Tegnap este életem párjával, Évivel, tartottunk egy párkapcsolati előadást az ügyfeleink számára „Sikeres akciók a párkapcsolatban” címmel. Közel hetven ügyfelünk ott volt rajta.

Nagyon élveztük!

Sok ügyfelem azt mondja, hogy Évi olyan, mint Columbo felesége. Mindig beszélnek róla, de sosem látszik. Hát most itt volt az élő bizonyíték, hogy tényleg létező személy, nem csak beszélek és írok róla.

Április ötödikén lesz huszonnyolc éve, hogy összejöttünk Évivel. Azt mondhatom, hogy párkapcsolati szempontból igazán sikeres volt mindkettőnk számára ez a huszonnyolc év.

Pedig az még gombócból is sok!

Elmondtuk a mi saját sikeres akcióinkat, gondolatainkat a párkapcsolat területén. Sok-sok kisebbet:

• hogy esténként sétálunk
• hogy a naptárunkba előre be vannak írva a közösen együtt töltendő időpontok
• hogy már a párkapcsolatunk legelején megfogadtuk, hogy minden évben nyaralunk kettesben is, a gyerekektől függetlenül
• hogy légy csinos és vonzó.

De meséltünk a nagyon fontos, fő párkapcsolati irányelveinkről is:

• hogy mennyire fontos a teljes őszinteség. Minél több titok van egy párkapcsolatban, annál nehezebben működik
• hogy egyenrangúság van köztünk. A férfi dolga is a háztartás, ha a nő is munkahelyen dolgozik
• hogy a legfontosabb feladatunk az, hogy támogassuk a másikat a céljai elérésében
• hogy kell hogy legyen valaki, aki a családfő

Beszéltünk arról,

• hogy mi a jobb: a házasság vagy az élettársi viszony
• hogy mire vágynak a férfiak, és mire vágynak a nők
• hogy kell-e egy párkapcsolatban közös kassza, vagy sem
• hogyha rossz egy kapcsolat, nem segít, ha egy újabb gyereket csinálunk. Csak tetézi a bajt.

Felolvastuk azt a kis idézetet, amit a kapcsolatunk elején olvastunk annak idején a Reader’s Digest Magazinban. Egy J. Allan Petersen nevű evangélistától származik:

A legtöbb ember abban a hitben nősül, hogy a házasság kincsesláda, amelyben mindent megtalál, amire csak vágyott: társat, érzéki örömöket, bensőséges kapcsolatot, barátságot.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a házasság kezdetben üres láda csupán, amibe tenni kell valamit, mielőtt bármit kivehetnénk.

A házasságban nincs szerelem, az ember maga viszi bele, ha őbenne lakozik. A házasságban nincs romantika, hacsak mi bele nem visszük.

A házastársaknak meg kell tanulniuk az odaadás, a szeretet, a szolgálat, a dicsértet művészetét ‒ így töltik tele a ládikót. Ha többet vesznek k belőle, mint amennyit beletesznek, a láda kiürül.

Azt az oldalt, amin ez az idézet található, Évi kitépte annak idején a magazinból. Mára kicsit már megsárgult a papírlap. De az eltelt huszonnyolc évben mindig ennek a szellemében éltük a párkapcsolatunkat. Így aztán tapasztalatból mondatom, hogy bizony nem árt, ha jó sok tartalék van abban a kincsesládában. :)

Viszont azt is el kell mondanom, hogy sok sikeres akció és gondolat nem a saját fejünkből pattant ki. És nem is egy magazinban olvastuk. Hanem öreg hollywoodi barátomtól, Bernard Percytől származik.

Sokan úgy hívják őt, hogy „the hugman”. Azaz „az ölelő ember”. Mert bárkivel is találkozik, akár az első alkalommal is, az illető kap tőle egy nagy, baráti ölelést.

Az elmúlt években harmincöt különböző országban, több tízezer embernek tartott óriási sikerrel képzéseket. Több mint ezer személyes konzultációt tartott. Mindeközben hárommillió kilométert repült szerte a bolygón.

A világot járva tartott előadásokat, szemináriumokat, képzéseket, hogy segítsen az embereknek a párkapcsolati és gyereknevelési problémák enyhítésében és orvoslásában.

Bernardtól származik az egyik legfontosabb közös párkapcsolati irányelvünk Évivel: „Nem attól ideális egy párkapcsolat, hogy nincsenek benne problémák. Hanem attól, hogy a problémákat ideálisan oldják meg.”

Ez annyira működő irányelv, hogy a cégemben, a Seminar Consultingban is leírt irányelv:

„Nem attól ideális egy cég, hogy nincsenek benne problémák. Hanem attól, hogy a problémákat ideálisan oldják meg.”

Azt gondolom, hogyha egy párkapcsolatban nincs semmi probléma, akkor ott igazán nagy probléma van. Ráadásul nem beszélnek róla.

Aztán itt van egy másik gondolat Bernardtól:

„A viselkedések fertőzőek. A Tiédet érdemes elkapni?”

Mi Évivel nagyon régen eldöntöttük, hogy példaképek akarunk lenni a párkapcsolatunkban. Elsőként a saját gyermekeink számára. Aztán a közvetlen és a tágabb környezetünk számára is. Ezért aztán mára sok ismerős egyfajta mintapárként lát bennünket.

Pedig ha tudnák! :)

Azért azt gondolom, hogy érdemes megfertőződni a mi párkapcsolati gondolkodásmódunkkal.

Mert sikeres!

És végül itt van az a szlogen, amely Bernard minden e-mailje végén áll:

„Minden jó, ha a vége jó. És ha még nem jó, akkor nem értünk a végére.”

Mit jelent ez?

Ha most rossz, akkor tovább kell menni. Nem szabad feladni. Addig menni, addig kommunikálni, míg jóvá nem varázsoljuk.

Ha netán lemaradtál a tegnap esti előadásunkról, akkor szeretettel ajánlom Bernard májusi előadásait. Évi meghívta őt Magyarországra. Fog előadást tartani párkeresők számára és párkapcsolatban élők számára is.

De szerintem a legérdekesebb a gyerekek számára szóló előadás lesz, aminek a címe ez: Hogyan kezeljem a szüleimet.

Jó, mi? :)

Ha érdekelnek az előadások, itt tudod megnézni őket >>

Kedves Olvasó! Hallgass öreg ölelgetős barátomra, Bernardra! Varázsold jóvá a párkapcsolatodat! És persze töltögesd szorgalmasan azt a kincsesládát!

Az Erő legyen Veled:

Piroska Gyula
A cégvezetők barátja