Egy korábbi írásunkra (Száraz tananyag, unatkozó gyerekek) visszatérően érkeznek olyan hozzászólások, mint igenis tanuljon meg unatkozni a gyerek, nem kell mindig szórakoztatni, bezzeg mi is unatkoztunk néha, nincs azzal semmi baj…
A felvetés abszolút jogos!
Részben egyet is tudunk érteni.
Miben?
Nem kell a folyamatos inger, valóban. Sajnos, már odáig jutottunk (nem csak a gyerekek, hanem mi, felnőttek is), hogy ha már pár percet várni kell, már vesszük elő a telefont, a könyvet, a zenét… Nem tudjuk megélni a pillanatot, nem tudunk körülnézni, akár csak elmerülni egy kicsit a gondolatainkban minden további eszköz nélkül.
Folyamatosan vágyunk külső ingerekre, mindent sürgősen szeretnénk, ha lehet, azonnal.
Ez a mai, felgyorsul világ hozadéka: gyorsan kell reagálnunk, határidők vannak, mielőbb várják a munkánk a főnökök, az ügyfelek, mi magunk is szeretnénk sok mindenen mielőbb túllenni.
Ez nem jó, nem a legjobb irány. Vagy elfogadjuk vagy teszünk ellene.
Bezzeg a mi gyerekkorunkban…
Ne feledjük el azért azt sem, hogy sok mai anyuka, nagyszülő vagy pedagógus még falun, kisvárosban nőtt fel, de legalábbis egy sokkal másabb környezetben. Sokkal nagyobb lehetősége volt arra, hogy „teret kapjon”, hogy kitombolja magát, hogy elfáradjon.
Ma rengeteg család él szinte csak a négy fal között, lakásban kert és nagyobb mozgástér nélkül. Megváltozott a környezet, megváltozott a társadalmi elvárás (iskola, munkahely stb.)
A tanulás közbeni unatkozás egy más lapra tartozik
Van egy olyan fajta unatkozás, ami egy másfajta unatkozás, mint amiről fent beszéltünk.
Unatkozhat egy gyermek akkor, ha nincs célja, ha nincs elég ingere. De unatkozhat a tanulás alatt is. Ez viszont másvalaminek a jele. Méghozzá annak a jele, hogy jelen tanulmányaihoz nem társul kellő mennyiségű kézzelfogható és megtapasztalható dolog.
Az ideális tanulás (akár iskolában, akár „terepen”, akár otthon zajlik) gyakorlatias. Tanulunk róla → kipróbáljuk → még többet tanulunk róla. Megnézzük, meghallgatjuk → tanulunk róla. Egy ideális tananyag, képzési anyag (legyen az gyerek vagy felnőtt) 50% elmélet és 50% gyakorlat. Nem mehetünk el az elmélet irányába túlzottan, hiszen akkor nem fogjuk tudni alkalmazni az olvasottakat, hallottakat. Persze nem mehetünk el túlzottan a gyakorlat irányába sem: hiszen akkor nem fogjuk érteni a működési elveket, a miérteket és a hátteret.
Élmény alapú oktatás
Sokan a korábbi generációkból elítélik az élményalapú oktatást, mert ők egy olyan helyzetbe nőttek bele, hogy a tanulás egy unalmas, kötelező jellegű tevékenység volt.
Ezt viszont mára már túlhaladtuk, hiszen az a tapasztalat, hogy
- Ami élmény, azt a későbbiekben is szívesen csinálják majd.
- A játékos, érdekes tanulás sokkal jobban megmarad.
- Ha a tanuló tanulás közben meg is tapasztalja azt, amiről olvas, akkor sokkal inkább képes lesz majd hasznosítani, alkalmazni az így kapott információkat.
Visszakanyarodva ahhoz, hogy a gyerekek unatkoznak tanulás alatt: ez valaminek a tünete. Méghozzá annak, hogy a tanóra vagy a tanfolyam nem elég gyakorlatias. Ez pedig nem csak annyi, hogy „most a gyerek egy kicsit unatkozik, nabumm”, hanem bizony a száraz, elméleti oktatás szinte biztos, hogy nem vezet majd ahhoz, hogy a diák a tanulmányait sikerrel használja majd az élete vagy a munkája, jövőbeli tevékenységei során.
Ha pedig nem fogja tudni alkalmazni, akkor mi értelme van az egésznek?
Ismerd meg annak az alapjait, hogyan miképp tudod a tanulást egy értékes tevékenységgé tenni!
Gyere el tanulásmódszertani tanfolyamainkra, légy akár gyermek, szülő vagy tanár.
- Hogyan tanuld meg? (kb. 12-15 éves korosztálynak)
- Tanulási képességek javítása (16 éves kortól)
- Haladó korrepetitori eszközök (tanároknak, korrepetitoroknak, szülőknek)
A tanfolyamokról további részletes információ a nevükre kattintva érhető el.
Kérdésed van? Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd kolléganőnket, Teát!
Alkalmazott Oktatástan Magyarország
Telekesi Edit (Tea)
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu
