy tudósunk, Szent-Györgyi Albert is mondja:
„Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.”
És igen. Az 50 fűféle jól elfér egy botanikai szakkönyvben, az Árpád-házi királyok és uralkodási évszámaik pedig egy történelemkönyvben.
Ha szimpla lexikális tudást kérünk számon egy gyerektől, azzal őt is kínozzuk és a szüleit is. De a pedagógusnak sem jó. Hiszen mindannyian azért dolgoznak, hogy sikeres, boldog és életrevaló embereket neveljenek.
Barátsággal,
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan
Küldd el gyermeked a nyári Hogyan tanuld meg hétvégi tanfolyamunkra!
