Kb. másfél éve íródott egy cikkünk a Koppányi aga testamentuma kapcsán, amikor is fiatal tanárnő önkéntesünk elmesélte, hogy milyen kifejezésekkel találkozott az említett műben, amely bizony az ő osztályában nem közismert.

Nemrégen elénk került egy cikk, amely egy vicces-szomorú párbeszédet írt le egy apa és fia között, ahol is apa próbál segíteni fiának a Kőszívű ember fiai című könyv szövegének értelmezésében.

A cikk egy erdélyi oldalon jelent meg, és bár zseniális, humoros (egyben szókimondó is), sajnos legalább ugyanennyire szomorú is, ha az ember mögé tekint a vicces soroknak.

A cikket itt lehet teljességében elolvasni (érdemes): Márton gyermek a kőszívűt olvassa

Korábbi írásunk mintájára kukkantsunk bele most a Kőszívű ember fiaiba, és teszteljük le magunkat, hogy értjük-e ezeket a szavakat, amelyek az első pár oldalon egy olvasó gyerek elé kerülnek. Persze más-más műveltséggel és érdeklődési körrel rendelkezünk, illetve más generáció tagjai vagyunk adott esetben, de azt ne feledjük, hogy ezeket a kifejezéseket a ma gyermekei, fiataljai is olvassák (általában kötelező jelleggel), így érdemes ezzel a nézőponttal vizsgálni a szavakat.

frázis
hajdúsereg
nyirettyű
Átlászunk
phárósz
kétröpűek
conversations lexicon
adoma
szívkövesülés
patológia
képezendi
szuperintendens
esperes
digitalin
pézsmalabdacs

Nos, végigszaladva a szavakon, mire jutottunk? Van benne olyan – tegyük a szívünkre a kezünket –, amelyről őszintén fogalmunk sincs? Hány olyan van benne, ami „rémlik, de pontosan nem tudnám biztosra megmondani”? Ezentúl érdemes megkérdezni gyermekünket, akiknek kiadták elolvasásra, hogy értik-e őket. A szavak meghatározásait lásd lentebb.

Így nő majd a szókincs! – vágják rá sokan csípőből.

Persze, semmi baj sincs azzal, ha nem értünk szavakat, kifejezéseket. Meg kell őket tanulni. Azáltal, hogy új kifejezéseket tanulunk, növekszik a szókincsünk. Ez teljesen rendjén is van.

De kérdés, hogy a pedagógus, a szülő vagy maga a gyermek kellő figyelmet helyez-e arra, hogy elmagyarázza a gyermeknek ezeket a szavakat? És egyáltalán ő maga érti-e?

Ha nem értjük az adott szót, az nem növeli a szókincsünk.

Hiába ismétlik nekünk az izlandi skóli szót, semmi hasznunkra nem válik egészen addig, ameddig meg nem mondják nekünk a jelentését (azt jelenti, iskola)

Emellett meg kell vizsgálni azt is, hogy valóban a gyermek „szintje-e” az adott olvasmány. Hiszen mi is úgy vagyunk vele, hogy egy idegen vagy szakszavakkal teletűzdelt (pl. jogi vagy épp orvosi, esetleg műszaki/informatikai stb. – kitől, mi áll távolabb) szövegtől egy idő után alaposan elmegy a kedvünk. Lehet az akár az első sor után, nem igaz?

Dobtál már félre te magad könyvet, anyagot, leírást, használati útmutatót? Volt olyan, amitől ideges lettél? Előfordult már veled, hogy olvastál, de valahogy semmi „nem maradt meg” benned?

Az ismeretlen (vagy csak részben ismert, esetleg félreértett) szavak sok problémát okozhatnak a gyermekünknek és nekünk magunknak is a tanulás során.

A meg nem értett szón alapul a gyors felfogás vagy annak a hiánya, és ez az, amit a pszichológusok évekig anélkül próbáltak meg tesztelni, hogy felismerték volna, mi az.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

Ha valaki tovább halad/olvas egy meg nem értett szó után, attól egy olyan jól megkülönböztethető érzése lesz, hogy üres a feje, vagy hogy kimerült. Mintha "ott sem lenne" és amit egyfajta ideges hisztéria követhet.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

De mit is jelentenek akkor a fenti szavak a Kőszívű ember fiaiból?

frázis: üres, elcsépelt mondat, közhely

hajdúsereg: hajdú: gyalogos katona, korábban marhapásztor

nyirettyű: vonós hangszer (főleg hegedű) vonója

Átlászunk: Atlasz a görög mitológiában az óriás, aki a vállán tartja az égboltot (lásd a képen)

phárósz: Pharosz nevű szigeten épült világítótorony. Itt magára a világítótoronyra utal.

kétröpűek: kétszárnyú rovarok, pl. legyek

conversations lexicon: a 19. század elején használt lexikonok általános elnevezése

adoma: irodalmi műfaj, rövid, csattanós történet

szívkövesülés: szívinfarktus

patológia: kórtan, a betegségek okait, tüneteit vizsgáló tudományág

képezendi: régiesen "képezi"

szuperintendens: a magyar protestáns egyházakban az egyházkerületeket vezető, választott lelkész

esperes: egyházmegyét vagy kerületet vezető pap

digitalin: régi gyógyszer a szív rendellenes működésére

pézsmalabdacs: olajos orvosság

Tehát mindig tegyünk nagy figyelmet arra, hogy a gyermekünk vagy mi értjük-e azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyeket olvasunk vagy hallunk!

Ahhoz, hogy hatékony legyél a tanulásban vagy sikerrel tudj segíteni gyermekednek, jelentkezz tanulásmódszertani tanfolyamunkra!

További információ»

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

A minap kolléganőnk egy érdekes-szomorú esetről számolt be, amelyet a villamoson tapasztalt.

Felszállt a járműre anyuka, apuka és kb. negyedikes kisfiuk. Leültek mind a hárman, majd a szülők szinte egyszerre elővették a telefonjaikat, és innentől se kép, se hang.

A gyermekük próbált kommunikációba kerülni velük, kezdte mesélni, hogy mi volt az iskolában, de semmi reakció. Próbálkozott, szeretett volna kapcsolatba kerülni velük többször is, de semmi. Még egy „ühüm” sem. Ez így ment kb. 20 percig, amíg le nem szálltak a villamosról. Illetve egyszer az apa szólt az anyához, akkor is egy facebook-os posztot mutatott neki.

Kolléganőnk számára kívülállóként borzasztó volt nézni ezt a nagyfokú érdektelenséget a saját gyermekük iránt, illetve azt, hogy az okostelefon „buta” használata hogyan keseríti meg a család életét.

Példamutatás

Közhely, de nagy eséllyel az a gyerek, aki könyveket lát a szüleinél, testvéreinél, az olvasni fog. Amelyik gyerek azt látja, hogy a szülei tanulnak, ő is azt fogja leszűrni, hogy a tanulás az élet része. Amelyik gyermek azt látja, hogy anya és apa udvariasak és tiszteletteljesen beszélnek egymással, esélyes, hogy ő is hasonlóan fog viszonyulni hozzájuk és másokhoz.

Sajnos a negatív példa is példa. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk (később) ne beszélgessen velünk, hanem magába fordulva telefonozzon, akkor nyugodtan kövessük a fenti történetbeli szülők mintáját. Ha viszont azt szeretnénk, hogy elmesélje, mi történt vele, hogy ha kérdése és bizonytalansága van az életben, hozzánk forduljon, esetleg „öregkorunkra” se felejtsen el minket, akkor ez nagyon nem jó irány!

Hogyan tudjuk megfelelően használni a telefonunkat?

Akkor használjuk, amikor szükség van rá. Persze az ember unalmában hajlamos böngészni a neten vagy görgetni a Facebookot, Instagramot stb. De ne használjuk a telefont unaloműzőként!

Ne használjuk a telefonunkat, ha épp beszélgetünk valakivel. Addig tegyük le vagy el a táskába, zsebbe. Ha sürgős, akkor jelezzük az illetőnek, hogy ezt még gyorsan megírjuk/elintézzük, és utána tudunk rá figyelni.

Telefonfüggőség

Sokan legyintenek arra, hogy ők bizony nincsenek rászokva a cigire, a kávéra, csokira vagy épp az okostelefonjukra. A telefon ugyanúgy függőséget okoz, mint a felsoroltak.

Hogyan tudunk meggyőződni  arról, hogy nem vagyunk ezekre a dolgokra rászorulva?

Teszteljük le! Tűzzünk ki 3 napot (mondjuk ma, holnap és holnapután), és ne használjuk a telefont semmire. Kivételt tehetünk természetesen, ha hívnak minket, vagy mi indítunk hívást konkrét céllal, esetleg beállítunk egy emlékeztetőt vagy este egy ébresztőt. De az elkövetkező napokban egyszer se nézzünk rá, vegyük elő „csak úgy”, nézzük meg rajta, hogy kaptunk-e üzenetet, görgessük végig a Facebookot stb.

Ha ez könnyen megy, és nem is gondolunk rá, akkor nem vagyunk függők. Ha viszont nem megy, és folyamatosan, hosszabb-rövidebb idő elteltével eszünkbe jut, már-már késztetést érez a kezünk, hogy benyúlva a táskába, zsebbe előkapja… nos, akkor érdemes elgondolkodni.

Mit akarunk pótolni a céltalan telefonos böngészéssel?

Ha ráébredtünk, hogy függők vagyunk, gondolkodjunk el azon, hogy mit is akarunk pótolni a – gyakorlatilag céltalan – telefonozással.

Unatkozunk? Várakozunk? Nincs kedvünk valamilyen feladathoz? Problémánk van, amire még csak nem is szeretnénk rágondolni? Valami más?

Ha unatkozunk, próbáljunk egy kicsit csak úgy „lenni”. Nézzünk körül, figyeljük meg az embereket, a tárgyakat, a minket körülvevő világot. Nem kell mindig „csinálni” valamit. Néha a legpraktikusabb dolog, ha egyszerűen csak kinézünk a fejünkből és megpróbálunk egy kicsit a „jelen időbe” érkezni. Akár még érdekes dolgokat is észrevehetünk, amelyek addig elkerülték a figyelmünket.

Próbáljunk meg beszélgetni másokkal: a párunkkal, a gyerekkel, szülővel, szomszéddal, kollégával vagy egy eladóval vagy akinél épp ügyet intézünk... Próbáljuk meg észrevenni a másikat.

Ha tudjuk, hogy hosszú út előtt állunk vagy várakoznunk kell majd, készüljünk fel pl. egy könyvvel.

Ha valamilyen feladatot szeretnénk elkerülni, akkor sokkal rosszabb módszer az, ha telefonozással elütjük az időt. Sokkal jobb, ha megcsináljuk minél hamarabb, majd felszabadult lelkiismerettel tudjuk tenni tovább a dolgunkat.

Ha pedig problémánk van, használjuk arra inkább a telefont, hogy megoldást találjunk rá. Hívjuk fel a barátunkat vagy bárkit, aki segíthet abban a dologban. Vagy keressük meg személyesen, esetleg keressünk rá a neten, hogy milyen megoldások léteznek.

Trükkök a leszokáshoz

A dolog lényege, hogy ki kell ütnünk egy megszokást. Álljon itt néhány tipp ehhez:

1. Iktassunk be konkrét időpontokat, amikor netezünk. Ne legyen folyamatos kapcsolattartás. Kapcsoljuk ki az értesítőket, lépjünk ki alkalmazásokból. Ha újra és újra be kell írni a felhasználónevünket és jelszavunkat, már önmagában kevésbé lesz kedvünk a telefont elővenni. Tűzzük ki, hogy hazaérve és megvacsorázva egy fél órát arra szánunk, hogy megválaszoljuk az üzeneteket. Majd ha készen van, kapcsoljuk ki gépet vagy a telefonon az internetet.
   
   
2. Iktassunk be telefonmentes időszakot a nap során. Kapcsoljuk ki a netet, némítsuk le a telefont. Ha úgy érezzük, hogy biztonságosabb, ha elérhetnek minket (pl. gyerek vagy más családtag), akkor csak a netet kapcsoljuk ki. A fontos és sürgős dolgokat általában nem emailben vagy chat üzenetben küldik az emberek, hanem felhívják az illetőt vagy SMS-t küldenek.
   
   
3. Használjunk ébresztőórát, a telefont pedig tegyük ki éjszakára a hálószobából. Ne legyen késztetésünk reggel rögtön álmosan nézegetni.
   
   
4. Lehetőleg soha nem böngésszünk a telefonon úgy, hogy éhesek vagy fáradtak vagyunk. Ha az ember testileg nincs a topon, könnyebben „beszippanthatja” a képernyő vagy az információáradat.
   
   
5. Sportoljunk, iktassunk be az életünkbe edzést vagy más sporttevékenységet, mozgást. Akár sétát. De ne vigyük be a telefonunkat az edzőterembe, ha pedig lemegyünk és teszünk egy egészséges sétát (pláne ha nem egyedül), hagyjuk otthon a telefont.

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Környezetvédelem, újrahasznosítás, fenntartható fejlődés... Az elmúlt időben egyre inkább előkerülő témák, egyre inkább égetőbb az, hogy foglalkozzunk velük.

A Gardenista egyik friss cikkében komolyan bírálja a jelenlegi iskolarendszert és szokásokat, egyenesen környezeti katasztrófának nevezi az egyes iskolai tanéveket. Amiben – lássuk be – teljesen igaza is van. Sajnos, ez nem csak Magyarországon, hanem világszerte probléma.

Miről is van szó?

„Az iskolák csak úgy ontják magukból a hulladékot” – írja a cikk. „Minden egyes tanév egy ökológiai katasztrófa. Az iskolákban felhasznált írólapok, füzetek és könyvek előállításához több millió fát kell kivágni, majd ezekből napi több milliárd tonna hulladék keletkezik világszerte. Majd jönnek a golyóstollak, a ceruzák, a filcek, a radírok, az iskolatáskák, az uzsonnászacskók és műanyag poharak a büfében, és már bele is fulladtunk az oktatási szeméttengerbe.”

És ehhez még hozzáadódik a gyerekek autóval történő iskolába vitele, a rengeteg papír alapú dolgozat, beadandó, házi feladat, feladatlapok – és még sorolhatnánk.

Számos iskolában még nem vált szokássá a szelektív gyűjtés sem.

Sőt, menjünk tovább. A napokban egy hölgy tette fel a Facebook-ra, hogy a gyermeke iskolájában „műanyag borítót kérnek a füzetekre”.

Mit tudunk tenni mi magunk ennek érdekében?

Azzal sokan egyetértünk, hogy már nem mehetünk el mellette, nem hagyhatjuk a megoldást az állam vagy a cégek környezetvédelmi szakembereire. Nekünk magunknak, magánembereknek (tanároknak, szülőknek és diákoknak) is tennünk kell érte.

Mert így tudunk változást elérni. Soha ne becsüljük le azt, amit egyes emberként, egyes családként tenni tudunk. A jó példamutatásról nem is beszélve.

Összeszedtük a teljességi igénye nélkül, hogy mit tud tenni egy tanár és egy szülő annak érdekében, hogy változás szülessen, és ne legyen „ökológiai katasztrófa” minden egyes tanév.

Ha tanár vagy:

- Mindenekelőtt te magad mutass példát. Gyűjtsd szelektíven a hulladékot, igyekezz minimális műanyagot használni, szerezz be textilszalvétát stb.
- Ha még nincs, szerezz be az osztályterembe szelektív hulladékgyűjtőket, és vedd rá tanítványaid, hogy használják ezeket.
- Vedd rá a szülőket, hogy tanítványaid ne műanyag flakonokat hozzanak magukkal vagy vásároljanak, hanem szerezzenek be kulacsot.
- Tarts osztályfőnöki órát, ahol beszélj erről tanítványaidnak.
- Ahol csak lehetőséged van rá, használj elektronikus eszközöket a papír helyett. Fogadd el a beadandókat emailben.
- Utasítsd vissza a felesleges nyomtatást.
- Használj fel újra lapokat, nyomtass a hátoldalukra is. Ha máshol (pl. egy másik osztályban) is hasznosítható, ne dobd ki őket.
- Ne kérj műanyag borítást tanítványaid füzeteire.
- Ha nem teltek be, folytassátok a már megkezdett füzeteket a következő tanévben is.
- Bátorítsd a szülőket, tanítványaid, hogy szerezzenek be újrahasznosított tanszereket (táskát, tolltartót, tollakat, füzeteket).
- Vedd rá a szülőket, gyerekeket, hogy a már nem használt tankönyveket és tanszereket adják le, ne pedig kidobják.
- Szervezd meg, hogy amennyiben ugyanazokat a tankönyveket használták tavaly is osztályok, hozzák be azokat a te osztályodnak. Ez egyben költséghatékony is.
- Vedd rá a gyerekeket arra, hogy a nem használt tanszereiket, ruháikat adományozzák a szegényebb gyermekek számára.
- Igyekezz újrahasznosított, környezetkímélő eszközöket használni a tanórán és a mindennapokban egyaránt.
- Tájékoztasd a szülőket és a kollégákat a lehetőségekről.
- Dicsérd meg, tüntesd ki azokat a tanulókat, akik környezettudatosan élik mindennapjaikat.

Ha szülő vagy:

- A fentieken kívül neveld környezettudatosságra gyermeked.
- Mutass példát a mindennapokban.
- Lehetőségeidhez mérten tegyél be olyan változtatásokat, amelyekkel kevesebb hulladékot termelsz. Néhány példa: papír helyett textilszalvéta, műanyag flakon helyett kulacs, nejlon uzsonnazacskó helyett textil. A hulladékmentes.hu weboldalon sok jó ötletet és inspirációt kaphatsz.

Ha mihamarabb nem változtatunk irányt, oda lyukadunk ki, ahová tartunk."
(Irwin Corey)

Változtassunk azért, hogy egy jobb világ és egy élhetőbb jövő felé tartsunk! :)

Alkalmazott Oktatástan

Akkor most 21. század van vagy mi?

A 6.-os lányom kötelező olvasmányait látva még mindig a 19. századot tapossuk. Nem mintha bajom lenne vele, csak hát mint 20. század gyermekének annak idején még nekem is nehéz volt vele azonosulnom, és mint kiderült, Jókai már Anyámnak sem volt reális. Akkor kérdem én, mit kezd vele a 21. században felnőtt 13 éves lányom, aki már 2 évesen tudta kezelni a DVD lejátszót, számítógépet és a nagyapja nyomogatós telefonját, ami szerinte őskori lelet, és az ujjával akarta pörgetni?

Én értem, hogy a KLIK-nek és a tanároknak nincs ideje kortárs vagy legalább a 20. század második felének zseniális íróit olvasni, hogy frissítsék a kötelező és ajánlott irodalmat. Tisztelet a kivételnek, mert azért van olyan tanár, aki veszi a fáradtságot. De akkor ne is molesztálják a gyerekeket, hogy nem olvasnak.

Persze Fekete István Tüskevár regénye gyönyörűen leírja a balatoni táját 100 oldalon keresztül, de a mai pörgős fiatalokat már nem érdekli. Nem a naplemente és a folyó vagy a természet vagy a szépség nem érdekli, hanem a tájat leíró regény. Mert elmegy, megnézi élőben, mert ő már nem az, aki 40 éves koráig nem hagyja el a falut, utána meg már minek. Megnézi interneten vagy élőben, mert más határokkal és korlátokkal mozog.

Igenis tudomásul kell venni, hogy ők már minden információhoz hozzájutnak az interneten, így egy Kőszívű ember fiaival nem lehet őket megmozgatni. Az iskolának és a tanároknak "virítani" kell, ha pedig nem megy, nem gond, majd virítunk mi, szülők. De senki ne mondja, hogy milyenek ezek a mai fiatalok, mert olyanok, amilyennek mi szülők és pedagógusok neveljük őket.

Pálcát sem törhet senki felettem, mert a 13 éves lányom többet olvas, mint telefont pöcögtet. Egy hét egy-két 3-400 oldalas könyv elfogyasztását jelenti. Kapott is könyvtárbérletet. Jár is lelkesen. Hogy rengeteget olvastam neki kortárs magyar írok zseniális meséit, hát igen. Berg Juditot, Czigány Zoltánt, Erdős Istvánt, Finy Petrát és még sorolhatnám. Majd együtt olvastunk sokat és ma is egy-két regényét magamhoz ragadom és elolvasom (pl. Molnár T. Eszter: Stand-up!), mert zseniális kortárs irodalom van itthon és külföldön. Szóval nem igaz, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni, és a mai fiatalokat már semmi nem érdekli, csak a telefon és a videojáték. De a kötelező és az ajánlott irodalommal, ami 200 év hagyatéka, a mai fiatalokkal nem lehet megszerettetni az olvasást. Velem se tudták ezekkel. Anyukám 4.-es koromban vett egy mesekönyvet, ami lenyűgözött. Imádtam. Egy könyv elég, hogy a gyerek elkezdjen olvasni, de az nem az Arany ember, mert az már egy olyan ködös múlt, ami nem elég izgalmas a mai kor gyermekének.

És hogy ne csak a szám járjon, itt egy lista azok közül, amiket a lányom és én is szívesen olvastam, olvasok. Tessék csak szemezgetni és békén hagyni a kötelezővel azt a kölköt!

És egy záró(jeles) kérdés: Te mennyit olvasol és mennyit nyomogatod a telefont, nézed a TV-t?

Mesék kicsiknek és nagyoknak:

Finy Petra: Lámpalány meséi, Bögre úr meséi, Maja 12 babája, Iskolások kézikönyve

Petra Nagyová Džerengová: Klára és a Mumusok

Berg Judit: Maszat sorozat, Panka és Csiribi sorozta, Rumini sorozat, cipelő cicák sorozat, Két kis Dinó sorozat

Czigány László: Csoda és Kósza

Erdős István: Aprótörpe indiánok

May Szilvia: Imbusz mester

Ellis Weiner:Templeton ikrek

Tasnádi István, Jeli Viktória, Gimesi Dóra: Időfutár

Margit Auer: Mágikus állatok iskolája

Nyulász Péter: Helka

Bagossy László: A sötétben látó tündér

Kalapos Éva: D.A.C

Caroline Solé: Szavazz rám!

Kövesi Andrea
két gyermek édesanyja

Dóri lányom olyan hetedikes vagy hatodikos lehetett az általános iskolában. Épp jött haza az iskolából. Biológia órája is volt aznap. A biológia őt nem érdekelte különösebben, főleg az nem, hogy mélyen belemenjen. Ő sokkal inkább bölcsész beállítottságú volt mindig is.

Jön haza, és azt mondja: „Anya, meg kell tanulni holnapra 50 fűfélét!”

Apja, aki eredeti szakmája szerint biológia tanár: „50 fűfélét? Van egyáltalán annyi?”

Lányom: „Hát, azt mondták van, és meg kell tanulni a nevüket. Anya, Apa! Szerintetek van ennek értelme?”

Dóri tudta a választ, csak ilyenkor kicsit provokált minket. Megtanulta már kicsi korában a mi általunk használt tanulásmódszertanban, hogy céllal tanulunk. Bármit tanulunk, annak kell, hogy legyen valami célja.

Mondom neki: „Nézd, ez attól függ. Ha szeretnél 5-öst kapni, akkor van értelme. Valószínűleg lehet érte 5-öst kapni. De egyébként, ha nem akarsz botanikus vagy biológus lenni, akkor én szerintem nem. Én nagyon jól felnőttem nélküle, meg apád is.”

Dóri néz. „Hm. Jó, akkor nem tanulom meg.”

Tehát ezt így eldöntötte a család. :) És valahogy nagyon jól elvolt e tudás nélkül a gyerek.

Édesanyámról (a nagymama) tudni kell, hogy iskolaigazgató volt még a régi rendszerben, és mindig megvédte a tanárokat. Nálam is, és Dóri lányomnál is. Ez egy bizonyos szemszögből jó is, mert nem hagyta, hogy túl kritikussá váljon a gyerek. De volt egy pont, amikor már ő is azt mondta: „Na, ezt már nem!” Éppen nálunk volt, amikor Dóri jött haza kétségbeesve történelem óra után. Az összes Árpád-házi királyt (és hát nem kettő volt!) meg kellett tanulniuk időrendi sorrendben, uralkodási dátummal együtt, másnapra.

És akkor a mama, talán életében először, azt mondta, hogy „Na, ezt már nem!” És a tanár ellen szólt. Mert ez már tényleg annyira felesleges volt! Annyira túlzás volt! Annyira semmi szükség nem volt rá! Száraz, lexikális tudás, semmi több, és semmi más. Viszont megterhelő. És ez annyira értelmetlen!

Ahogy nagy tudósunk, Szent-Györgyi Albert is mondja:

„Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.”

És igen. Az 50 fűféle jól elfér egy botanikai szakkönyvben, az Árpád-házi királyok és uralkodási évszámaik pedig egy történelemkönyvben.

Ha szimpla lexikális tudást kérünk számon egy gyerektől, azzal őt is kínozzuk és a szüleit is. De a pedagógusnak sem jó. Hiszen mindannyian azért dolgoznak, hogy sikeres, boldog és életrevaló embereket neveljenek.

Barátsággal,
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan

Küldd el gyermeked a nyári Hogyan tanuld meg hétvégi tanfolyamunkra!

Mi lesz így belőled, ha felnősz? Ezt a mondatot valószínűleg a legtöbb ember már hallotta tanárától vagy szüleitől.

Közhely, hogy tanulás az élet, tanulj jól, szerezz diplomát, jól fizető állást...

Mi ebben az igazság? Valóban a tanulás az élet?

Jelen gyors és folyamatosan fejlődő világunkban egyszerűen nem tehetjük meg, hogy nem vagyunk képesek tanulni. Hatalmas előny, ha képesek vagyunk arra, hogy viszonylag gyorsan és alapossággal magunkba tudjunk szívni információkat.

Nem engedhetjük meg, hogy gyermekünk egy sima diszlexia címkével ellátva ne olvasson többet. Nem tehetjük meg, hogy gyermekünk kijőve az iskolából ne tanuljon többet. Azt sem engedhetjük meg mind a gyermekünk, mind a saját jövőnk érdekében, hogy ne szeressen vagy tudjon olvasni és tanulni!

Ezen áll vagy bukik a jövőnk. Mindannyiunké.

Saját példámból kiindulva, amikor gyerek voltam, még egy ideig számítógépünk sem volt, és csak vezetékes telefonnal lehetett telefonálni (már akinek volt egyáltalán).

Középiskolában már egyre-másra jelentek meg a mobiltelefonok a diákok kezében. Akkor még ugye a kis képernyős változatuk, amivel legfeljebb telefonálni, sms-t írni, számolni illetve kígyós játékot lehetett játszani.

Kikerülve az iskolapadból néhány év elteltével már megjelent az első „tapogatós” telefon. Igaz még kevesek engedhették meg maguknak. Ma már szinte minden háztartásban van számítógép, internet és legalább egy okostelefon. Gyakorlatilag ez lett az alap. Arról nem is beszélve, hogy sokan már tényeges hátránnyal indulnak, ha nincs mobiljuk, nincs számítógépük, nem tudnak neten böngészni, nem rendelkeznek email címmel és a többi. Ma már az állások többségére online lehet jelentkezni (illetve maga az álláshirdetés is csak a neten található). Ha valaki nem tud kiigazodni ebben a világban, olyan hátránnyal indul, amit mondhatjuk úgy, hogy majdnem soha nem fog tudni behozni, mivel addig a környezete még tovább fejlődik.

Ehhez nem csak hajlandóság kell, hanem a tudás is.

Hajlandóság és egyben annak elfogadása, hogy „haladnunk kell a korral”, és hajlandónak kell lennünk tanulni, újabb és újabb ismereteket magunkba szívni – nem csak a szakmánkban, hanem a hétköznapi életben is.

Miben kell fejlődni folyamatosan?

- Szakterületünkön. Ha nem leszünk mindig jobbak és jobbak, nem vagyunk tisztában a területünk újabb és újabb információival, friss fejlesztésekkel stb., hamar lehagyhatnak minket akár a frissen végzett kollégák is.

- Informatikában, elektronikában, műszaki dolgokban. Azt mondani sem kell, hogy milyen szintű fejlődés mutatkozott ebben a tárgyban az elmúlt 15 évben. És ez nem csak a telefonokra és számítógépekre érvényes, hanem a szórakoztató elektronikára (tv, házimozi, hangfalak stb.), a háztartási gépekre (porszívó, mosógép stb.), a konyhai eszközökre és még lehetne hosszan sorolni.

- Egészséges életmódban. Felgyorsult és hát sajnos egészségtelenné lett világunkban egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy javítsunk az étkezésünkön, adott esetben diétázzunk/fogyókúrázzunk, allergiát kezeljünk vagy edzünk. Ezzel kapcsolatban is tanulnunk kell. Különben betegesek és egészségtelenek leszünk.

- Gyermeknevelési és párkapcsolati témákban.  Ezek azok a területek, amelyeken mindig lehet fejlődni, mindig lehet és kell is jobbá és jobbá válni.

Ha ez a hajlandóság megvan, máris jön a következő pont, ami rögtön ezután jön és elengedhetetlen: a tanulási képesség.

Mi, az Alkalmazott Oktatástan csapata éppen ebben tudunk segíteni. Világszerte több tíz millió tanulónak tanítottuk már meg, hogyan kell tanulni.

Ha tanulási gondokkal küzdesz Te vagy gyermeked, keress meg minket!

Telekesi Edit Tea
1/469-6517, 70/677-0585
telekesi.edit@apshun.hu

Barátsággal,
az Alkalmazott Oktatástan
csapata

Újra és újra felmerülő téma, hogy kell-e a gyermeknek mobiltelefon, okostelefon vagy sem.

Akik ellene érvelnek, ők azt vallják, hogy káros hatással van a gyermekre, tinire, egész nap csak a telefonját „nyomkodja”, nincs is kommunikációban a világgal. Addig jó, míg nincs neki.

Akik mellette érvelnek, látják ennek a pozitív oldalát és számos előnyét is.

Bernard Percy, szülő, pedagógus és ismert előadó az arany középutat javasolja arra a kérdésre, hogy kell-e tiltani a gyerekek mobilhasználatát:

Nem, nem kellene tiltani nekik, ezek bizony nagy értékei korunk világának! Amire viszont szükség van, az a megértés és a kellő egyensúly megerősítése a számítógép, okostelefon-használat és az egyéb viszonyítási, kapcsolattartási és információszerzési módok között. Ez nem egy „vagy ez vagy az” világ a technológiahasználat tekintetében, hanem egy „ez is az is” világ.

Hogyan álljunk neki ennek az egész témának? Néhány támpont azoknak, akiknek épp aktuális a téma:

1. Először is, tisztázzuk, hogy hagyományos vagy okostelefon a célravezetőbb. Ha csak annyi lenne a célja egy telefonnak, hogy a gyermek bármikor elérjen minket, amikor szüksége van rá (vészhelyzet vagy valamilyen probléma esetén), vagy hogy mi elérjük őt, ha arról van szó, akkor ahhoz teljes mértékben elegendő egy hagyományos, internetkapcsolat nélküli mobiltelefon. Ennek kiemelt előnye, hogy messze tovább bírja egy feltöltéssel, mint okos társaik.

2. Ha a gyermek (kiskamasz) az, aki kezdeményezné a mobilvásárlást, mindenképpen tudjuk meg tőle, hogy milyen céllal szeretné azt, mik lennének az igényei. Például ha csak zenehallgatás miatt szeretné, arra vannak más, kiváló eszközök is (MP3 lejátszó, IPod). Ha csak azért, mert „már mindenkinek van”, az egy egészen más megközelítést kíván.

3. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy vajon mennyire képes a gyermekünk arra, hogy egy viszonylag értékes eszközt megfelelő módon használjon, illetve karbantartson. Elég érett-e már erre? Milyen állapotban vannak a már meglévő eszközei, tárgyai?

4. Ha úgy döntünk, hogy mobiltelefont vásárlunk a számára, kezdjük egy egyszerűbb, könnyen használható és olcsóbb készülékkel.

5. Mindennél fontosabb, hogy legyünk kommunikációban a gyermekkel! Üljünk le vele és beszéljük át az egész témát, kérjük ki az ő véleményét, meglátásait, és a döntést együtt, egyetértésben hozzuk meg.

Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan

Májusban meghívásomra Magyarországra látogat, és ismét tart előadásokat a világhírű előadó, író, oktató és gyereknevelési konzultáns.

Amikor pár napja beszélgettem vele, és megkérdeztem, hogy mi a véleménye arról, hogy egy életre választunk-e párt magunknak, vagy bármennyiszer elválhatunk, ha nem jött össze, ezt válaszolta nekem:

„Az igazság az, hogy tudnunk kell kiválasztani a megfelelő életre szóló partnert, és meg kell értenünk, hogyan előzzük meg, illetve hogyan kerekedjünk felül a zaklatottságokon és a nehézségeken, amelyek minden kapcsolatban megjelennek. Én 46 éve élek együtt boldogan a feleségemmel ezen 2 alapelvnek köszönhetően. 

A válás annak beismerése, hogy nem sikerült megismerned és alkalmaznod ezeket az alapelveket arra, hogyan élj boldog, hosszan tartó kapcsolatban.

Az egyik oka annak, hogy feleségemmel boldogan élünk együtt ilyen régóta, hogy mi tudunk 2 dolgot: hogyan előzzük meg a zaklatottságot köztünk, és hogyan kerekedjünk felül, gyorsan azokon az időszakokon, amikor egyet nem értés és zaklatottság van köztünk.

Számos aranyszabály létezik, melyet a szemináriumaimon fogok részletezni. Köztük a legerőteljesebb eszköz arra, hogy fenntartsunk egy erős, boldog és tartós kapcsolatot, az az, hogyan legyünk valódi kommunikációban a partnerünkkel − és elkerüljük, hogy állandó harcra épüljön a kapcsolat; elkerüljük azt, hogy egy "Nekem igazam van, neked meg nincs!" nézőpontot vegyünk fel. A legtöbb ember nem igazán tudja és érti, mi is a kommunikáció − ez nem csak a kimondott szavak meghallása, ez sokkal-sokkal több.”

Elgondolkodtam a válaszán. Végül is tényleg mindenki arra vágyik, amit Bernard is mond, hogy megtalálja az életre szóló partnert. Mégis a legtöbb esetben ez nem sikerül. Mi az oka ennek? Miért van a sok válás és a sok szenvedéssel teli kapcsolat?

Én két fő okát látom ennek. Az egyik természetesen az elején jelentkezik, a párválasztáskor. Miért mész bele olyan párkapcsolatba, és maradsz benne hosszasan, ahol már az elején túl sok a különbözőség, nem egyforma az értékrend, nem egyforma az intelligencia szint, teljesen mások az érdeklődési körök, nincs valódi kommunikáció és őszinteség, és ha probléma adódik, minden villámlik és mennydörög körülöttetek, és egyszerűen képtelenek vagytok könnyedén és fájdalom nélkül elsimítani.

A másik az annak a képességnek a hiánya, hogy hogyan kell bánni az emberekkel. Hogyan kell kommunikálni. Sok ember nem jó példát hoz ezzel kapcsolatban otthonról. Ez igaz. De nem is tanul, képződik, hogy fejlessze az ilyen fajta képességeit.

Amerikai barátom, Bernard Percy 42 éve él együtt boldogan feleségével, jómagam 28 éve, Fanni lányunk pedig 11 éve él együtt boldogan a férjével. Megfigyeltem, hogy mi a közös ebben a három igazán jó házasságban. Íme: alapból is összeillőek vagyunk. Nem kellett kőkemény munkával elérni azt, hogy összecsiszolódjunk. Hasonló érdeklődési körök, közös baráti kör, szinte teljesen azonos értékrend, hasonló képzettségi szint és intelligencia szint, egyforma célok. Már a legelején is nagyon könnyű, nagyon jó, és nagyon kellemes volt együtt lenni, együtt csinálni bármit.

Viszont azt se gondold, kérlek, Kedves Olvasó, hogy nem voltak problémáink és nehézségeink. Igenis voltak, mégpedig nem is csak néhány, sőt egészen komolyak is. Mindhárom párra igaz azonban, hogy egy pillanatig sem álltunk meg fejlődni. Mindegyikünk folyamatosan tanult, képezte magát mind különböző személyiségfejlesztő tanfolyamokon és előadásokon, mind kommunikációs képességeket fejlesztő képzéseken, és konkrétan a párkapcsolatról és a gyereknevelésről szóló előadásokon.

Nem sajnáltuk az időt és a pénzt a fejlődésre, tanulásra. Nagyon sok energiát tettünk bele abba, hogy mi magunk változzunk, egyre jobbá váljunk, új nézőpontokat vegyünk fel, és ne gondoljuk azt, hogy úgy ahogy van, tökéletesek vagyunk. Mert senki sem az. És nincs az a szint, aminél ne lenne egy még magasabb szint. Mindig lehetünk még jobbak, még türelmesebbek és még szélesebb látókörűek.

Ezért van az, hogy manapság már mi magunk is tartunk párkapcsolati előadásokat, és ezért hívom meg immár 8. alkalommal Budapestre a nemzetközileg elismert előadót, Bernardot, hogy segítsek minél több embernek abban, hogy legyen egy életen át tartó, boldog párkapcsolata.

Szeretem, ha boldogok körülöttem az emberek!

Bernard Percy májusi budapesti előadásairól több információ itt található:
http://www.alkalmazottoktatastan.hu/parkapcsolati-eloadasok

Szeretettel, Gaján Éva
az Alkalmazott Oktatástan Magyarország elnöke

Tegnap este életem párjával, Évivel, tartottunk egy párkapcsolati előadást az ügyfeleink számára „Sikeres akciók a párkapcsolatban” címmel. Közel hetven ügyfelünk ott volt rajta.

Nagyon élveztük!

Sok ügyfelem azt mondja, hogy Évi olyan, mint Columbo felesége. Mindig beszélnek róla, de sosem látszik. Hát most itt volt az élő bizonyíték, hogy tényleg létező személy, nem csak beszélek és írok róla.

Április ötödikén lesz huszonnyolc éve, hogy összejöttünk Évivel. Azt mondhatom, hogy párkapcsolati szempontból igazán sikeres volt mindkettőnk számára ez a huszonnyolc év.

Pedig az még gombócból is sok!

Elmondtuk a mi saját sikeres akcióinkat, gondolatainkat a párkapcsolat területén. Sok-sok kisebbet:

• hogy esténként sétálunk
• hogy a naptárunkba előre be vannak írva a közösen együtt töltendő időpontok
• hogy már a párkapcsolatunk legelején megfogadtuk, hogy minden évben nyaralunk kettesben is, a gyerekektől függetlenül
• hogy légy csinos és vonzó.

De meséltünk a nagyon fontos, fő párkapcsolati irányelveinkről is:

• hogy mennyire fontos a teljes őszinteség. Minél több titok van egy párkapcsolatban, annál nehezebben működik
• hogy egyenrangúság van köztünk. A férfi dolga is a háztartás, ha a nő is munkahelyen dolgozik
• hogy a legfontosabb feladatunk az, hogy támogassuk a másikat a céljai elérésében
• hogy kell hogy legyen valaki, aki a családfő

Beszéltünk arról,

• hogy mi a jobb: a házasság vagy az élettársi viszony
• hogy mire vágynak a férfiak, és mire vágynak a nők
• hogy kell-e egy párkapcsolatban közös kassza, vagy sem
• hogyha rossz egy kapcsolat, nem segít, ha egy újabb gyereket csinálunk. Csak tetézi a bajt.

Felolvastuk azt a kis idézetet, amit a kapcsolatunk elején olvastunk annak idején a Reader’s Digest Magazinban. Egy J. Allan Petersen nevű evangélistától származik:

A legtöbb ember abban a hitben nősül, hogy a házasság kincsesláda, amelyben mindent megtalál, amire csak vágyott: társat, érzéki örömöket, bensőséges kapcsolatot, barátságot.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a házasság kezdetben üres láda csupán, amibe tenni kell valamit, mielőtt bármit kivehetnénk.

A házasságban nincs szerelem, az ember maga viszi bele, ha őbenne lakozik. A házasságban nincs romantika, hacsak mi bele nem visszük.

A házastársaknak meg kell tanulniuk az odaadás, a szeretet, a szolgálat, a dicsértet művészetét ‒ így töltik tele a ládikót. Ha többet vesznek k belőle, mint amennyit beletesznek, a láda kiürül.

Azt az oldalt, amin ez az idézet található, Évi kitépte annak idején a magazinból. Mára kicsit már megsárgult a papírlap. De az eltelt huszonnyolc évben mindig ennek a szellemében éltük a párkapcsolatunkat. Így aztán tapasztalatból mondatom, hogy bizony nem árt, ha jó sok tartalék van abban a kincsesládában. :)

Viszont azt is el kell mondanom, hogy sok sikeres akció és gondolat nem a saját fejünkből pattant ki. És nem is egy magazinban olvastuk. Hanem öreg hollywoodi barátomtól, Bernard Percytől származik.

Sokan úgy hívják őt, hogy „the hugman”. Azaz „az ölelő ember”. Mert bárkivel is találkozik, akár az első alkalommal is, az illető kap tőle egy nagy, baráti ölelést.

Az elmúlt években harmincöt különböző országban, több tízezer embernek tartott óriási sikerrel képzéseket. Több mint ezer személyes konzultációt tartott. Mindeközben hárommillió kilométert repült szerte a bolygón.

A világot járva tartott előadásokat, szemináriumokat, képzéseket, hogy segítsen az embereknek a párkapcsolati és gyereknevelési problémák enyhítésében és orvoslásában.

Bernardtól származik az egyik legfontosabb közös párkapcsolati irányelvünk Évivel: „Nem attól ideális egy párkapcsolat, hogy nincsenek benne problémák. Hanem attól, hogy a problémákat ideálisan oldják meg.”

Ez annyira működő irányelv, hogy a cégemben, a Seminar Consultingban is leírt irányelv:

„Nem attól ideális egy cég, hogy nincsenek benne problémák. Hanem attól, hogy a problémákat ideálisan oldják meg.”

Azt gondolom, hogyha egy párkapcsolatban nincs semmi probléma, akkor ott igazán nagy probléma van. Ráadásul nem beszélnek róla.

Aztán itt van egy másik gondolat Bernardtól:

„A viselkedések fertőzőek. A Tiédet érdemes elkapni?”

Mi Évivel nagyon régen eldöntöttük, hogy példaképek akarunk lenni a párkapcsolatunkban. Elsőként a saját gyermekeink számára. Aztán a közvetlen és a tágabb környezetünk számára is. Ezért aztán mára sok ismerős egyfajta mintapárként lát bennünket.

Pedig ha tudnák! :)

Azért azt gondolom, hogy érdemes megfertőződni a mi párkapcsolati gondolkodásmódunkkal.

Mert sikeres!

És végül itt van az a szlogen, amely Bernard minden e-mailje végén áll:

„Minden jó, ha a vége jó. És ha még nem jó, akkor nem értünk a végére.”

Mit jelent ez?

Ha most rossz, akkor tovább kell menni. Nem szabad feladni. Addig menni, addig kommunikálni, míg jóvá nem varázsoljuk.

Ha netán lemaradtál a tegnap esti előadásunkról, akkor szeretettel ajánlom Bernard májusi előadásait. Évi meghívta őt Magyarországra. Fog előadást tartani párkeresők számára és párkapcsolatban élők számára is.

De szerintem a legérdekesebb a gyerekek számára szóló előadás lesz, aminek a címe ez: Hogyan kezeljem a szüleimet.

Jó, mi? :)

Ha érdekelnek az előadások, itt tudod megnézni őket >>

Kedves Olvasó! Hallgass öreg ölelgetős barátomra, Bernardra! Varázsold jóvá a párkapcsolatodat! És persze töltögesd szorgalmasan azt a kincsesládát!

Az Erő legyen Veled:

Piroska Gyula
A cégvezetők barátja

Amikor az ember szülővé válik, akkor megéli a teremtés legtermészetesebb örömét és csodáját is egyben. És ez az állapot innentől tart, ameddig a szülő szülő, és a folyamat hatalmas felelősséggel jár, akár akarjuk, akár nem.

De bármennyire is csodás az az állapot, hogy szülők vagyunk, nem minden esetben kezdődik örömekkel, és ez tény. Sokan vannak, akik megélik a szülés utáni depressziót, vagy olyan félelmeket élnek át a gyerekvállalással járó felelősséggel kapcsolatban, amiről korábban sosem hitték, hogy létezik.

Maga a szülés folyamata traumatikus élmény lehet az anya számára, de a gyermeknek is az, hiszen nagy fájdalommal jár. Ez a fájdalom pedig nemkívánatos lelki állapotokat is képes bekapcsolni, mint depresszió, félelmek, érthetetlen érzelmek. Ez azonban kezelhető, vagy egy szakembert kell felkeresni, vagy egy jó barátnőt, akinek lehet mesélni az átélt élményekről, mert ez enyhülést hozhat.

Mivel eleinte a szülői feladatok egyrészt fizikai, másrészt mentális megterheléssel is járnak: éjszakázás, cipekedés a babakocsival, emelgetés, és óriási szeretet a gyermek felé, előfordul mint probléma, hogy az anya elfeledkezve a férjéről csak a gyermeke vagy gyermekei felé fordul. Ez egy ideig természetes állapot, de nem szabad megmaradni benne, mert a család széthullását okozhatja.

A gyermek fontos tényező az életünkben, és azért vállaltunk felelősséget, hogy elindítsuk őt az élet útján, menedéket és bölcsességet, okosságot, erkölcsösséget adjunk neki, de nem lehet fontosabb nálunk, a szülőknél. Ha a férj-feleség között nincs meg a harmónia, és a közös teremtés, akkor az egész család elvész.

A válások nagy százalékban azért következnek be, mert a nő elfordul a párjától, és az idejének minden részét a gyerekre fordítja. Meg kell találni ebben is azt a középutat, ami mindenkinek megfelelő.

Nyilván a férj részéről is türelemre és kitartó szeretetre van szükség ahhoz, hogy túljussanak az esetlegesen felmerülő érzelmi válságokon.

Ezen kívül vannak anyák, akik arra panaszkodnak, hogy a négy fal közé vannak szorulva, és egyre szűkebb a tér számukra, és elkezdik megtapasztalni azt a jelenséget is, hogy elveszítik a szókincsüket, lemaradnak a világ dolgairól. Amennyiben valaki képes ezt érzékelni, arra is biztosan képes, hogy változtasson. Remek lehetőségek vannak ma már mindenfelé, hogy nyissunk a világra a babával vagy a kicsi gyerekkel együtt.

Mentális szempontból elengedhetetlen, hogy folyamatosan fenntartsuk szellemi frissességünket, tanuljunk, művelődjünk, kikapcsolódjunk, új dolgokat ismerjünk meg.

Maga a tanulás és hobbi olyan feltöltődést tud adni, hogy bármilyen érzelmi hullámon vagy lelki problémán képes átsegíteni.

Szeretettel,
Henczel Edit, kétgyermekes édesanya
Alkalmazott Oktatástan