A minap találkoztunk egy cikkel, amelyben egy tinikre szakosodott pszichológus hölgy fejtette ki az álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miként lehet rávenni a gyereket arra, hogy a szülőre figyeljen, ne a telefonjára.
A cikk bevezetője így szólt: „a tini nem hallja meg, mit mondanak neki a szülei, és inkább csak nyomkodja tovább a telefonját, ha szólnak hozzá”.
Itt két dolog üti meg a szemet rögtön.
- A pszichológus már régen elfelejtette, hogy milyen volt, amikor ő volt gyerek, tini.
- Fogalma sincs, hogy mit csinál a gyerek a telefonján.
Így nem is lehet sikerrel kezelni egy ilyen szituációt.
A „telefonját nyomkodja” kifejezésben már benne van, hogy az valamiféle értelmetlen tevékenység. Ha valaki így áll neki, ráadásul így fogja kérni, hogy figyeljen rá a gyermeke, nagy eséllyel nem fog eredményt elérni.
Alapjáraton különbség van a két generáció között. Ezt pedig lekezeléssel szakadékká tudjuk mélyíteni.
A piszkálás, vita vagy szidalom önmagában nem hoz változást, legfeljebb feszültebb hangulatot eredményez, vagy azt, hogy a tini nem a szülő előtt fog telefonozni, de ugyanúgy telefonozik majd.
Egy vitás helyzetet mindig a megértés old meg végérvényesen.
Persze, ha félelemben tartunk valakit, akkor ideig-óráig változtat, hogy elkerülje a stresszt vagy a büntetést. De valódi változást (ha szükség van rá egyáltalán) csak megértéssel és egyetértéssel lehet elérni.
Ahogyan egy gyereket nem piszkáljuk azzal, hogy húzza ki magát, hanem elküldjük gerinctornára, úgy a telefonos zargatásnak sincs semmi értelme.
Mindig igyekezzünk az okot megtalálni, ne pedig csak a tünetet valahogy megszüntetni.
Ahelyett, hogy vitázunk, értsük meg a pontos helyzetet.
Mit csinál a gyermek pontosan a telefonján? A barátaival levelezik? Zenét hallgat? Instagramot, Facebookot vagy más alkalmazást használ? Játszik? Egyéb?
Forduljunk felé érdeklődéssel, kíváncsisággal, ne pedig lekezelő vagy kioktató hangnemben.
Ha megtudtuk, hogy melyek a kedvenc telefonos applikációi, töltsük le mi magunk is, és ismerkedjünk meg velük. Érezzük át a helyzetét, és innen már lesz egy közös pont, ahonnan tudunk vele valódi beszélgetést folytatni.
Ezután már nagyobb eséllyel leszünk képesek átadni neki azt, hogy adott esetben – ha valóban így van – hogyan tud majd kicsit kevesebb időt tölteni a telefonjával.
Amennyiben neked van sikeres módszered a fentiekre, szívesen látjuk hozzászólásban. :)
Alkalmazott Oktatástan
