Van egy újabban elterjesztett „népbetegség”, amit diszlexiának neveztek el.

A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképesség zavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. (Wikipédia)

Miért hívom népbetegségnek, miért írom azt, hogy „elterjesztett”?

Mert kérem szépen, ez egy mondvacsinált hisztéria a világon! Az oktatás színvonala annyira alacsony szintre süllyedt, hogy már olvasni sem tanítják meg a gyerekeket az iskolákban. És ahelyett, hogy megvizsgálnák, hogy ugyan már, mit csináltak régen, amikor mindenkit meg tudtak tanítani olvasni, és mit változtattak meg, hogy ez mostanában már nem így van, azt terjesztik, hogy: ez egy betegség, egy képességzavar, amivel NEM LEHET SEMMIT SEM TENNI. Ahelyett, hogy mindent elkövetnének, hogy eredményt érjenek el az olvasás tanítás terén, inkább megbélyegzik a gyerekeket azzal, hogy diszlexiások, sajnos így kell leélni az életüket, hiszen ez egy „betegség”, és ezzel nem tudunk tenni semmit, szóval mentsük fel őket olvasásból, magyar nyelvtanból és idegen nyelvek tanulásából.

Édes istenem!

Csak ezt ne! Törődjünk bele abba, hogy SOHA nem fog megtanulni a gyerekünk olvasni? Ezzel azt is mondhatnánk, hogy beletörődünk abba, hogy felmentjük őt egy sikeres élet élésétől! Ki akarja ezt?

Egy biztos, hogy mi itt az Alkalmazott Oktatástanban ezzel nem értünk egyet! Van is egy olvasástanítási programunk, melyet sok éve tesztelünk, és eddig még minden diszlexiás embert meg tudtunk tanítani olvasni!

Már az állami iskolákban is teszteltük ezt olyan pedagógusokkal, akik – ahogy mi – MÉG NEM ADTÁK FEL, HOGY TUDNAK SEGÍTENI AZ ILYEN MEGBÉLYEGZETT TANULÓIKNAK IS!

Ennek a kísérleti projektünknek zárásaként, mely a súlyos olvasási és szövegértési problémákkal küszködő tanulók egyéni fejlesztését célozta meg, sorban érkeztek az eredmények, sikerek, és a teljes körű dokumentációk Telekesi Edit projekt vezetőnkhöz. Óriási fontosságú ez a projekt, hiszen – sajnos – lassanként a diákok 30%-a olvasási nehézségekkel küzd.

Az eredmények pedig nagyon szépen mutatják, hogy igen, az állami iskolákban dolgozó pedagógusoknak is át tudjuk adni azt a tudást, mellyel valódi sikerélményekhez jutnak a borzasztóan elakadt, reménytelen tanulóik segítésében is!!!

Íme néhány a sok megható tanári visszajelzésből:

„Attilának például mostanra igényévé vált a szótisztázás és sikerélményként élte meg a tanórán való hangos olvasást is. Erősödött az önbizalma és a szövegértése is biztosabbá vált. A játékos feladatokat nagyon megszerette, a gyurmázás lett a kedvence. Az olvasástechnika mellett erősödött a motiváltsága és a figyelme, memóriája.

Miklós magabiztosabb és pontosabb olvasó lett. Büszke lett önmagára, és év végére vállalta az osztály előtti hangos olvasást is.

Mindenképpen hatékonynak, hasznosnak ítélem meg a projektet, amely a személyes kompetenciákat is erősítette az olvasási technikák, a szövegértés mellett. A következő tanévben folytatom a gyerekekkel a programot. Köszönet, hogy részese lehettem a képzésnek, amely segítségével megismertem a módszert és terveim szerint a kollégáimnak is tovább tudom adni. A tantestület minden tagja megtanulta tőlem a szótisztázás fontosságát és prioritását.

Letícia próbaként került a csoportba, mert enyhe értelmi fogyatékos, és azt gondoltam csak nagyon pici eredmény lehetséges nála. Tévedtem! Mert látványos, az osztálytársai által is tapasztalt fejlődés történt a kislánynál!!! Önmagához képest óriási a fejlődése, kevés szónál maradt meg az ejtési probléma, szótisztázásnál mondatokat tud alkotni a szavakkal. (…) Előfordult, hogy hogy társai a tanórai hangos olvasás alkalmával annyira meglepődtek a szép olvasás hallatán, hogy hatalmas tapssal jutalmazták a kislányt." (T. E. Mária)

„A 2. osztályos kisfiamnál is sokat nyertünk az általatok használt módszerekkel, amelyet nekem is megtanítottatok Magabiztos, bátor és bevállalós lett az én bizonytalan és kudarcokkal teli gyermekem.

A 6. osztályos tanulóm már sokkal magabiztosabb és bátrabb. Tanulásban önállóbb és sokat bővült a szókincse. Ami nagyon érdekes, hogy nem csak magyar nyelvből, hanem matematikából és angol nyelvből is sokat fejlődött. Azt gondolom, hogy ezeket a tanulási módszereket elsajátítva több sikerélménye lesz a jövőben. Nem ijed meg egy idegen szó láttán vagy egy hosszabb szövegtől. Örülök, hogy segíthettem neki.

Köszönöm Nektek, hogy a csapatotok tagja lehetek, és örömömre szolgálna, ha továbbra is tartanánk a kapcsolatot! Milliószor hálás vagyok!!! Minden jót kívánok!!!" (F. V. Hajnalka)

Nos, akkor itt a bizonyíték, hogy mégiscsak lehet tenni valamit a diszlexiásnak bélyegzett emberekkel!

Szívesen segítünk Neked is, akár szülő vagy, akár pedagógus, hogy elsajátítsd azokat az ismereteket, melyeknek birtokában vagyunk, és amiket ezeknek a kísérleti projektünkben részt vett pedagógusoknak is megtanítottunk. Igaz, hogy ők rászántak 5 napot a képzésre, hajlandóak voltak ezért felutazni hozzánk Budapestre, és egy egész tanéven át kemény és kitartó munkát végeztek fejenként 4-4 tanulóval. Valamint mindezt még 100%-ban dokumentálták számunkra: tesztelések, jelentések, beszámolók, fotók stb. formájában.

Kérlek, soha ne állítsd valami problémáról, hogy azzal nem lehet tenni semmit, mert ez a kudarchoz vezető biztos út! És soha ne add fel!

Segítségért keresd kolléganőnket, Teát!

Alkalmazott Oktatástan Magyarország
Telekesi Edit Tea
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

Gaján Éva elnök
Alkalmazott Oktatástan

Két hónappal vagyunk a tanévkezdés után.

Időnként olvasom a híreket: tanulási, magatartási zavaros gyerekek, kevés pénz, agresszió, romló eredmények, problémák, problémák, problémák…

Elgondolkodom.

Régen, amikor még nem tanultak a tanítók 14 különböző módszertant, mindenkit megtanítottak írni és olvasni. Kolléganőm édesanyja 40 évig tanított egy falusi iskolában. A lakosság felét ő tanította meg írni-olvasni. Nem volt egyetlen diszlexiás tanulója sem! Pedig tanított összevont évfolyamokat is. Mondta, hogy nehéz volt. De akkor is megtanította őket. És nem csak ő! Az ő korosztálya nem ismerte a diszlexiás tüneteket. Elmondása szerint az alapismereteket még a fogyatékosoknak is meg tudta tanítani. Mára már nyugdíjas, de még most is azon tépelődik, hogy volt egyetlen egy tanítványa, akinél nem találta meg a módját, és nem tudta megtanítani az írásra-olvasásra! A mai napig azon morfondírozik, hogy mit csinálhatott volna még?

Aztán itt van például a nagyanyám is! 86 éves korában is megszégyenített azzal, hogy gyorsabban számolt fejben, mint én, aki éppen megyei matekversenyt nyertem. Pedig amikor ő járt iskolába, nem hogy számítógép nem volt, meg interaktív táblák, de még papír sem. Palatáblát használtak. Egy tanító bácsi tanította egyszerre a 6 évfolyamot az elemi iskolában. Ennek ellenére megtanította őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy boldoguljanak az életben.

És mi a helyzet ma? A gyerekek 20 százaléka 16 éves korára a hazai felmérések szerint is súlyos olvasási, szövegértési problémákkal küzd.

Álljunk meg itt egy pillanatra!
Hogy is van ez? Valami nem stimmel!

Mi változott meg? Mit csináltak másként régen? A technika szélsebesen fejlődik, hogyan lehetséges, hogy ebben visszafejlődés látszik???

Persze-persze, tudom – három gyermeket nevelek – nem volt ilyen nagy a tananyag. De elsősorban nem a speciális tananyagok miatt van probléma, hanem valahogy kiestek az alapok, és a minimális szintet múljuk alul évente. Írás, olvasás, szövegértés, alkalmazási képesség.

És nézzünk a szívünkbe őszintén! Nagy a tananyag. De mi az, amit abból a gyerek – még egy jó tanuló is – megtanul? Mi az, amit felnőttként is hasznosítani tud majd? Mi az, amire igazán szüksége lenne? Még egy értelmiségi, például egy általános iskolai tanár sem szívesen helyettesít egy másik szakon, pedig az általános iskola anyaga alapműveltség. Vagy mégsem?

Nagyanyám sok mindenre emlékezett, és sok mindent tudott használni az életében! Tudta a földrajzot, ismerte a történelmet. Zavarba ejtett időnként ezzel is, mert amikor a rádióban hallott valamit és kommentálta, látszott, hogy pontosan érti, milyen időszakról beszél a történész. Meg is voltam döbbenve, hogy én jó tanulóként miért nem emlékszem erre, és ő, aki „csak elemi iskolát végzett”, honnan tudja?!

Amikor a melléképületüket építették,  ki tudták számolni, megtervezni, lerajzolni, hogy miből mennyit kell venni, hogy fér el. A mértékegységeket könnyedén átváltogatták kicsi és nagy mennyiségeknél is súly, űr és bármilyen más területen is. Gyönyörűen és helyesen írtak. Öreg korában az összes nagyszülőm olvasott regényeket rendszeresen, pedig egyikük sem volt értelmiségi! Földművelők voltak mind. Mindannyian egyszerű falusi elemi iskolákba jártak, ahol egy-egy tanító bácsi tanított egyszerre 6 évfolyamot!

Ők nem csupán iskolába jártak, ők tudást szereztek az iskolában.

Nagyszüleim korosztálya miért emlékezett stabilan ennyi mindenre, amit tanult?

Kolléganőm anyukájánál és korosztályánál miért nem lettek 50 év alatt egyszer sem diszlexiásak a gyerekek?

Mi változott meg?

Amennyiben gyermeked (vagy akár te magad) diszlexiás tünetekkel rendelkezik, keress minket bizalommal! Nézzük meg, miben tudunk nektek segíteni.

Alkalmazott Oktatástan Magyarország
Telekesi Edit Tea
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

Telekesi Judit
a Tudáskulcs munkafüzetek főszerkesztője
Alkalmazott Oktatástan 

Hallottuk minap. Te mit gondolsz erről?

Nemrégen megjelent egy cikkünk, amelyben összehasonlítottunk két könyvet, amely nagyjából ugyanannak a (fiatal) korosztálynak íródott. Az egyik egy regény, a másik pedig egy általános iskolai kémiai tankönyv.

Az alábbi hozzászólás felkeltette a figyelmünket:

„A két szöveg összevetése meg simán övön aluli – az egyik szórakoztató, a másik ismeretek átadására való szöveg. Sajnos ez ilyen, amiből új ismereteket szerzel (akár csak egy munkahelyi utasítás szövege) az nem lesz élvezetes olvasmány.”

Hát, ha valakinek csak ilyen tapasztalata van a tanulásról, az nem olyan jó.

Ennek nem szabadna így lennie!

Ha meg tudunk írni egy regényt úgy, hogy egy gyermek szó szerint szinte falja a betűket, kívülről fújja a történet „szakszókincsét”, a sztorit, a szereplőket, akkor miért ne tudnánk ugyanazzal a lendülettel megírni egy tankönyvet is érdekesre?

Mi a különbség?

Egy gyerek számára rengeteg dolog érdekes a világban. Egy pár éves kisgyerek kipakolja a pénztárcánkat, és a világ legizgalmasabb dolog számára egy bankkártya vagy egy személyi igazolvány.

Szinte minden kisfiú űrhajós akar lenni!

Szinte bármelyik gyerek fel tudja ruházni a tárgyait emberi tulajdonságokkal.

Imádnak kardokkal játszani, színészkedni, akár verset szavalni. De van, hogy egy szöszmösszel egy órán keresztül játszanak, ahogy megfigyelik, tapogatják.

A minap a buszon egy kisfiú szó szerint boldog lett, amikor látta, hogy miután megnyomta a leszállásjelzőt, az zölden kigyulladt.

Hatalmas érdeklődéssel és élvezettel tanulnak meg dolgokat még az iskola előtt. Figyelj meg egy 2, 3 vagy 4 éves gyermeket. Játszva fedezi fel a világot.

Miért ne lehetne ezt megtenni az iskolában is?

Nekik ne tudnánk érdekesen elmagyarázni a fizikát, a kémiát vagy épp a történelmet???

A nyelvtan sokunk számára unalmas téma lehet. Ki gondolná azt az igéről és a névutóról, hogy az bizony mesés és érdekes?

Szerencsére valaki így gondolta. :) Mégpedig Varga Katalin, az Én te ő című könyv szerzője. A könyv nem mai darab, a hetvenes években lett kiadva. Egy teljes regényt írt feladatokkal, rejtvényekkel és aranyos ábrákkal, rajzokkal a nyelvtan alapjainak megtanulására.

„- S miért írod csupa nagybetűvel az ALATT, FÖLÖTT, MELLETT szavakat? – kérdezte Patt.

- Ezek a szavak névutók. Amikor IV. Kikmik herceg megalapította a szófajok szigeteit, nekem ez a szófaj jutott.

- Névutó? – érdeklődött Penna kisasszony.

- Névutó – bólintott Radírgumi. – Én ugyan nem hívom névutónak, mert úgy roppant unalmas, hivatalos.

- Hanem?

- Kullogónak. Tudod-e, miért, Kalamáris?

- Mert A NÉVUTÓ MINDIG A FŐNEVET KÖVETI, VAGYIS ANNAK JELENTÉSÉT EGÉSZÍTI KI.

- Úgy van. A névutó az egyik legszerényebb szófaj. Önmagában semmi értelme. Ott kullog a főnév után, csendben, szelíden...”

Ha csak így kiragadva olvassuk e sorokat, talán „nehéz olvasmánynak" tűnhet ez is.

De a könyv felépítése miatt az elejétől kezdve olvasva, amire ideérnek a gyerekek, minden szó értelmet kap, végig élvezik a kalandot, és közben nagyon-nagyon sok mindent megtanulnak a „száraz nyelvtan” tantárgyból is.

Nos, így is lehet.

Játszva tanulni, élvezettel olvasni!

A tanulás igenis szórakoztató! Ne érjük be kevesebbel! :) 

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai

Abban mindannyian egyetértünk, hogy a gyermekünk szókincsét (meg persze a sajátunkat is) növelni kell. Minél több szót és kifejezést ismer, annál jobban boldogul majd az életben, annál választékosabban tudja magát kifejezni, és annál több dolgot tud megtanulni.

Ez idáig egy nagyon jó elmélet. Szép és jó.

De milyen sikeres módszerünk van erre?

Önmagában az „olvasson sokat” még nem biztos, hogy elég. Sőt!

Mi is az alapja a szókincs növelésének?

- Értse meg,

- használja a gyakorlatban.

Hiszen hogyan tanulunk meg egy szót, amikor idegen nyelvet tanulunk? Megértjük, majd sokat gyakoroljuk. Akár azzal, hogy szövegeket hallgatunk/olvasunk, akár azzal, hogy letöltünk egy szótanulós alkalmazást a telefonunkra, akár azzal, hogy egyszerűen csak mondatokba foglalva gyakoroljuk egyedül vagy tanulópárral egy nyelvtanfolyamon. De az is lehet, hogy a régi magolós módszert használva sokszor elmondjuk magunkban.

Vajon menne a gyakorlás, ha nem lennénk tisztában a szó jelentésével?

Nem.

Vajon hányszor kell elmondanunk magunkban az izlandi takk szót, hogy megjegyezzük, és tudjuk használni? Hányszor kell látnunk leírva egy könyvben? Amennyiben nem tudjuk, hogy az köszönöm-öt jelent, bárhányszor is ismételjük el, nem lesz része a szókincsünknek, és nem lesz semmi értelme.

Tehát a szókincsnövelés lépései:

1. Ismerd meg a szó jelentését és értsd meg.

Nézd meg egy szótárban, egy lexikonban, keress rá az interneten vagy kérdezd meg.

Rendben. De mit csinálj, hogy ne felejtsd el holnapra?

2. Gyakorold a használatát!

Mit jelent ez? Van egy nagyon egyszerű módszer arra, ahogyan egy új szót megtanulunk. Ez pedig a szó mondatokba foglalása.

Ezt mind a magyar nyelvnél (szókincsnövelésnél), mind pedig idegen nyelv tanulásakor nagy sikerrel lehet használni.

Nézzünk egy példát. Azt a szót szeretnénk gyermekünknek megtanítani, hogy csapadék. Épp a környezetleckében segítünk neki. Először is! Ne feledjük, hogy egy olyan szó, ami számunkra kézenfekvő és közismert, egy gyermek számára nem feltétlen az! Sőt! Ne álljunk úgy hozzá, mint egy felnőtthöz. És soha, soha ne értékeljük le! Mint ahogyan egy idegen nyelv megtanulása vagy egy új szakma elsajátítása nehézséget okozhat nekünk is, úgy neki sem feltétlen könnyű.

Ha szükséges, mutassunk neki egy képet, vagy nézzünk ki az ablakon, ha épp esik az eső (vagy épp télen a hó). Szerezzünk számára kézzelfogható és érzékelhető „bizonyítékot” arról a szóról.

Ha ez megvan, és érti, kérjük meg, hogy használja saját mondatokban. Ha ez nehezére esik először, segíthetünk neki, hogy mi magunk találunk ki. De fontos, hogy végül ő maga használja a szót saját mondatokban. Ez a feladat mélyíti el annyira a szó megértését, hogy valóban be tudjon kerülni a tanuló szókincsébe. Nem kell bonyolult mondatoknak lennie, ha a gyermeknek még kicsi a szókincse.

Például:

„Tavasszal sok csapadék esik.”

„Az eső egy csapadék.”

„Most is csapadék hull az égből.”

„Anya, te szereted a csapadékot?”

„Anya nem szereti a csapadékot, mert elázik a frizurája.”

„Télen a csapadékot hónak hívjuk.”

Meddig csináljuk ezt? Ameddig a gyermeknek már megy, és a sajátjának érzi a szót. Sokszor vidám is lesz azzal kapcsolatban.

A Tudáskulcs munkafüzetek ez alapján az elvek alapján készültek. Játékosan gyakoroltatják be a nyelvtan, a számtan, a matematika és a magának a tanulásnak az alapvető szakszavait.

És hogy mire jó mindez? Arra, hogy a gyermek megértse és használni is tudja azokat az alapvető kifejezéseket, amelynek hiánya – sok éves tapasztalataink alapján – problémákat fog neki okozni a későbbiekben. Mert hiszen ha az alapok stabilak, arra bátran felépíthetjük a házat! :)

Tudj meg többet a Tudáskulcs munkafüzetekről»

A fenti egy olyan kérdés, amit valószínűleg mindannyian megkaptunk már. És az is esélyes, hogy nem mindig tudtunk rá értelmes választ adni.

Felméréseink alapján komoly problémát jelent szülőnek, tanárnak egyaránt a gyerekek, diákok lelkesítése. Míg az egyik-másik tantárgy nagy kedvenc, addig más tárgyakat képtelenség megszerettetni a gyerekekkel.

Mi lehet ennek az oka?

Persze nem lehet egyetlenegy okra minden esetet visszavezetni, hiszen ahány gyerek, annyi személyes és egyedi helyzet. Mások vagyunk, más háttérrel, más érdeklődéssel, másfajta egyéni problémákkal…

De van egy dolog, amely nagyban megkönnyítheti a dolgunkat.

Álljon itt néhány sor a mindenki által ismert Kishercegből:

“Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezdd, hogy a munkásokkal fát gyűjtetsz, és szó nélkül kiosztod közöttük a szerszámokat, és rámutatsz a tervrajzra. Ehelyett először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Ez egy nagyon fontos pont! Talán a legfontosabb!

„Először keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat a végtelen tenger iránt.”

Mit jelent ez?

A célt.

Mi a célunk a tanulással? Mi a gyermek célja az adott tantárgy tanulásával?

Mi a válaszunk a kérdésre?

„Mert kötelező.”

„Mert ezzel fog sok pénzt keresni, ha felnő.”

„Hogy átmenjen a vizsgán.”

„Hogy meglegyen a diplomája.”

„Hogy valaki legyen belőle.”

„Hát ilyen hülye kérdést!”

Ezek vajon kielégítő célok és válaszok?

Nyilván fontos a diploma, és fontos, hogy a gyereknek felnőtt korában meglegyen a megfelelő képzettsége, amellyel saját egzisztenciát és biztonságot tud létrehozni saját maga illetve leendő családja számára.

Ez egyértelmű.

De vajon ezt a gyerek is így érzi? Látja a pontos összefüggést? Egyáltalán látja az értékét annak, hogy miért jó, hogyha felnőttként „lesz belőle valaki” és „elég pénzt tud majd keresni” és „lesz diplomája”?

Van esély rá, hogy nem.

Minden egyes tantárgynál meg kell találnunk és meg kell beszélnünk vele, hogy miért tanulja azt! Hogy az neki miért lesz jó, hogyan tudja azt hasznosítani akár a jelenben, akár később.

Ez tantárgyról tantárgyra eltérő lehet. Nézzünk rá konkrét példákat is.

Rá fogunk jönni, hogy az iskolában illetve a tananyagban bizony olyan dolgok is vannak, amelyek kevéssé vagy akár egyáltalán nem lesz számára hasznos, amikor felnő, és amihez nem fogunk tudni igazán épkézláb célokat találni. Ezekre igyekezzünk kevesebb hangsúlyt fektetni mind a számonkéréskor, mind pedig a tanuláskor. Viszont ezeknél az eseteknél is tudunk kiindulópontot adni neki. Például elmagyarázhatjuk, hogy a kémiatudás szükséges az orvosoknak, vagy a gyógyszerek előállításakor a gyógyszerészeknek, de akár egy takarítónak is, aki speciális felületet próbál valamilyen vegyszerrel tisztán tartani.

Nézzünk körbe a környezetünkben, és találjunk neki konkrét példákat.

Nézzük meg, hogy az egyes foglalkozásokhoz milyen tantárgyak tudása szükséges.

Sikeres tanulást kívánunk! :)

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai

A híres festő és író, Picasso gyermekneveléssel kapcsolatos gondolatait olvastam, és nagyon igaznak, valamint erőteljesnek gondolom. Nekünk, pedagógusoknak és szülőknek szentírásként kellene ezt a gondolatot kezelnünk. Hiszen nincs jobb módja annak, hogy boldog gyermekeket neveljünk, minthogy hisszük, hogy mindegyikőjük tehetséges valamiben, és ezt velük is tudatjuk.

Íme az idézet:

„Életünk során minden egyes másodperc az univerzum egy új és egyedi pillanata, ami soha nem ismétlődik meg. És mit tanítunk a gyermekeinknek? Megtanítjuk nekik, hogy kettő meg kettő az négy, és hogy Franciaország fővárosa Párizs. Mikor fogjuk nekik azt is megtanítani, hogy kik is ők valójában?

Azt kellene nekik mondanunk: Tudod, hogy mi vagy? Te egy csoda vagy. Kivételes vagy. Soha nem született még egy olyan gyermek, mint te. A lábad, a karod, az ügyes ujjaid, ahogyan mozogsz. Lehet belőled egy Shakespeare, egy Michelangelo, egy Beethoven.

Megvan a képességed bármire. Igen, te egy csoda vagy. Te felnőttként képes lennél majd bántani egy másik embert, aki ugyanúgy egy csoda, mint te? Dolgoznod kell azon, mindannyiunknak dolgoznia kell azon, hogy a világot méltóvá tegyük a gyermekek számára.” (Pablo Picasso)

Én és munkatársaim szívvel-lélekkel dolgozunk azon, hogy a világot méltóvá tegyük a gyermekek számára!

Szeretettel:
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan

Korábbi cikkeinkhez (Miért szeretik jobban a gyerekek a Harry Pottert, mint az iskolai tankönyveket? és a Teszt: szülőként Te érted ezeket a szavakat?) többen leírták véleményüket, meglátásukat, amit ezúton is köszönünk. Többször felmerült, hogy a gyermek olvasson sokat, akár olyan könyveket is, amelyben sok a számára ismeretlen szó, mert attól fejlődik a szókincse.

Azt hiszem, azzal teljesen egyetértünk mindannyian, hogy a szókincset növelni kell. Minél pontosabban és választékosabban tudja magát kifejezni egy gyermek vagy egy felnőtt, annál jobb. Annál inkább meg tudja értetni magát, és annál inkább megérti ő maga a környezetét, akárhol is legyen, és a tanulás is könnyebben megy majd neki.

Viszont itt van némi félreértés, amivel ez az egész jócskán félremehet.

Először is nézzük meg, hogy mit jelent a szókincs.

A szókincs azon szavak összessége, amelyet egy gyermek vagy egy felnőtt ért.

Használattól függően lehet aktív vagy passzív.

Az aktív szókincs azokat a szavakat jelenti, amelyeket megértünk és használunk. Lehet, hogy nem mindennap, de minden gond nélkül, adott helyzetben használjuk, „szánkra vesszük” őket.

Az asztal, telefon, lakás, pénz, haj és konyha szavakat valószínűleg sűrűn használjuk.

Ha a foglalkozásunk nem szobafestő, és történetesen nincs éppen felújítás az otthonukban, a hígító, festőhenger és olajfesték szavakat nem használjuk gyakran. De tökéletesen tisztában vagyunk a jelentésükkel, és ha a helyzet úgy hozza, felismerünk egy festőhengert a barkácsbolt polcain, és tudunk kérni egy fehér olajfestéket. Tehát ezek a szavak szintén az aktív szókincsünket gazdagítják, az úgynevezett szunnyadó-aktív szókincsét.

A passzív szókincs az összes olyan szó, kifejezés, amelyet megértünk, de nem használunk.

Tegyük fel például, hogy azt a szót, hogy szürreális, ismered, tisztában vagy a jelentésével. Ha azt látod, hogy „ez a festmény szürreális”, akkor tudod, hogy valami nem valóságos, furcsa, elvont alkotásról van szó, de amikor egy borús, őszi reggelen felkelsz, nem mondod azt a családtagodnak, hogy „Minden olyan szürreális ma reggel.”

Tehát a szürreális ebben az esetben a passzív szókincsed része.

Azok a szavak, amelyeket láttunk már, de nem ismerjük a jelentését (vagy nem pontosan ismerjük), az nem része egyik szókincsnek sem!

Olvasással növelhető a szókincs?

Ez csak részben igaz! Olvasással nagy eséllyel csak a passzív szókincs növelhető, de az sem biztosan.

Az aktív szókincs kizárólag pontos megértéssel és használattal, gyakorlással növelhető!

A passzív szókincs kizárólag megértéssel növelhető.

Ha egy olyan szöveget olvasol, amelyben olyan kifejezések vannak, amelyeket egyáltalán nem értesz, akkor hogyan növekedhetne a szókincsed? Legfeljebb a „hú, ezzel a szóval már találkoztam valahol valamikor” fajta szókincsed növelhető, de ha nincs hozzá megértés, azzal sokra nem megyünk, és nem is nevezhetjük szókincsnek.

A szókincs oly módon növelhető, hogy a szó jelentését is megértik a gyerekek, magyarázatot is kapnak az új kifejezésekhez!

Egy szélsőséges példa (fiatal olvasóink többsége érteni fogja):

„B.O.S.S., # SWAG
ezt üzenem az összes vesztesnek
minden nap elnök, de nem unom
míg van nálam dollár meg euró.”

Ha ezt a szöveget olvassuk, akkor növekszik a szleng szókincsünk? Tudjuk már bármikor használni a hashtag (#), swag és elnök szavakat? Vagy megértjük, ha legközelebb halljuk?

Nem?

Miért nem?

Azért mert a szavakat csak elolvastuk, de nem értettük meg.

Ha nem társul megértés a szavak elolvasásához, akkor hiába várhatjuk, hogy növekedjen általuk a szókincsünk (bármelyikről is beszéljünk)!

(A szöveg egyébként a Wellhello Apuveddmeg című számának első mondata, amelyet több tízezer tini kívülről fúj.)

A tanulság pedig: igen, olvasson a gyermek könyveket. De ügyeljünk arra, hogy ezeket az új szavakat meg is értse!

És ezáltal valóban nőni fog a szókincse!

Kellemes időtöltést és jó tanulást kívánunk gyermeknek és felnőttnek egyaránt! :)

Hogyan miként tudunk segíteni gyermekünknek abban, hogy minél inkább sajátjává váljanak a szavak és minél kevéssé felejtse el őket? Erről egy későbbi cikkünkben részleteiben írunk majd.

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai 

Helyzet: van egy 14 éves gyermeked (fiad vagy lányod), aki most járja a nyolcadikat. Odaállít eléd a kémia tankönyvével, és kéri, hogy segíts neki, mivel nem érti.

Tudsz neki segíteni?

Neked hogy menne a kémiai szövegértés?

Hogyan kezdesz hozzá?

Az alábbi szöveg egy 8. osztályos kémiakönyvből való, amelyet általános kémiaoktatáshoz készítettek (tehát nem szakiskolába). Vastaggal van szedve mint lényeges és megtanulandó egység.

 „Összefoglalás:

A bázisok olyan vegyületek, amelyek a fémes elemek kationjait Mⁿ⁺  és az OH^- hidroxid-anionokat tartalmazzák. A bázisok általános képlete M(OH)_n. A bázisok kémiai elnevezése a fémes elem elnevezéséből és a „hidroxid” szóból tevődik össze, amelyeket kötőjellel kapcsoltunk egymáshoz. Minden bázisnak megfelel egy bizonyos oxid, amelyet bázisképző oxidnak nevezünk. A fémes elem ionjának töltése e vegyületekben azonos.”

Most szerencsés vagy, ha azon anyukák és apukák közé tartozol,  akik kémiaszakon végeztek az egyetemen vagy emelt szintű kémiát tanultak a középiskolában, vagy alapjáraton szereted és érted. Netán van egy nagyobb testvér, akire ez jellemző.

Most eltekintünk attól, hogy vajon egy áltagos felnőtt mikor találkozik majd a bázisok fogalmával és képleteivel az élete során. Azzal sem foglalkozunk, hogy kritizáljuk a mai magyar oktatási rendszert és a követelményeket. Hiszen gyermekünknek most azonnal van szüksége ránk, és segítséget vár tőlünk. Joggal.

Nos, mi történik?

Megbuktunk kémiai szövegértésből. Nagy valószínűséggel ez az, ami történt.

Most nézzünk egy részletet a Harry Potter első részéből. Nagyon sok gyerek szereti, talán a te gyermeked is.

„Méreteinek hála, Hagrid könnyedén utat vágott magának a tömegben. Harrynek nem kellett mást tennie, mint szorosan a nyomában maradni. Könyv- és lemezboltok, gyorséttermek és mozik mellett haladtak el, de egyetlen bolt sem festett úgy, mintha varázspálcát kínálnának benne. Egy normális utcában voltak, ami tele volt normális emberekkel. Itt járkálva Harry nehezen tudta elképzelni, hogy a föld méhe tényleg varázslók kincseit rejti, és hogy vannak boltok, ahol varázskönyveket és varázsseprűt árulnak.”

Mi történik itt?

Miért nem értjük meg a fenti szöveget, és miért nem jelent semmilyen problémát ez a véletlenszerűen kiragadott részlet a Harry Potterből?

Mi a különbség a fenti két szöveg között azon túl, hogy az egyik szakszöveg, a másik pedig egy regény?

A szavak és a szókincs.

Mit is jelent a szövegértés?

Annyi, hogy megértjük-e az olvasott szöveget és tudunk-e azzal kapcsolatos kérdésekre válaszolni vagy sem.

Mi a különbség?

A Harry Potter szövegében valószínűleg egy szó sincs, amit ne értenénk, nem igaz? Könnyedén el is tudjuk képzelni az olvasottakat. Esetleg meg is jelenik előttünk vizuálisan az utca, ahol a két szereplő sétált.

A kémiai szövegben is a szavak jelentik a problémát.

Mit jelent az, hogy bázis?

Nem tudjuk? Pedig pont most olvastuk el. ;)

És az, hogy kation és anion? Minek a rövidítése az M? És az a kis n betű a felső és alsó indexben? És mit takarnak pontosan az oxid és ion szavak?

Nézzük meg, hogy a fenti szövegben pontosan mi okozza (vagy okozhatja) a problémát. Vastagon kiemeltük őket.

„A bázisok olyan vegyületek, amelyek a fémes elemek kationjait Mⁿ⁺  és az OH^- hidroxid-anionokat tartalmazzák. A bázisok általános képlete M(OH)_n. A bázisok kémiai elnevezése a fémes elem elnevezéséből és a „hidroxid” szóból tevődik össze, amelyeket kötőjellel kapcsoltunk egymáshoz. Minden bázisnak megfelel egy bizonyos oxid, amelyet bázisképző oxidnak nevezünk. A fémes elem ionjának töltése e vegyületekben azonos.”

Lehet, hogy nem mindegyik kiemelt szó okoz gondot, de ezek azok, amik eséllyel meg nem értettek lehetnek egy 14 éves gyerek, tini számára. De akár egy nem szakember felnőtt számára is. És ne felejtsük el, hogy ez a tankönyv nem szakemberek számára íródott!

Az okozza a problémát, hogy nem értjük a szavak jelentését!

„A meg nem értett szón alapul a gyors felfogás vagy annak a hiánya, és ez az, amit a pszichológusok évekig anélkül próbáltak meg tesztelni, hogy felismerték volna, mi az. Ez a meg nem értett szó.”
(Részlet L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve c. kötetből)

Tehát miért nem értjük a szöveget? Mert nem értjük (pontosan) a szöveget alkotó szavakat.

És ez ennyire egyszerű!

Hogyan segítsünk az elakadt gyermeknek?

Fogjuk meg a kémiakönyvet, és keressük ki ezeknek a szavaknak a jelentését és értessük meg vele. Ha kell, mondjuk el neki egyszerűsítve, rajzoljuk le neki. Vagy nézzük meg egy szótárban vagy használjuk a Google-t és az internetet.

Amennyiben többet szeretnél megtudni az L. Ron Hubbard tanulási módszerről, ajánljuk figyelmedbe a Hogyan tanuld meg (8-14 éves korig) vagy a Tanulás alapvető kézikönyve (14 éves kortól) anyagokat.
http://www.alkalmazottoktatastan.hu/modszertani-konyveink

Jó tanulást kívánunk!

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai

Ha az előző heti, Fenyő Miki féle Hétzáró gondolat stílusában akarnám a mai Hétzáró gondolatot kezdeni, akkor most azt kellene írnom, hogy

„Fontos nyelv az angol, rájöttem magamtól,
S kerestem egy jó tanárt.
Gyakorlom is szépen, háromszor egy héten,
Az "I am"-et és a "You are"-t.”

Komár Laci!

Harmadik hete már, hogy itt kint tanulok életem párjával, Évivel Angliában. Az elmúlt egy hetet szinte csak azzal töltöttem, hogy szavakat tisztáztam.

Van egy érdekes dolog!

Ha nem tudod a szófajokat és a mondatrészeket a magyar nyelvtanban, akkor nem fog menni az idegen nyelvtanulás.

Miért?

Mert az idegen nyelv tanulása közben egy csomó szófaj nevét és a mondatrészek neveit is használja a nyelvtanár. Ha nem érted ezeket a kifejezéseket, akkor ezeken a meg nem értéseken keresztül bajos lesz megtanulni az új nyelvet.

Így jártam én!

Kisgyerekként egyikünket sem úgy tanítottak meg a szülei beszélni, hogy Tudod kisfiam, a „menni” szó egy ige. Az „asztal” szó pedig egy főnév.

Egész egyszerűen csak lemásoltad, duplikáltad azokat a szavakat és mondatokat, amiket hallottál. Aztán Te is ugyanúgy mondtad őket, ahogy hallottad. Mit tudtad Te azt, hogy az az adott szó ige vagy melléknév.

Alany vagy állítmány!

De hülye biztosan nem lehetsz, ha megtanultál folyékonyan magyarul beszélni.

Sőt!

Rettentő okos vagy!

Bernard Percy barátom New Yorkból mindig úgy kezdi a Magyarországon tartott tréningjeit, hogy szerinte a magyarok a legokosabb emberek a világon.

Miért?

Mert megtanultak magyarul!

Ebben igaza van!

Mert a magyar nem egyszerű nyelv!

De akkor hogyan lehet az, hogy több próbálkozás ellenére sem tudtam/tudtál megtanulni rendesen angolul?

Vagy oroszul!

Vagy németül?

Hát úgy, hogy nem tanultam/tanultad meg a magyar nyelvtan szófajait és mondatrészeit.

Most, hogy nekiláttam és megtanultam őket, teljesen látom, hogy két oka is volt ennek. Az egyik az, hogy azt hittem, hogy én már tudom a nyelvtant.

Ugyanis már kisdiákként is rettentően szerettem olvasni. Harmadik osztályos koromra már nagyon sok könyvet elolvastam. Ettől jó volt a helyesírásom. És azt hittem, hogy a nyelvtan egyenlő a helyesírással.

Nem!

A helyesírás része a nyelvtannak!

Ezt a tanárunk nem érttette meg velem!

A mai iskola ‒ meg az én kisdiákkori iskolám is ‒, a „mindenki egyszerre lapoz” elvére épül. A tanítónő elindul szeptemberben az éves tananyaggal, és tudja, hogy júliusra a végére kell érnie.

Nem érdekli, hogy a diákok megértették-e, amit tanított. Ő akkor is továbbhalad, ha nem. Legyen az a hülye gyerek problémája!

Ez nem valódi oktatás!

Hanem marhaság!

Így hát a kis Gyuszi (ez én vagyok, illetve voltam) frankón nem tanulta a nyelvtant, hiszen ő azt már „tudta”.

De volt egy másik probléma is!

Amikor a szófajokat tanultuk, a nyakunkba borították az összeset egyben. Most megszámoltam, összesen vagy negyvennégyet. Nem rendezték őket különböző kategóriákba, alkategóriákba.

Most már látom a rendszert, a kategóriákat és alkategóriákat. Így megértettem őket. De nekem nem így, rendszerezve tanították. Az egész egy nagy, megemészthetetlen masszává vált.

Azt is látom, hogy maga a nyelvtan is hibás ebben azáltal, hogy a szófajok kategóriáinak és alkategóriáinak nem ad pontos nevet.

Én annakidején Biológia szakon végeztem a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán. Tanultunk állatrendszertant. Ott pontosak a megnevezések.

Nézzük a mi Málna kutyusunkat!

Ő egy gyönyörű, kedves havanese kiskutya!

Nagyon szeretjük!

Az állatrendszertan szerint így tudjuk besorolni őt:

- Gerincesek törzse
- Emlősök osztálya
- Méhlepényesek alosztálya
- Ragadozók rendje
- Kutyaalkatúak alrendje
- Kutyafélék családja
- Valódi kutyaformák alcsaládja
- Kutyák nemzetsége
- Házikutya faj
 -Havanese fajta

Ez mind a mi Málna kutyánk! :-)

Itt vannak pontos kategória nevek: törzs, család, nemzetség, faj, fajta, stb...

Na most, a szófajoknál nincs ilyen!

Mind a negyvennégyet „szófajnak” hívja, akármilyen kategóriába vagy alkategóriába is esik.

Ez alapján így soroljuk be mondjuk az „öt” szót:

- Névszók szófaja
- Számnevek szófaja
- Határozott számnevek szófaja
- Tőszámnevek szófaja

Ez mind az „öt” szó!

Na, ezt kapd ki!

Tiszta őrület!

Nem csoda, ha az ember nem látja át!

És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mindezt jól összekeverték a mondattan mondatrészeivel: alany, állítmány, tárgy stb...

Úgy látom, hogy jó alaposan belemerültem a szófajok és az állatrendszertan rejtelmeibe. De így talán megértetted, hogy mi minden nehézségem volt annakidején a nyelvtan tanulással.

És talán Neked is!

De a lényeg, amit ebből az egészből ki akarok kerekíteni, az az, hogy meg kell tanulnod a szavak pontos jelentését! Az idegen nyelv tanulásához pedig először a magyar nyelvtan szófajait és mondatrészeit.

Nekem ebben nagyot segített most a Tudáskulcs munkafüzet sorozat „Szófajok” című munkafüzete.

Itt tudod megnézni: http://tudaskulcs.hu

Ez tényleg érthető!

A sorozat többi részével együtt. Bár iskolásoknak írták, az olyan vén szivarok is, mint én vagyok, tudják használni.

A gyerekek meg egyenesen imádják!

Kedves Barátom! Tanuld meg a szavak jelentését! Tanuld meg a szófajokat! Tanulj meg angolul! És értsd a világot!

Piroska Gyula
üzletember, cégtulajdonos
"A cégvezetők barátja"

Az iskolakezdés gyermeknek, szülőnek egyaránt megterhelő lehet. Valószínűleg számodra is ismerős szülőként az az idegeskedés, kapkodás, ami az augusztus végét és a szeptember első napjait jellemzi.

Hogy megkönnyítsük számodra és gyermeked számára ezt az időszakot, listába gyűjtöttük azokat a pontokat, amelyek segítségedre lehetnek, és amelyre érdemes figyelni.

1. Mivel sok gyerek nem kel korán a nyári szünet alatt (kivéve a táborozós napokat), szeptemberben kínszenvedés a reggel. Ennek elkerülésére érdemes már 1-2 héttel a sulikezdés előtt visszaszoktatnunk őt. Nem kell rögtön korán reggelre állítani az órát. Ha eddig sokáig maradt fent és 10-kor kelt, most keljen fél 10-kor vagy 9-kor, majd fokozatosan álljunk át vele az iskolai időbeosztásra.

2. Fiús szülőknél nagyon fontos, hogy próbáljuk fel az évnyitóra szánt ünneplő ruhát: inget, nadrágot, cipőt. Nyáron sokat nőhetett a gyermek, nehogy az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy szorít a cipő, rövid a nadrág…

A cipő felpróbálása kislányoknál is lényeges lehet. Ha egy szoknya picit rövidebb, az nem probléma, de egy szűk cipő nagyon kényelmetlen tud lenni.

Ha még nincs meg az ünneplő ruha, akkor itt az idő, hogy minél hamarabb beszerezzük. Van, hogy hiánycikk a fehér blúz/ing, főleg évkezdés környékén, így mielőbb essünk túl a beszerzésén.

3. Ellenőrizzük, hogy megvan-e a tornafelszerelés: rövidnadrág, póló (vagy épp tornadressz), sportcipő. És ezeket is próbálja fel a gyermek.

4. Már most érdemes gondolni a hidegebb napokra. Nyáron gyakran halljuk: „Mekkorát nőtt ez a gyerek”, de nem biztos, hogy erről eszünkbe jut, hogy a ruhák nem nőttek vele. Szeptemberben már nem ritkák a hideg napok. Ha ilyenkor kezdjük előkotorászni a tavasz óta nem használt melegebb ruhákat, könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, hogy: „Húha, lábszár közepéig ér a nadrág, a pulóver pedig szűk.” Ilyenkor már sűrűbb a beosztás, nehezebb összeszervezni egy vásárlást a gyerekkel együtt.

5. Jó esetben már nálunk van a tanszerlista. Ha nincs, szerezzük meg mielőbb! Nézzük végig, hogy minden megvan-e! Ha gyermekünk nagyobb, rá is bízhatjuk, jelölje be, hogy mi van meg, mi nincs. Ha kicsi, akkor inkább mi végezzük, vagy a nagyobb testvér. Ellenőrizzük a lista alapján, hogy mi hiányzik, mit kell beszerezni. És persze minél hamarabb szerezzük be a hiányzó eszközöket.

Nézzük át az egyéb iskolai felszerelést is: van-e iskolatáska, kell-e cserélni, köpeny (ahol szükséges) vagy tornazsák.

6. A füzetek előkészítése, csomagolása időigényes folyamat. Ha már nagyobb a gyermek, hagyjuk, hogy ő maga csinálja. Hagyjuk, hogy önálló lehessen.

7. Szeptemberben is kapjon ételt a gyerek! Tudjuk meg, hogy mikor kell befizetni a szeptemberi étkezést, mikor kell átvenni a tankönyveket, mennyi pénzt kell vinni stb. Az iskolák honlapján ezek az információk általában megtalálhatók.

8. Szervezzük meg az időbeosztásunkat. Érdemes az egyéb programokat is már előre egymáshoz igazítani, a családdal koordinálni. Írjuk össze, mikor lesz a szakkör, sport, különóra, mikor és ki fogja hozni, vinni a gyermeket. Ha már előző évben is járt egy adott különórára, informálódjunk a tanártól, hogy lesz-e valamilyen változás. Az ilyen kis szervezéssel sok idegeskedést megspórolunk!

9. Készüljünk fel az első iskolai hétre! A kicsiknél általában első nap van egy szülői értekezlet. Érdemes tájékozódni arról, hogy milyen órarend várható az első napokban. Ez különösen kisebb, még nem önálló gyerekeknél fontos: lehet, az első két nap csak néhány óra lesz megtartva, így gondoskodni kell a felügyeletéről. Talán szabadnapot is kell kivennünk, amit jó mielőbb egyeztetni a munkahelyünkön.

10. Informálódjunk arról is, mikortól lesz étkeztetés. Vannak iskolák, ahol az első héten csak kirándulnak vagy egy-egy osztályfőnöki, tájékoztató órát tartanak. Erre fel kell készülni szendvicsekkel, útravalóval. Ne hétfőn este kelljen rádöbbenni, hogy nagybevásárlást kell beiktatni az egyébként is kissé stresszes, zsúfolt évkezdésbe, mert még nincs iskolai étkeztetés!

11. Szelektáljunk: gyűjtsük össze a már nem használatos tanszereket, könyveket, kinőtt ruhákat. Így több hely marad az újaknak, és jobban átlátjuk, mi hiányzik. De ne dobjuk ki, amire nincs már szükségünk! Ruhaneműt örömmel vesznek a helyi segélyszervezetek, tanszereket, tankönyveket pedig sok iskola gyűjt a rászoruló, szegényebb családok számára. A még használható dolgokat ne dobjuk a kukába!

12. Amennyiben még gyermekünk nem kezdett hozzá, itt az idő, hogy ne halogassuk tovább a kötelező olvasmányok elkezdését. Ha nincs meg, be kell szereznünk könyvesboltból, vagy kikölcsönöznünk könyvtárból vagy idősebb diáktársaktól. Ez pont jó ok arra, hogy leellenőrizzük olvasójegyünk érvényességét, amely egész évben hasznos lehet. Adjunk a gyermeknek motivációt az olvasásra, akár jelöljünk be kis célokat, ahová el kell jutnia a könyvben.

13. Kezdjük el játékosan a tanulásra hangolni a gyermekünket. Nézzük meg, miből volt a legrosszabb az előző évben, és azzal a tantárggyal kezdjünk foglalkozni egy kicsit. Lehet, hogy nehéznek tűnik! Mégis: a szülőnek ez egy nagyon jó pont arra, hogy már egy kipihent gyermekkel, de még az iskolai „daráló” előtt a tanulás élvezetes, izgalmas, és szórakoztató oldalát mutassa meg. Tanulni élvezet, tanulni jó! Ezt minden ovis gyerek tudja, és nap mint nap óriási érdeklődéssel vetik bele magukat a világba.

Hogy ezt az alap kíváncsiságot és örömöt újra megtapasztalhassa iskoláskorú gyermeked is, és a tanuláshoz való hozzáállása javuljon, használd ki erre a legjobb időszakot: a nyári szünet utolsó heteit! Ha együtt tanultok (nem iskolás módon), az számodra is élvezetes lesz, és a gyermek meg tudja tapasztalni, hogy a tanulás mókás is lehet. Ha úgy érzed, hogy ehhez segítségre van szükséged, ajánljuk a Tudáskulcs munkafüzet kezdő csomagot. Így nem kell Neked gondolkodni a „tananyagon”, hanem a szakértők által összeállított anyag stabilan és biztosan juttat el Téged egy nagyobb kedvvel tanuló, okosabb gyerekhez. Mellékesen, de nem utolsó sorban, garantált, hogy a közös munka eredményeképpen a kapcsolatotok is erősödni fog.

+ 1. Az utolsó tanács: ne idegeskedj, hiszen teljesen felesleges. Mindent jól fogsz csinálni! :)

Sikeres és idegeskedésektől mentes évkezdést kívánunk!

az Alkalmazott Oktatástan
munkatársai