Napjainkban már napi szintű téma, hogy megérkeztünk az úgynevezett 4. ipari forradalom* korszakába. Egyáltalán nem szeretünk sötét jövőt festeni vagy rémhíreket kelteni. Viszont elkerülhetetlenül megyünk egy olyan irányba, amely bizonyos rétegnek kedvezni fog, bizonyos rétegnek pedig nagyon nem.

Miről is van szó?

Egyre kevesebb a szakképzett és mozgósítható munkaerő – erről számolnak be a cikkek, könyvek, de azokat a cégvezetők is, akikkel mi valamilyen formában az elmúlt 1-2 évben kapcsolatba kerültünk.

Ha nincs szakképzett munkaerő, az abba az irányba tereli a cégeket, hogy gépekkel, rendszerekkel és automatizációval váltsák ki a „nem létező” dolgozót.

Ebben nincs semmi misztikusság, sem pedig sci-fi. Már a mindennapjainkban is megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek mellőzik az emberi munkaerőt: a szupermarketek önkiszolgáló kasszái, a postai csekkbefizető automata, de ott vannak a telefonos ügyfélszolgálatok automata rendszerei vagy épp a vezető nélküli 4-es metró, és még sorolhatnánk hosszasan.

Ezen felül ott vannak azok a gyártási területek, amelyekre adott esetben kevéssé látunk bele: számos olyan területet találunk, amelyről kiszorult az emberi munkaerő.

Alapvetően ezzel nincsen baj, hiszen egy emberi lény a kreativitásával, az intelligenciájával, az empátiájával ne olyan tevékenységeket lásson el „biorobotként”, amelyet egy gép is el tud látni, ráadásul sokkal megbízhatóbban és hibamentesebben.

Mi a helyzet viszont azokkal az emberekkel, akik így egyre inkább ki fognak szorulni a munkaerőpiacról?

Hogyan tudnak majd felzárkózni, nem pedig mélyen lemaradni ebben a helyzetben?

Rohanó és keményen fejlődő világunk egyik legfontosabb készsége a hatékony tanulási képesség! Most már nem lesz elég az, hogy évek alatt sikerült átvergődnünk egy iskolát, ahol közepesre vizsgázva lesz egy papírunk, amivel majd elhelyezkedünk pályakezdőként valahol.

Most már arra lesz egyre inkább szükség,

• hogy olyan szaktudást legyünk képesek a jelenben elsajátítani, amely akár 2 évvel ezelőtt nem is létezett,
• hogy a már meglévő szakmánk mellé egy teljesen újat tanuljunk meg,
• hogy továbbképződjünk,
• hogy napi szinten frissítsük meglévő tudásunkat.

Sosem volt annyira igaz az a mondás, hogy a tudás hatalom. Továbbmenve: a hatékony tanulási képesség a hatalom. Nem csak gyermekünknél, hanem nálunk, felnőtteknél úgyszintén.

Ismerd meg tanulási tanfolyamainkat! Legyél versenyelőnyben azzal, hogy hatékonyan tudsz tanulni»

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

*Az 1. ipari forradalom annak idején a gőzgépek megjelenéséről szólt, a 2. az elektromosságról és a gyártósorokról, a 3. a számítógépes automatizációról. A 4. ipari forradalomban, napjainkban pedig az okoseszközökről, a internetes hálózatokról, teljes digitalizációról stb.

A minap bent volt az irodánkban egy 11 éves kisfiú. Míg anyukáját várta, beszélgettünk.

A kisfiú elmondta, hogy nem szereti az iskolát, mert olyan dolgokat tanul, ami szerinte felesleges. Nem érti, hogy miért kell azokat megjegyezni. Elmondta még, hogy unalmas is, a tanára unalmasan magyaráz.

Nem sokkal később anyukájától megtudtuk, hogy a gyerek otthon Minecraft-ozik, és programozási alapokat tanul teljesen magától, mert érdekli. Elmondta, hogy rengeteg angol szónak néz utána, mert kell a játékhoz, hogy megértse, és ezeket sokszor meg is jegyzi.

Az iskola számára kínszenvedés és unalom.

Utána hazamegy, és örömmel tanul.

Valójában ez a gyermek az iskolában nem tanul, otthon pedig igen.

Miért?

Mit is jelent az, hogy tanulás?

Tanulni annyi, mint

• tudást szerezni valamiről
• azzal a céllal,
• hogy az életben alkalmazzuk.

Az iskolában sokszor olyan információhegyeket kell bemagolni, aminek tényleg semmi gyakorlati haszna. Erről már számtalan fórumon olvashattunk, számos esetben megtapasztalhattuk saját bőrünkön vagy épp testvérként, szülőként, netán pont pedagógusként.

Tehát mondhatjuk, hogy az iskolában ez a kisfiú nem tanult.

Ellenben iskola után hazament, és otthon önállóan, saját elhatározásából tanul.

Valódi tudást szerez, valóban alkalmazza az ismereteit, és azért tanul, mert szüksége van azokra az ismeretekre. Ráadásul azonnali alapon képes azokat hasznosítani.

EZ A TANULÁS.

Az nem tanulás, amikor felesleges információkat tömködünk a fejünkbe, hogy a dolgozatban, vizsgán visszamondjuk, majd egy életre elfelejtsük.

Gyere hozzánk tanulás-módszertani tanfolyamra gyermekeddel együtt, és ismerjetek meg egy olyan tanulási módszert, amivel valóban képesek lesztek tanulni, és az ismereteket hasznosítani.

Ismerd meg a tanulás alapját, alapelveit és akadályait, és legyél sikeres tanuló!

Tovább a tanfolyamokra»

Alkalmazott Oktatástan
munkatársai

(A kép illusztráció)

Sajnos, könnyen előfordul, hogy egy gyermek az iskola kapcsán stresszessé válik, ami általános rossz közérzethez, betegséghez, valamint a jegyei romlásához vezethet.

Bár még csak a harmadik iskolai hétben vagyunk – nemrégen kezdődött a suli – máris megtöbbszöröződött a megkeresés felénk, és sorra jönnek fel ilyen jellegű problémák.

De mi ilyenkor a teendő? Hogyan tudunk segíteni neki?

1. Beszélgetés

Ez az egyik legalapvetőbb dolog. Nem mindig könnyű, és nem mindig nyílik meg egyhamar a gyermek. Fontos, hogy meghallgassuk, ne hajtsuk el, és ne bagatellizáljuk el a számára fontos és súlyosnak tűnő problémákat.

2. Csináljon olyat, amit szeret

Ez lehet egy szokványos hobbi, vagy bármi, ami őt ténylegesen feltölti. Az iskola sokszor nehéz a gyerekek számára, kemény a beosztás, sok a tennivaló, házi feladat, magasak az elvárások. Hagyjunk neki időt (sőt, bátorítsuk) arra, hogy találja meg azokat a tevékenységeket, amelyek pihentetik, amelyek feltöltik, amelyek kikapcsolják.

3. Szabadban töltött idő

Mivel az iskolai és az otthoni időtöltés is zárt helyen történik, így amikor csak megoldható és az időjárás is engedi, menjen ki a szabadba a gyermek. Tegyetek egy nagy sétát, menjen ki a játszótérre stb. Fontos, hogy ilyenkor valóban „forduljon kifelé”, ne telefonozzon addig. Már csak azért sem, mert könnyen előfordul, hogy a gyerekek telefonos chatcsoportokban vagy Facebook csoportokban szintén iskolai dolgokról beszélgetnek, és tovább hergelik egymást.

4. Tápanyagdús étkezés

A tápanyagszegény étrend és a sok cukor önmagában okozhatja azt, hogy a gyerek ingerült, feszültebb, rosszabbul viseli a nyomást, problémákat, hamarabb „ugrik” stb. Bár sokféle tanács létezik ezen a területen, ki erre, ki arra esküszik, az alapdolgokban sokan egyetértenek. Több fehérje, friss gyümölcs és zöldség, kevesebb szénhidrát (pl. tészta, kenyér), nassolnivaló (pl. chips, kekszek) és cukor (pl. csoki, kekszek, üdítők).

Emellett fontos, hogy tanulni nem lehet éhgyomorra. Ügyeljünk arra, hogy a gyerek ne érkezzen az iskolába reggeli nélkül, vagy legalább készítsünk neki egy szendvicset vagy gyümölcsöt, amit akár a második óra előtt el tud fogyasztani.

Azt már mondani sem kell, hogy a mostani élelmiszerek vitamin- és tápanyagtartalma jelentősen kevesebb, mint a mi időnkben. Így manapság erősen javasolt valamilyen gyermekeknek készült vitaminkészítményt fogyasztani, de legalábbis C-vitamint.

5. Ivás

Könnyen előfordul, hogy a gyerek nem éhes, hanem egyszerűen szomjas. Melegben ez még inkább lényeges (télen, fűtés mellett is könnyen lehet melege a gyermeknek), vagy izzadással járó tornaórákon. Az étkezés mellett ugyanolyan fontos, hogy a folyadékbevitelre is ügyeljünk. Azt is érdemes tudni, hogy a koffeintartalmú italok (tea, kávé, energiaital, kóla) rossz tulajdonsága, hogy kihajtja a vizet. Sajnos, egyre fiatalabb korban előfordul már a kóla és az energiaital, ezeket egyébként sem javasoljuk.

Érdemes meghallgatni ezt a rövidke videót a témában: Mi történik, ha nem isznak elég vizet a gyerekeink?

6. Kevesebb cukor

Bár fentebb említettük a táplálkozásnál, külön pontot érdemes neki szentelni. Tapasztalataink alapján a cukor okozhatja azt, hogy a gyermek kezelhetetlenné válik, feszült lesz és ingerültebb.

7. Fordítsuk kifelé a figyelmét

Egyik kolléganőnk rendszeresen korrepetál gyerekeket, kisebbeket, nagyobbakat egyaránt. Sikeres módszere, hogy mielőtt leül a gyermekkel a könyv elé, végez egy kis „körbenézős” eljárást. Ez egy gyors, egyszerű módszer, mégis nagyon hatékony, játékos, jobb kedvre deríti a gyereket, és kicsit „kijön” a fejéből.

Ezt úgy csinálja, hogy megkéri a gyermeket, hogy találjon egy fekete tárgyat, majd találjon két kék tárgyat. Aztán hogy érintsen meg egy piros tárgyat. Aztán nézzen rá az ablakra, a virágra, a székre stb. Szabadon választva, a lényeg, hogy a gyermek kicsit mozogjon, kicsit kifelé fordítsuk a figyelmet, kicsit jobb kedvre derítsük. Ez egy nagyon jó játék, és könnyen tud segíteni abban, hogy a gyermek jobban érezze magát. Csinálhatjuk a szabadban is akárcsak úgy, hogy megkérjük, hogy séta közben nézzen rá egy fára, egy padra, egy autóra. (Nézz arra a piros autóra, nézz arra a padra, nézz arra a kutyára stb.)

8. Kevesebb stressz otthon

A tanárok és az iskola mellett a szülő is hajlamos arra, hogy tovább stresszelje a gyermekét a tanulással. Meg kell felelni az iskolában, meg kell felelni otthon. Sajnos, néha a legjobb szándékú szülő is bele tud esni ebbe a hibába. Az elvárások legyenek reálisak és megvalósíthatóak.

9. Probléma egy konkrét személlyel (tanár vagy osztálytárs)

Előfordulhat, hogy egy gyermek azért nem szereti az iskolát, illetve azért stresszel, mert problémája van egy konkrét személlyel, lehet az egy pedagógus vagy iskolai dolgozó, illetve egy másik osztálytárs.

Ennek kezelését ki kell találni. Amennyiben egy tanárral van gond, a szülő be tud menni beszélni vele négyszemközt. Utána viszont érdemes hármasban is megbeszélni a dolgokat, és amennyire lehetséges, elsimítani az ügyet. Ilyenkor fontos, hogy a szülő igyekezzen egyik oldalra sem állni, hanem a lehető legsemlegesebb és pártatlan maradjon. A cél az, hogy megoldjuk a konfliktust.

Hosszabb távon nagyon érdemes megtanítani a gyermeket arra, hogyan kezeljen helyén egy beszólást vagy efféle dolgot. Célravezető amellett, hogy elmagyarázzuk neki, mit kell ilyenkor mondani, kicsit be is gyakorolni, „eljátszani” egy-egy szituációt. A szülő felveszi a tanár vagy a kötekedő osztálytárs szerepét, a gyerek pedig elmondja „élőben”, amit mondana neki. Annyiszor, amennyiszer már kényelmes a számára. Ha ily módon gyakorlunk vele időnként, átvéve néhány előforduló helyzetet, élesben a gyerek nyugodtabb és felkészültebb lesz.

10. Tanulásmódszertan

Ha a gyerek nem tud tanulni, folyamatos kudarcai lesznek az iskolai évek alatt. Sőt, ez felnőttként csak tovább fog folytatódni, hiszen felnőttként ugyanúgy kell új ismereteket, vagy helyi szokásokat, teendőket (pl. egy munkahelyen ) elsajátítani.

Ha a gyermeknek van egy jó módszere a tanulásra, sikerélményei lesznek, elhiszi magáról, hogy ő jó képességű, nem buta, attól önmagában oldódik a stressz, és sokkal magabiztosabbá válik.

Ez utóbbiban mi is tudunk nektek segíteni. Gyere hozzánk gyermekeddel tanulás-módszertani tanfolyamra!

Tovább a részletekre»

Egyre-másra halljuk így az évkezdéssel, hogy megbetegedett a gyermek: fáj a hasa, fáj a feje, köhög, lázas, rossz a közérzete stb.

Érdemes ezt a dolgot jobban körüljárni. Persze előfordulhat, hogy pont így sikerült „időzíteni”, de azért fontos, hogy megnézzünk egy-két másik tényezőt is, ami a tüneteket okozhatja, erősítheti, esetleg elnyújthatja.

1. Nem akar iskolába menni

Sokszor előfordul, hogy a „betegség” vagy rosszullét egyszerűen erre vezethető vissza. Érdemes átgondolni, hogy a gyermek mennyire szokott rosszul lenni hétvégén, szabadnapokon, illetve a nyári szünetben.

Beszélgessünk vele az iskoláról, van-e valami, ami zavarja, van-e olyan tanár vagy osztálytárs, akivel nehézsége van, van-e olyan szituáció, amit nem tud kezelni. Van-e esetleg valaki, aki piszkálja, csúfolja, akinek kellemetlen a közelében lenni.

Ha találunk egy ilyen okot, akkor próbáljunk neki segíteni a megoldásban. Nem feltétlen kell megoldani helyette, hanem megtanítani arra, hogy ő maga hogyan tud ebben kissé okozóvá válni. Hagyjuk, hogy kibeszélje magából a problémát, rossz érzését.

Ha feljön egy-egy helyzet, amit nem tud kezelni, segítsünk neki tanácsokkal, akár játszassuk el vele „élőben”, hogy mit mondana, mintha mi magunk lennénk az a másik személy. Ha ezt begyakorolja, az éles helyzetben nyugodtabb és felkészültebb lesz.

2. Stressz és megfelelési kényszer

Ez némileg összefügg az előző ponttal, de külön megemlítést érdemel. Hajlamosak vagyunk arra szülőként, hogy mi magunk is stresszeljük a gyermeket akarva-akaratlan azzal, hogy magas elvárásokat támasztunk felé, aminek nem biztos, hogy meg tud felelni.

Ügyeljünk arra, hogy ne „nyomjuk” agyon elvárásokkal, figyeljük meg, hogy mi az, amit egyáltalán képes teljesíteni. Egy gyerek alapból nagy nyomást kap tanáraitól az iskolában. Igyekezzünk enyhíteni a rajta lévő nyomást otthon.

Egy átlag magyar iskolás gyereknek igen kemény a beosztása, akár egy felnőtté: utazás, iskola, tanulás, majd házi feladatok. Enyhíthetjük ezt azzal, hogy engedjük (sőt,  bátorítjuk), hogy olyan hobbitevékenységeket csináljon, amit szeret, ami feltölti.

3. Utál tanulni

Számos gyermek nem szeret tanulni, mivel egyszerűen nem tudja, hogyan kell. Elvárások vannak, de hogyan nincs. Tény, hogy nagyon sok olyan tananyag van, ami nem éppen hasznos, és az anyag mennyisége is nagy. De ettől függetlenül szükséges, hogy legyen egy olyan módszertan a kezében, egy olyan irányvonal, ami működőképes.

4. „Tömeg” hiány

Ez egy érdekes dolog. A „tömeg” a gyakorlati és fizikai része a tananyagnak. Az, ami megfogható, megszagolható, érzékelhető, látható, kézzel fogható. Ha egy macskáról tanulunk, a tömeg egy kép, egy videó, egy plüssfigura vagy egy igazi macska. Sajnos, sok tanár szárazan tanít, kevés képpel, kevés videóval, kevés „igazi” tárggyal. A tananyagok sem bővelkednek mindig a képekben.

Elsőre meglepőnek tűnhet, de egy túlságosan elméleti óra is okozhat tényleges testi reakciókat, mint pl. fejfájás, szemfájás, hányinger, szédülés, gyomorproblémák. Talán már velünk is előfordult, hogy egy unalmas, száraz megbeszélés vagy munkahelyi képzés után megfájdult a fejünk. Nos, nagy eséllyel ez volt az oka.

„Ha egy embernek mindenfélét meg akarna tanítani a traktorokról, de semmiféle traktort nem mutatna neki, vagy nem érzékeltetné vele a traktor tömegét, akkor az végül azt érezné, hogy az arca belapult, fáj a feje, furcsa érzés van a gyomrában. Időről időre szédülést érezne, és gyakran fájna a szeme.

Ez az adat széles körben alkalmazható. Például, ha egy gyerek tanulás közben betegnek éri magát, és ez a tömeghiányra vezethető vissza, akkor erre a gyakorlati ellenszer megadni a tömeget – magát a tárgyat vagy egy észszerű pótlékát –, és a gyerek betegsége hamarosan elmúlhat.”

(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

A fentiek természetesen nem csak az évkezdésre vonatkoznak, hanem más időszakokra is.

Gyere el gyermekeddel tanulásmódszertani tanfolyamunkra, és kapj használható tudást és gyakorlati eszközöket a tanuláshoz!

Tovább a tanfolyamokhoz»

Egy korábbi írásunkra (Száraz tananyag, unatkozó gyerekek) visszatérően érkeznek olyan hozzászólások, mint igenis tanuljon meg unatkozni a gyerek, nem kell mindig szórakoztatni, bezzeg mi is unatkoztunk néha, nincs azzal semmi baj…

A felvetés abszolút jogos!

Részben egyet is tudunk érteni.

Miben?

Nem kell a folyamatos inger, valóban. Sajnos, már odáig jutottunk (nem csak a gyerekek, hanem mi, felnőttek is), hogy ha már pár percet várni kell, már vesszük elő a telefont, a könyvet, a zenét… Nem tudjuk megélni a pillanatot, nem tudunk körülnézni, akár csak elmerülni egy kicsit a gondolatainkban minden további eszköz nélkül.

Folyamatosan vágyunk külső ingerekre, mindent sürgősen szeretnénk, ha lehet, azonnal.

Ez a mai, felgyorsul világ hozadéka: gyorsan kell reagálnunk, határidők vannak, mielőbb várják a munkánk a főnökök, az ügyfelek, mi magunk is szeretnénk sok mindenen mielőbb túllenni.

Ez nem jó, nem a legjobb irány. Vagy elfogadjuk vagy teszünk ellene.

Bezzeg a mi gyerekkorunkban…

Ne feledjük el azért azt sem, hogy sok mai anyuka, nagyszülő vagy pedagógus még falun, kisvárosban nőtt fel, de legalábbis egy sokkal másabb környezetben. Sokkal nagyobb lehetősége volt arra, hogy „teret kapjon”, hogy kitombolja magát, hogy elfáradjon.

Ma rengeteg család él szinte csak a négy fal között, lakásban kert és nagyobb mozgástér nélkül. Megváltozott a környezet, megváltozott a társadalmi elvárás (iskola, munkahely stb.)

A tanulás közbeni unatkozás egy más lapra tartozik

Van egy olyan fajta unatkozás, ami egy másfajta unatkozás, mint amiről fent beszéltünk.

Unatkozhat egy gyermek akkor, ha nincs célja, ha nincs elég ingere. De unatkozhat a tanulás alatt is. Ez viszont másvalaminek a jele. Méghozzá annak a jele, hogy jelen tanulmányaihoz nem társul kellő mennyiségű kézzelfogható és megtapasztalható dolog.

Az ideális tanulás (akár iskolában, akár „terepen”, akár otthon zajlik) gyakorlatias. Tanulunk róla → kipróbáljuk → még többet tanulunk róla. Megnézzük, meghallgatjuk → tanulunk róla. Egy ideális tananyag, képzési anyag (legyen az gyerek vagy felnőtt) 50% elmélet és 50% gyakorlat. Nem mehetünk el az elmélet irányába túlzottan, hiszen akkor nem fogjuk tudni alkalmazni az olvasottakat, hallottakat. Persze nem mehetünk el túlzottan a gyakorlat irányába sem: hiszen akkor nem fogjuk érteni a működési elveket, a miérteket és a hátteret.

Élmény alapú oktatás

Sokan a korábbi generációkból elítélik az élményalapú oktatást, mert ők egy olyan helyzetbe nőttek bele, hogy a tanulás egy unalmas, kötelező jellegű tevékenység volt.

Ezt viszont mára már túlhaladtuk, hiszen az a tapasztalat, hogy

1. Ami élmény, azt a későbbiekben is szívesen csinálják majd.
2. A játékos, érdekes tanulás sokkal jobban megmarad.
3. Ha a tanuló tanulás közben meg is tapasztalja azt, amiről olvas, akkor sokkal inkább képes lesz majd hasznosítani, alkalmazni az így kapott információkat.

Visszakanyarodva ahhoz, hogy a gyerekek unatkoznak tanulás alatt: ez valaminek a tünete. Méghozzá annak, hogy a tanóra vagy a tanfolyam nem elég gyakorlatias. Ez pedig nem csak annyi, hogy „most a gyerek egy kicsit unatkozik, nabumm”, hanem bizony a száraz, elméleti oktatás szinte biztos, hogy nem vezet majd ahhoz, hogy a diák a tanulmányait sikerrel használja majd az élete vagy a munkája, jövőbeli tevékenységei során.

Ha pedig nem fogja tudni alkalmazni, akkor mi értelme van az egésznek?

Ismerd meg annak az alapjait, hogyan miképp tudod a tanulást egy értékes tevékenységgé tenni!

Gyere el tanulásmódszertani tanfolyamainkra, légy akár gyermek, szülő vagy tanár.

1. Hogyan tanuld meg? (kb. 12-15 éves korosztálynak)
2. Tanulási képességek javítása (16 éves kortól)
3. Haladó korrepetitori eszközök (tanároknak, korrepetitoroknak, szülőknek)

A tanfolyamokról további részletes információ a nevükre kattintva érhető el.

Kérdésed van? Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd kolléganőnket, Teát!

Alkalmazott Oktatástan Magyarország
Telekesi Edit (Tea)
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

A fenti kérdést tettük fel a minap a Facebook oldalunkon, ahol érdekes és elgondolkodtató válaszok érkeztek.

Voltak, akik azt javasolták, hogy a gyerek semmiképpen se tanuljon, hanem pihenjen, és „maradjon gyerek”. Volt, aki szerint az utolsó 1-2 hétben érdemes egy kicsit ismételni. Volt, aki azt válaszolta, hogy ő sem viszi magával a munkát a nyaralásra. Volt, aki külön kiemelte, hogy a szülők ne gyötörjék a szünetben a gyermeket a tanulással…

Egy érdekes és egyben igen tanulságos kommentet írt egy szülő:

„Ha a tanulás alatt azt értjük, hogy felesleges információkkal tömjük a gyerek fejét, akkor NE. Ha azt értjük alatta, amit kellene, hogy megismerje a világot, számára érdekes dolgokról szerezzen több információt, szélesítse a világlátását és közben érezze jól magát, akkor IGEN.”

Sajnos, ez az oktatási rendszerünk hibája, hogy az átlagember (akár szülő, akár nem) a tanulást a kínlódással, a kellemetlenséggel azonosítja, ami egy szükséges rossz, amin túl kell esni összeszorított fogakkal.

Ahol olyan információhegyeket kell megjegyezni és visszamondani, aminek kevés vagy éppen semmilyen gyakorlati haszna sincs. Esetleg itt-ott még hazugság is.

Ez nem tanulás!

Ez az érdeklődés, a tudás, a tudásszomj és úgy általában a tudományok megcsúfolása.

Sajnos, odáig jutottuk, hogy egy élettel teli kisgyermek lép be az iskolába, aki „mindent is” tudni akar, érdekli a világ, még a legapróbb porszemet is képes érdeklődve szemlélni, és sok esetben évekkel később egy olyan fiatal felnőtt lép ki, aki tiszta szívéből utálja a tanulást és mindent, ami azzal kapcsolatos.

Aki számára a tudás szerzése nem élmény többé, így nem is akarja azt.

És itt ez az ember meghal egy kicsit.

Mi akkor a tanulás?

A tanulás nem az, amikor

• felesleges információkat magyaráznak nekünk,
• memorizálni próbálunk valamit,
• órákon keresztül ülünk egy unalmas órán/előadáson,
• egy unalmas könyv felett görnyedünk.

A tanulás az, amikor

• megfigyelünk valamit az életben, a gyakorlatban,
• kipróbálunk valamit,
• megértünk valamit,
• valódi tudást szerzünk.

Egy gyermek folyamatosan tanul. Megfigyel dolgokat, kérdez dolgokról, kipróbál dolgokat, kísérletezik dolgokkal.

Az nem tudás, amit a dolgozat után elfelejtünk. Az nem tudás, amikor bemagolunk szavakat és mondatokat, majd ezeket a tényeket (vagy véleményeket) felsoroljuk valaki másnak.

Az nem tudás, ha valamiről tudunk csevegni.

A tudás az, amikor használható és igaz információk birtokában vagyunk, és amit később tudunk majd az adott területen  alkalmazni. Tudás az, amikor valamiről bizonyosságunk is van, mert kipróbáltuk, és mert valóban megértettük.

A tanulás az, amikor valódi tudást szerzünk az életünk valamely területén.

A tanulás az, amikor jobbá válunk valamiben, és ezáltal kicsit az életünk is jobbá válik.

Ha szeretnél egy olyan tanulási módszert, amivel valódi tudást tudsz szerezni, gyere hozzánk tanulásmódszertani tanfolyamra! Tanuld meg, mik a tanulás alapelvei, amivel élvezetesebbé tudod tenni ezt a tevékenységet! :)

Ráadásul tanfolyamaink általában 2 napot vesznek igénybe, így nem szakítják ki a gyermeket a nyári aktív vagy épp passzív pihenésből. :)

Tovább a részletekre»

A napokban szárnyra kelt egy fotó, amely egy autista kisfiú feladatmegoldását mutatta be. Az eredeti poszt ide kattintva érhető el.

A poszt lényege, hogy a kisfiú arra a feladatra, hogy „Írd le betűvel a következő számokat!”, nem az alább felsorolt számokat írta le, hanem a megadott számok utáni számokat. Így lett a 26-os mögött betűvel huszonhét, a 35 mögött pedig harminchat.

Sok-sok hozzászólást és érzelmet generált, az eredeti posztot több mint 3 ezren osztották meg. A téma igen érdekes, így született meg ez a cikk is.

Többek írták, hogy szerintük a megoldás kiváló, mások úgy vélekedtek, hogy a feladat nem volt pontos, voltak olyanok is, akik szerint a kisfiú tévedett.

Nézzünk a feladat mögé egy picit, hogy milyen tanulságokat tudunk leszűrni.

Úgy véljük: a feladatmegoldás is helyes volt, ahogyan alapvetően a megfogalmazás is.

Miért?

Tanulásmódszertanunk egyik legfontosabb része a szavak pontos megértése. Nem véletlen emeltük ki vastagon azt, hogy pontos.

Már nyelvtanórán is megtanultuk, hogy egyetlen egy szónak több értelme, jelentése is lehet. Pl. vár (amelynél gondolhatunk arra az épületre, amelyet sokszor vizesárok vesz körül, de gondolhatunk arra is, hogy valaki várakozik).

Vannak olyan szavaink, amelyeknek a jelentése nem tér el ilyen erősen egymástól. Pl. kapu. Így nevezzük egy házba, kertbe vezető zárt ajtószerű szerkezetet, de így nevezzük azt az „építményt” is, amely előtt a kapus áll a futballpályán.

Könnyen előfordul, hogy akár mi magunk, felnőttek sem vagyunk tisztában teljesen pontosan egy-egy magyar és közhasználatú szó mindegyik jelentésével. Esetleg nem is gondolunk rá, így ezáltal félreértünk egy utasítást vagy egy szöveget.

A "következő" szónak két értelme is van. Az egyik azt jelenti, hogy ami a sorban a megadott után áll: „Kérem a következőt!” De azt is, hogy az alábbi, amiről ezután beszélni, írni fogunk: „A következő olvasmányokat ajánlott a nyáron elolvasni.”

Mindkettő helyes és mindkettő létező meghatározás a következő szóra.

A feladat kitalálója nyilván az utóbbira gondolt, míg a kisfiú az előbbire.

És mivel a tanítónő nem fogadta el a megoldást, így nyilván ő is az előbbire gondolt.

Nincs ebben semmi ördöngösség. Egyszerűen csak ugyanarról a többjelentésű szóról mindketten mást gondoltak.

Egy nagyon aranyos hozzászólás érkezett Norbitól erre a posztra, ami nagyon egyszerűen elmagyarázza a történteket:

Sportoktatóként időnként foglalkozok gyerekekkel, és ott is elő szoktak fordulni vicces helyzetek. Például Árival boxoltam (5 éves) és mondtam neki, hogy "Tedd fel a kezed!" Erre felteszi a kezeit mint akire fegyvert fogtak (tehát a magasba emeli mindkét kezét.) :) Az ő definíciójában ezt jelenti az, hogy "Tedd fel a kezed". A boxban azt jelenti, hogy emeld fel a zárt ökleidet az arcod magasságába (vagy az állaid magasságába). De hát honnan és miért kellene tudnia ezt egy 5 éves gyereknek? Természetesen nem kellett ezt tudnia. Én azért vagyok ott, hogy megtanítsam neki. Szóval megköszöntem, hogy feltette a kezét, cukin mosolyogtam, majd megmutattam neki, hogy mit szeretnék, ha azt az utasítást adom, hogy: "Tedd fel a kezed!" Onnantól kezdve már tudta. (A kép illusztráció)

Ami továbbá felvetődik bennünk: miért használunk ilyen választékos kifejezéseket ilyen kis gyerekek munkafüzetében? Olyan kicsiknél, ahol még a számok írása a tananyag, a lehető legegyszerűbben kellene fogalmazni.

Valamiért visszatérően találkozunk olyan tankönyvekkel, szövegkönyvekkel (inkább fogalmazzunk így: lassan ez divat), ahol az nem az adott korosztály nyelvezetén, szókincsén íródott. Így esélyesen nem is tudják rendesen megérteni. És most nem olyan anyagokról van szó, amelynek direkt a szókincsnövelés a célja. Hanem amikor pl. egy második osztályos munkafüzetben, amely az elválasztást gyakoroltatja be, olyan példával él a munkafüzet szerzője, hogy szórakoztató elektronika. Mégis hol érti egy másodikos gyermek azt, hogy szórakoztató elektronika?

A szavak megértése tehát nagyon-nagyon fontos! És bár rettentően banálisan hangzik, de amikor nem tudunk megérteni valamit, vagy egyszerűen egyikünk mást „ért” ugyanabból a szövegből, mint mi, akkor egyszerűen van ott egy vagy akár több szó, amelynek nem ismerjük elég pontosan a megfelelő jelentését.

Noah Webster (a híres Webster szótárak írója) azt írja:

„A történelmünkben van egy figyelemre méltó körülmény, ami úgy tűnik, kimaradt a megfigyelésekből: az a romboló hatás, ami a szavak és kifejezések pontatlan alkalmazásából fakad.”

Amennyiben szeretnél többet tanulni erről, gyere el tanulásmódszertani tanfolyamunkra! Tanuld meg, mit okoz egy meg nem értett szó, és hogyan tudsz javítani a szövegértésen és növelni a szókincset.

További információ»

Szeretettel,
Alkalmazott Oktatástan

A minap találkoztunk egy cikkel, amelyben egy tinikre szakosodott pszichológus hölgy fejtette ki az álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miként lehet rávenni a gyereket arra, hogy a szülőre figyeljen, ne a telefonjára.

A cikk bevezetője így szólt: „a tini nem hallja meg, mit mondanak neki a szülei, és inkább csak nyomkodja tovább a telefonját, ha szólnak hozzá”.

Itt két dolog üti meg a szemet rögtön.

1. A pszichológus már régen elfelejtette, hogy milyen volt, amikor ő volt gyerek, tini.
2. Fogalma sincs, hogy mit csinál a gyerek a telefonján.

Így nem is lehet sikerrel kezelni egy ilyen szituációt.

A „telefonját nyomkodja” kifejezésben már benne van, hogy az valamiféle értelmetlen tevékenység. Ha valaki így áll neki, ráadásul így fogja kérni, hogy figyeljen rá a gyermeke, nagy eséllyel nem fog eredményt elérni.

Alapjáraton különbség van a két generáció között. Ezt pedig lekezeléssel szakadékká tudjuk mélyíteni.

A piszkálás, vita vagy szidalom önmagában nem hoz változást, legfeljebb feszültebb hangulatot eredményez, vagy azt, hogy a tini nem a szülő előtt fog telefonozni, de ugyanúgy telefonozik majd.

Egy vitás helyzetet mindig a megértés old meg végérvényesen.

Persze, ha félelemben tartunk valakit, akkor ideig-óráig változtat, hogy elkerülje a stresszt vagy a büntetést. De valódi változást (ha szükség van rá egyáltalán) csak megértéssel és egyetértéssel lehet elérni.

Ahogyan egy gyereket nem piszkáljuk azzal, hogy húzza ki magát, hanem elküldjük gerinctornára, úgy a telefonos zargatásnak sincs semmi értelme.

Mindig igyekezzünk az okot megtalálni, ne pedig csak a tünetet valahogy megszüntetni.

Ahelyett, hogy vitázunk, értsük meg a pontos helyzetet.

Mit csinál a gyermek pontosan a telefonján? A barátaival levelezik? Zenét hallgat? Instagramot, Facebookot vagy más alkalmazást használ? Játszik? Egyéb?

Forduljunk felé érdeklődéssel, kíváncsisággal, ne pedig lekezelő vagy kioktató hangnemben.

Ha megtudtuk, hogy melyek a kedvenc telefonos applikációi, töltsük le mi magunk is, és ismerkedjünk meg velük. Érezzük át a helyzetét, és innen már lesz egy közös pont, ahonnan tudunk vele valódi beszélgetést folytatni.

Ezután már nagyobb eséllyel leszünk képesek átadni neki azt, hogy adott esetben – ha valóban így van – hogyan tud majd kicsit kevesebb időt tölteni a telefonjával.

Amennyiben neked van sikeres módszered a fentiekre, szívesen látjuk hozzászólásban. :)

 Alkalmazott Oktatástan

Kb. másfél éve íródott egy cikkünk a Koppányi aga testamentuma kapcsán, amikor is fiatal tanárnő önkéntesünk elmesélte, hogy milyen kifejezésekkel találkozott az említett műben, amely bizony az ő osztályában nem közismert.

Nemrégen elénk került egy cikk, amely egy vicces-szomorú párbeszédet írt le egy apa és fia között, ahol is apa próbál segíteni fiának a Kőszívű ember fiai című könyv szövegének értelmezésében.

A cikk egy erdélyi oldalon jelent meg, és bár zseniális, humoros (egyben szókimondó is), sajnos legalább ugyanennyire szomorú is, ha az ember mögé tekint a vicces soroknak.

A cikket itt lehet teljességében elolvasni (érdemes): Márton gyermek a kőszívűt olvassa

Korábbi írásunk mintájára kukkantsunk bele most a Kőszívű ember fiaiba, és teszteljük le magunkat, hogy értjük-e ezeket a szavakat, amelyek az első pár oldalon egy olvasó gyerek elé kerülnek. Persze más-más műveltséggel és érdeklődési körrel rendelkezünk, illetve más generáció tagjai vagyunk adott esetben, de azt ne feledjük, hogy ezeket a kifejezéseket a ma gyermekei, fiataljai is olvassák (általában kötelező jelleggel), így érdemes ezzel a nézőponttal vizsgálni a szavakat.

frázis
hajdúsereg
nyirettyű
Átlászunk
phárósz
kétröpűek
conversations lexicon
adoma
szívkövesülés
patológia
képezendi
szuperintendens
esperes
digitalin
pézsmalabdacs

Nos, végigszaladva a szavakon, mire jutottunk? Van benne olyan – tegyük a szívünkre a kezünket –, amelyről őszintén fogalmunk sincs? Hány olyan van benne, ami „rémlik, de pontosan nem tudnám biztosra megmondani”? Ezentúl érdemes megkérdezni gyermekünket, akiknek kiadták elolvasásra, hogy értik-e őket. A szavak meghatározásait lásd lentebb.

Így nő majd a szókincs! – vágják rá sokan csípőből.

Persze, semmi baj sincs azzal, ha nem értünk szavakat, kifejezéseket. Meg kell őket tanulni. Azáltal, hogy új kifejezéseket tanulunk, növekszik a szókincsünk. Ez teljesen rendjén is van.

De kérdés, hogy a pedagógus, a szülő vagy maga a gyermek kellő figyelmet helyez-e arra, hogy elmagyarázza a gyermeknek ezeket a szavakat? És egyáltalán ő maga érti-e?

Ha nem értjük az adott szót, az nem növeli a szókincsünk.

Hiába ismétlik nekünk az izlandi skóli szót, semmi hasznunkra nem válik egészen addig, ameddig meg nem mondják nekünk a jelentését (azt jelenti, iskola)

Emellett meg kell vizsgálni azt is, hogy valóban a gyermek „szintje-e” az adott olvasmány. Hiszen mi is úgy vagyunk vele, hogy egy idegen vagy szakszavakkal teletűzdelt (pl. jogi vagy épp orvosi, esetleg műszaki/informatikai stb. – kitől, mi áll távolabb) szövegtől egy idő után alaposan elmegy a kedvünk. Lehet az akár az első sor után, nem igaz?

Dobtál már félre te magad könyvet, anyagot, leírást, használati útmutatót? Volt olyan, amitől ideges lettél? Előfordult már veled, hogy olvastál, de valahogy semmi „nem maradt meg” benned?

Az ismeretlen (vagy csak részben ismert, esetleg félreértett) szavak sok problémát okozhatnak a gyermekünknek és nekünk magunknak is a tanulás során.

A meg nem értett szón alapul a gyors felfogás vagy annak a hiánya, és ez az, amit a pszichológusok évekig anélkül próbáltak meg tesztelni, hogy felismerték volna, mi az.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

Ha valaki tovább halad/olvas egy meg nem értett szó után, attól egy olyan jól megkülönböztethető érzése lesz, hogy üres a feje, vagy hogy kimerült. Mintha "ott sem lenne" és amit egyfajta ideges hisztéria követhet.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

De mit is jelentenek akkor a fenti szavak a Kőszívű ember fiaiból?

frázis: üres, elcsépelt mondat, közhely

hajdúsereg: hajdú: gyalogos katona, korábban marhapásztor

nyirettyű: vonós hangszer (főleg hegedű) vonója

Átlászunk: Atlasz a görög mitológiában az óriás, aki a vállán tartja az égboltot (lásd a képen)

phárósz: Pharosz nevű szigeten épült világítótorony. Itt magára a világítótoronyra utal.

kétröpűek: kétszárnyú rovarok, pl. legyek

conversations lexicon: a 19. század elején használt lexikonok általános elnevezése

adoma: irodalmi műfaj, rövid, csattanós történet

szívkövesülés: szívinfarktus

patológia: kórtan, a betegségek okait, tüneteit vizsgáló tudományág

képezendi: régiesen "képezi"

szuperintendens: a magyar protestáns egyházakban az egyházkerületeket vezető, választott lelkész

esperes: egyházmegyét vagy kerületet vezető pap

digitalin: régi gyógyszer a szív rendellenes működésére

pézsmalabdacs: olajos orvosság

Tehát mindig tegyünk nagy figyelmet arra, hogy a gyermekünk vagy mi értjük-e azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyeket olvasunk vagy hallunk!

Ahhoz, hogy hatékony legyél a tanulásban vagy sikerrel tudj segíteni gyermekednek, jelentkezz tanulásmódszertani tanfolyamunkra!

További információ»

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Az utóbbi időben (főleg a félévi bizonyítványok kapcsán) egyre többet olvasok arról, hogy mennyit számítanak a jegyek, hogy milyen lett a gyerek bizonyítványa, hogy a gyerek „nem elég jó”, nem tud jól tanulni, milyen iskolába fog menni stb.

Elvárások, elvárások, elvárások. Már 8-10-12 évesen.

A minap írta nekünk szülő, hogy most megy felvételire a gyermek nyolcosztályos gimnáziumba, és hát stresszel.

Ilyenkor eszembe jut több dolog is.

1. Egy gyereknek miért kellene már gyerekkorában megélnie a negatív értelemben vett versengést, a jobbnak kell lenni érzést, a stresszt és a jövőjével kapcsolatos rettegést? Ez nagyon nincs így jól. Nem ráér még ezekre? Egy gyerek azért gyerek, mert (csúnyán mondva) lehet felelőtlen. Lehet gyerek, élvezheti az életét csak úgy, gondtalanul, élhet a mának, élvezheti az élet „apró” (vajon tényleg az?) örömeit, a létezés örömét, a játék örömét.
   
   
2. Mi van, ha egy gyereknek egyszerűen nincsenek meg a megfelelő képességei? Mi van akkor, ha ő egyszerűen egy olyan felnőtt lesz, aki „csak” egy pék lesz vagy „csak” egy eladó vagy „csak” egy takarító és ő ebben fog kiteljesedni? Miért kellene neki ezekért már előre rosszul éreznie magát? Ha nem tanulsz, utcaseprő lesz belőled! És az baj? Rengeteg kisfiú számára a kukás a legmenőbb szakma a világon!
   
   
3. Ez a gyerekkori stressz és az ezzel kapcsolatos érzelmek és mondatok nyomot fognak bennük hagyni! Nem egy harmincas felnőttet (nőt és férfit egyaránt) hallottam már, aki pontosan emlékezett egy gyerekkori iskolai mondatra vagy helyzetre, mert szinte beleégett a lelkébe. És ezek a felnőttek még ennyi év után is keserűen emlékeznek vissza erre, nem úgy, hogy nagyot nevetnek rajta.

Egy neten olvasott cikk írja, hogy a szülők hajlamosak csak a kitűnő vagy nagyon jó bizonyítvánnyal büszkélkedni.

Miért? Vajon egy ilyen szülő mit szólna hozzá, ha egy gyengébb teljesítményű hónapban nem kapna fizetést, vagy annak csak a töredékét? (Tény, hogy vannak teljesítménybéresek és vállalkozók, de nem ez a lényeg.)

Mi van akkor, ha tegyük fel a gyerek (bármilyen okból kifolyólag: legyen azok a saját képességei, az iskola, az oktatási rendszer maga, egy tanár, egy diák stb.) a maximumot nyújtotta, és kő keményen megdolgozott azért az eredményért, ami számunkra nem megfelelő?

Emellett egy korábbi cikkünkben írtunk arról (Miért nem színötös tanuló a gyermek?), hogy miért is nagyon becsapós a színötöst tűzni ki célul. Érdemes elolvasni.

Vannak pedagógusok, akik a bizonyítvány kiosztásakor mindig igyekeznek egy-egy lelkesítő mondatot, egy-egy jó dolgot kiemelni az adott gyermekkel kapcsolatban.

Ez követendő, tegyünk így mi is!

Dicsérjük a gyermeket! Ne a negatívat állítsuk be pozitívnak, hanem találjuk meg a pozitívat és erősítsük meg! Egyébként biztosan számít az, hogy a gyerek mennyire gyenge eredményeket ér el egy olyan területen, ami igazából nem is testhezálló a számára, esetleg egyáltalán nem érdekli?

Persze, az is fontos, hogy a gyerek jól tudjon boldogulni felnőttkorában, megfelelő keresete legyen, fenn tudja magát tartani, és ehhez néha igen keményen kell dolgozni, jó jegyeket hozni stb. De próbáljuk levenni a válláról a stresszt, ne nyomjuk halálra, segítsünk neki lazítani, és ami talán a legeslegfontosabb:

higgyünk benne akármi is történik!

Szeretettel,
Alkalmazott Oktatástan