Az Alkalmazott Oktatástan blogja szülőknek

Tudáskulcs blog

9 hasznos gyereknevelési tanács Vekerdy-től

A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja

2018. szeptember 19. - Alkalmazott Oktatástan

vekerdy-tamas.jpg

Egy kiváló interjút olvastunk a minap Dr. Vekerdy Tamástól a Dívány oldalán. Aki ismeri vagy hallgatta/olvasta már, tudja jól, hogy olykor alaposan és kíméletlenül kimondja, amit a legtöbben nem merünk, de esetleg mélyen tisztában vagyunk vele.

Okos tanácsokat ad olyan kérdésekben, mint a kisgyerek fejlesztése, a közös játék, az anyai túlterheltség, tankönyvek, iskola és hasonló, szinte minden szülőt előbb-utóbb érintő problémákról. 

Pontokba szedve összeszedtünk néhány fontos tanácsot.

1. Hagyd a folyamatos fejlesztést.

Hajlamosak vagyunk a minél többet minél előbb hibájába belefutni. Óvodai angol óra, tánc, torna, szakkörök, fejlesztőfüzetek és külön órák. Elvárjuk a gyerektől, hogy már az iskola előtt megtanuljon olvasni és írni, az óvodában szedje fel az idegennyelv alapjait, táncoljon, zenéljen, menjen egyedi szakkörre, fejlesszük a tehetsége mentén...

De valóban annyira fontos ez már alig néhány éves korban? Vagy inkább az, hogy gyerek lehessen ameddig csak lehetséges – korának megfelelően? Néha valóban nem egyszerű eldönteni, és leállítani saját magunkat.

„A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni.” – mondja keményen Vekerdy. „Éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit.”

2. Ne akarj anyaként mindent egyedül megoldani.

Régi félreértés az, hogy egy anyának mindent egyedül kell ellátnia: a gyerekekkel kapcsolatos teendőket, a főzést, a takarítást, a bevásárlást. Sok anya képes mártír módjára kínlódni nap mint nap.

De vajon egy lestrapált nő mennyire jó anya? Mennyire türelmes és hatékony a gyereknevelésben?

Vajon egy hullafáradt feleség mennyire lesz vonzó és szerethető a férje számára?

És vajon így az egésznek mi értelme van?

„A világon nem volt olyan civilizáció, amennyire tudjuk, visszanézve 8-10-12 ezer évre, hogy egy anya egyedül küzdött volna 1-2-3 gyerekkel, mert vagy nagycsaládban élt, dédikék, nagymamák, nagynénik, nővérek vették körül, vagy nagy cselédség volt.” – mondja Vekerdy.

Igenis vegyünk igénybe segítséget: apát, nagyszülőt, testvért, barátnőt, szomszédasszonyt, szülőtársat, netán babysittert. Ne szakadjunk bele! Az senkinek sem jó.

„Ez jellegzetes magyar szokás, magyar macho ostobaságok és bunkóságok is hozzájárulnak persze. De a lényeg az, hogy ha mindenki kibírja, én is kibírom, nem fogok a segítségért pénzt adni, bár volna annyi. Tévedés. Súlyos tévedés!”

És igen, így is van. Merjünk a problémánkról beszélni, egyeztessük a férjünkkel, hogy mire lenne szükség, és gondolkodjunk megoldásokban. Olyan megoldásokban, amelyben nem kerülünk ki vesztesként vagy azon félként, akire a legtöbb (kellemetlen) feladat hárul.

3. Nézzen kevesebb tévét, használjon kevesebb telefont, számítógépet.

Korábban már írtunk a folyamatos tévézés kisgyerekre gyakorolt hatásáról, ahol kolléganőnk számolt be arról, hogy milyen meglepetések érték őt is, miután kisfia abbahagyta a tévénézést (Hogyan szokott le a kis Áron a tévénézésről?).

Mesenézés helyett mesehallgatás – javasolja a szakember.

A tévénézést iskoláskorig, ha lehetséges, kerüljük is. Azután is csak meghatározott ideig és lehetőség szerint a szülővel együtt. Ne legyen korlátlan, egész nap vagy órákig tartó végtelen tévézés.

4. Ne agyald túl a közös játékot.

Nem kell kreatívabbnál kreatívabb játékokat kiötölni, és rosszul érezni magunkat, ha nem „tudunk” játszani a gyerekkel. Ő  tökéletesen jól tudja érezni magát a legbanálisabb dolgoktól is.

„Elhiszem a hülye pszichológusnak, hogy ha viszonylag későn is érek haza, menjek be a kisfiamhoz. Bemegyek, Ferike felderül. Meglát, odalöki a labdát, én, apa zseniális vagyok, visszalököm a labdát. És ez egy pazar mulatság, lökdössük a labdát. Nem kell zseninek lenni hozzá.”

5. Ne aggódd túl a dolgokat.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy felállítsunk olyan normákat a gyerek részére, amit ha ő nem tud teljesíteni (vagy épp később teljesíti), akkor aggódunk, vagy azt gondoljuk, biztosan valami baj van vele.

„Óriási a gyerekek között a különbség. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik tehetségesebb, mert ő már úgy érkezett az iskolába. Egyáltalán nem.” – magyarázza Vekerdy.

6. Ne korlátozd feleslegesen.

Természetesen vannak olyan dolgok, ahol határt kell húzni. Nem engedhetjük, hogy a gyerek veszélynek tegye ki magát, vagy kockáztassa más módon az egészségét vagy másvalaki egészségét. De azon belül (feleslegesen) ne korlátozzuk.

„Ne korlátozd FÖLÖSLEGESEN a gyerekedet.” – mondja a szakember. „Ne mondd neki, hogy köszönj szépen, mert majd köszönni fog 11 éves korától, amikor majd azt mondja, hogy jó napot kívánok, ahogy tőled megtanulta. Ne mondd neki, hogy rakd el a játékot, miért rakná el, ha van egy sarka vagy szobája? Azért, hogy holnap újra elővegye? Ezek hülyeségek.”

„Nem, nem kell, ha van külön szobája, van külön sarka. Nálam, a mi szobánkban nem hagyhatja szét a dolgait, mert az ott a mi szobánk. A magáéban igen.” – meséli Vekerdy. Ha senkit sem zavar az útban, nem fogunk rajta átesni, balesetet szenvedni, miért ne lenne némi rendetlenség?

7. Ne zaklasd, hogy egyen szépen.

„Szörnyű, amikor a közös étkezést megrontja a szép evésre nevelés. Nem. Mindenki úgy eszik, ahogy tud, és akar. »Húzd közelebb a tányért, ne lógjon bele a fejed, ne habzsolj, ne piszmogj, ne játssz az étellel, ne csámcsogj!« Mind hülyeség. Csak arra jó, hogy tönkreteszi a közös étkezés hangulatát. 11 éves Alfrédot elviszi a nagynénje, hazajön két hét múlva, »Fantasztikus Alfréd, ügyes, kedves gyerek, és milyen szépen tud enni« – mondja.

Alfréd???

Nézem a következő étkezésnél, ugyanolyan ocsmányul eszik, mint eddig. Persze, mert itthon van. De mivel én és a feleségem szépen eszünk, ő már tud szépen enni, és amikor kell, alkalmazza. Tehát az számít, hogy milyen mintát adsz, ez a lényeg.

8. Hagyd, hogy „kimenjen a vonalból”.

„Nem rossz, hogyha a gyereknek ahhoz van kedve, akkor gyurmát gyurkál, vagy festéket folyat a papíron, vagy firkál, de hagyjuk békén, könyörgöm! Ki találta ki azt a baromságot, hogy kontúrok közt maradni? Nem kell kontúrok közt maradni! A valóságban nincsenek is kontúrok, csak színek vannak.”– magyarázza Vekerdy.

És egyébként is:

„Nem igaz, hogy ezt be kell tartania a gyereknek, ahogy az sem igaz, hogy mindenkinek tudnia kell rajzolni. Miért kellene tudnia? Zseniális matematikus, nem tud rajzolni. Na és?”

9. Ne erőltesd a házi feladatot.

A házi feladat sok esetben nem célravezető. Nem véletlen, hogy egy olyan hatékony iskolarendszerben, mint amilyen a finn is [korábbi írásunk: Több időre volna szükségük arra, hogy gyerekek legyenek], nincs házi feladat, vagy csak nagyon gyorsan, kevesebb, mint napi fél óra alatt elvégezhető.

„Amikor Robikám megjön pénteken 47 példával, hogy hétvégén gyakoroljon, mindjárt eldöntöm, hogy beírom az üzenőbe, hogy családi okok miatt nem tudta megoldani a házi feladatot. És ez igaz, nagyon fontos családi ok, hogy jó hétvégénk legyen együtt, és ne ilyen marhaságokkal foglalkozzon és veszekedjünk. Vagy pedig azt mondom, hogy »kisfiam, figyelj«, és géppuskaropogásszerűen lediktálom neki, hogy ezen túl legyünk.” – javasolja Vekerdy.

„Most arról nem beszélek, hogy mostanában milyen sokat kell bent lenni az iskolában, amikor is tilos feladni házi feladatot. De adnak fel. Természetes cinkosul kínálkozom a gyerekemnek az iskolával való küzdelemben, mert az iskola megbolondult. Megőrült.”

A teljes interjú itt érhető el, érdemes elolvasni»


Nagyon fontos szabályok a fentiek, érdemes megfogadni őket, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog gyermekünk legyen, a családi otthon pedig nyugodt, és kevesebb feszültséggel teli legyen.

Alkalmazott Oktatástan

Fotó: dívány.hu

Akár magamnak is érdekessé tudom varázsolni a tananyagot?

unalmas-tanulas.jpg

Sajnos, az egyik legszokványosabb dolog az, hogy a gyerek unja az órákat. Nem érdekes a tananyag, nem éppen izgalmas a tanári magyarázat, száraz a tankönyv.

Sajnos, az oktatási rendszert magát vagy az adott pedagógus módszerét nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. De mi magunk, szülőként a gyerekkel együtt tudunk tenni azért, hogy ne legyen unalom az iskolába járás, a házi feladat és egyáltalán maga a tanulás.

Miért unalmas egy óra vagy egy tankönyv?

Néhány elgondolkodtató kérdés: unalmas lenne egy történelem óra, amelyen elmennénk egy olyan házba, amelyben korhű ruhák, ételek és használati tárgyak vannak? Felpróbálhatnánk a ruhákat, megkóstolhatnánk az ételeket, korabeli szavakat, kifejezéseket sajátítanánk el. Vagy unalmas lenne egy olyan helyzet, amikor egy háborús korszakot nem a tanfolyamteremben a történelmi atlasz előtt, hanem egy bunkerben tanulnánk? Ahol saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, milyen az, amikor az ember időt tölt egy hűvös, föld alatti helyen, miközben fent zajlik a légitámadás. Ahol felpróbálhatunk egy gázmaszkot, végigfekhetünk egy összecsukható vaságyon vagy megérezhetjük egy gépfegyvert súlyát.

Vajon könnyebben megmaradnának az így kapott információk? Vajon a gyerekek ülnének egy sarokban a falnak dőlve és majd’ megszakadnának az unalomtól?

korhu_ruhak.jpg

Valljuk meg, ez nem valószínű. :)

Azért lesz unalmas egy óra vagy egy tankönyv, mert nincs ott előttünk az az igazi dolog, amelyről tanulunk. Ezt szakszóval úgy hívjuk, hogy nincs meg nekünk az oktatott tárgy tömege.

„Ha autókról tanulnál, akkor úgy lenne tömeged az autóról, hogy odamennél egy igazi autóhoz, megnéznéd és megérintenéd.

Ha állatokról olvasnál, akkor úgy lenne tömeged az állatokról, hogy elmennél egy állatkertbe vagy egy olyan házhoz, ahol tartanak állatokat.”

(Hogyan tanuld meg? c. könyv)

Ha gyermeked vagy épp te magad úgy tanulsz valamiről hosszasan, hogy nincs jelen tömeg, vagyis nincs ott az adott tárgy, akkor nem fogod magad éppen jól érezni! Erre mondjuk azt, hogy az óra unalmas és a tananyag száraz.

Szó szerint unatkozni fogsz majd!

Igen, de sajnos a mai oktatási rendszerünk sokszor nem teszi lehetővé, hogy izgalmas feladatok, túrák, múzeumi látogatások és játékok segítségével érdekessé tegyék a gyerekek számára az ismeretek átadását. Sokszor maguk a pedagógusok sem tudják ezt, vagy nem tartják fontosnak, esetleg idő híján csak végigdarálják az anyagot. A gyerek pedig kénytelen túlélni valahogy az órát. Végül pedig a szülőre hárul a feladat, hogy tud-e segíteni neki (akár maga, akár magántanár bevonásával) vagy sem.

Mit tehetünk akkor, ha nem elérhető az adott tárgy, amiről a gyerek tanul? Hogyan pótolhatjuk a valódi dolgokat? Hogyan érhetjük el, hogy a gyermek lelkesebb, érdeklődőbb legyen azzal kapcsolatban?

rajz.jpg

Használjuk a következőket:

  • fényképek, képek
  • videó
  • rajz
  • gyurma
  • egyéb, helyettesítő tárgyak, figurák stb.

Nem véletlen, hogy sok diák rajzolgat, amikor unatkozik, nem igaz? :)

Amikor gyermekünk tanul egy adott tananyagot, vagy házi feladatot csinál, mutassunk neki tömeget! Vegyük rá, hogy ő maga keressen hozzá!

Hol találunk tömeget?

  • képek: Google Képek menüpont, könyvek, (szak)magazinok
  • videók: Google Videók menüpont, Youtube, DVD/blu-ray, TV filmek
  • rajz: vedd rá gyermeked, hogy rajzolja le, amit tanul (ez kisebbeknél akár külön kellemes program lehet)
  • gyurma: vedd rá, hogy gyurmázza ki, ami tanul, formázza meg lehetőség szerint minél nagyobb figurákkal

Hogyan tudod ezt jól csinálni? Egyáltalán miről is van szó pontosan? Hogyan tudja ezt gyermeked saját maga megtenni?

 „Nekem a tanári magyarázat az iskolában sokszor unalmas volt / kevés volt és ez a tanfolyam segített abban, hogy akár magamnak is érdekessé tudom varázsolni a tananyagot.”
(Pál Balázs, Hogyan tanuld meg?)

Küldd el a Hogyan tanuld meg tanfolyamunkra, hogy megtanulja! :) Hogy akár saját maga számára is érdekessé tudja tenni a tananyagot!

Ezen felül használd a fentieket! De ne hidd el, hogy így van! Tegyél egy próbát! Figyeld meg, hogy milyen az, amikor gyermeked úgy tanul, hogy folyamatosan mellette vannak az anyagról szóló fényképek, videók, rajzol és/vagy gyurmázik.

Ismerkedj meg a tanfolyammal»

Alkalmazott Oktatástan

Indítsuk kevesebb hulladékkal az idei tanévet!

kornyezetvedelem.jpeg

Környezetvédelem, újrahasznosítás, fenntartható fejlődés... Az elmúlt időben egyre inkább előkerülő témák, egyre inkább égetőbb az, hogy foglalkozzunk velük.

A Gardenista egyik friss cikkében komolyan bírálja a jelenlegi iskolarendszert és szokásokat, egyenesen környezeti katasztrófának nevezi az egyes iskolai tanéveket. Amiben – lássuk be – teljesen igaza is van. Sajnos, ez nem csak Magyarországon, hanem világszerte probléma.

Miről is van szó?

„Az iskolák csak úgy ontják magukból a hulladékot” – írja a cikk. „Minden egyes tanév egy ökológiai katasztrófa. Az iskolákban felhasznált írólapok, füzetek és könyvek előállításához több millió fát kell kivágni, majd ezekből napi több milliárd tonna hulladék keletkezik világszerte. Majd jönnek a golyóstollak, a ceruzák, a filcek, a radírok, az iskolatáskák, az uzsonnászacskók és műanyag poharak a büfében, és már bele is fulladtunk az oktatási szeméttengerbe.”

És ehhez még hozzáadódik a gyerekek autóval történő iskolába vitele, a rengeteg papír alapú dolgozat, beadandó, házi feladat, feladatlapok – és még sorolhatnánk.

Számos iskolában még nem vált szokássá a szelektív gyűjtés sem.

Sőt, menjünk tovább. A napokban egy hölgy tette fel a Facebook-ra, hogy a gyermeke iskolájában „műanyag borítót kérnek a füzetekre”.

Mit tudunk tenni mi magunk ennek érdekében?

Azzal sokan egyetértünk, hogy már nem mehetünk el mellette, nem hagyhatjuk a megoldást az állam vagy a cégek környezetvédelmi szakembereire. Nekünk magunknak, magánembereknek (tanároknak, szülőknek és diákoknak) is tennünk kell érte.

Mert így tudunk változást elérni. Soha ne becsüljük le azt, amit egyes emberként, egyes családként tenni tudunk. A jó példamutatásról nem is beszélve.

Összeszedtük a teljességi igénye nélkül, hogy mit tud tenni egy tanár és egy szülő annak érdekében, hogy változás szülessen, és ne legyen „ökológiai katasztrófa” minden egyes tanév.

Ha tanár vagy:

- Mindenekelőtt te magad mutass példát. Gyűjtsd szelektíven a hulladékot, igyekezz minimális műanyagot használni, szerezz be textilszalvétát stb.
- Ha még nincs, szerezz be az osztályterembe szelektív hulladékgyűjtőket, és vedd rá tanítványaid, hogy használják ezeket.
- Vedd rá a szülőket, hogy tanítványaid ne műanyag flakonokat hozzanak magukkal vagy vásároljanak, hanem szerezzenek be kulacsot.
- Tarts osztályfőnöki órát, ahol beszélj erről tanítványaidnak.
- Ahol csak lehetőséged van rá, használj elektronikus eszközöket a papír helyett. Fogadd el a beadandókat emailben.
- Utasítsd vissza a felesleges nyomtatást.
- Használj fel újra lapokat, nyomtass a hátoldalukra is. Ha máshol (pl. egy másik osztályban) is hasznosítható, ne dobd ki őket.
- Ne kérj műanyag borítást tanítványaid füzeteire.
- Ha nem teltek be, folytassátok a már megkezdett füzeteket a következő tanévben is.
- Bátorítsd a szülőket, tanítványaid, hogy szerezzenek be újrahasznosított tanszereket (táskát, tolltartót, tollakat, füzeteket).
- Vedd rá a szülőket, gyerekeket, hogy a már nem használt tankönyveket és tanszereket adják le, ne pedig kidobják.
- Szervezd meg, hogy amennyiben ugyanazokat a tankönyveket használták tavaly is osztályok, hozzák be azokat a te osztályodnak. Ez egyben költséghatékony is.
- Vedd rá a gyerekeket arra, hogy a nem használt tanszereiket, ruháikat adományozzák a szegényebb gyermekek számára.
- Igyekezz újrahasznosított, környezetkímélő eszközöket használni a tanórán és a mindennapokban egyaránt.
- Tájékoztasd a szülőket és a kollégákat a lehetőségekről.
- Dicsérd meg, tüntesd ki azokat a tanulókat, akik környezettudatosan élik mindennapjaikat.

Ha szülő vagy:

- A fentieken kívül neveld környezettudatosságra gyermeked.
- Mutass példát a mindennapokban.
- Lehetőségeidhez mérten tegyél be olyan változtatásokat, amelyekkel kevesebb hulladékot termelsz. Néhány példa: papír helyett textilszalvéta, műanyag flakon helyett kulacs, nejlon uzsonnazacskó helyett textil. A hulladékmentes.hu weboldalon sok jó ötletet és inspirációt kaphatsz.

Ha mihamarabb nem változtatunk irányt, oda lyukadunk ki, ahová tartunk."
(Irwin Corey)

Változtassunk azért, hogy egy jobb világ és egy élhetőbb jövő felé tartsunk! :)

Alkalmazott Oktatástan

A kötelező borzalom szülői szemmel

Avagy nem igaz, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni

kotelezo_borzalom.jpeg

Akkor most 21. század van vagy mi?

A 6.-os lányom kötelező olvasmányait látva még mindig a 19. századot tapossuk. Nem mintha bajom lenne vele, csak hát mint 20. század gyermekének annak idején még nekem is nehéz volt vele azonosulnom, és mint kiderült, Jókai már Anyámnak sem volt reális. Akkor kérdem én, mit kezd vele a 21. században felnőtt 13 éves lányom, aki már 2 évesen tudta kezelni a DVD lejátszót, számítógépet és a nagyapja nyomogatós telefonját, ami szerinte őskori lelet, és az ujjával akarta pörgetni?

Én értem, hogy a KLIK-nek és a tanároknak nincs ideje kortárs vagy legalább a 20. század második felének zseniális íróit olvasni, hogy frissítsék a kötelező és ajánlott irodalmat. Tisztelet a kivételnek, mert azért van olyan tanár, aki veszi a fáradtságot. De akkor ne is molesztálják a gyerekeket, hogy nem olvasnak.

Persze Fekete István Tüskevár regénye gyönyörűen leírja a balatoni táját 100 oldalon keresztül, de a mai pörgős fiatalokat már nem érdekli. Nem a naplemente és a folyó vagy a természet vagy a szépség nem érdekli, hanem a tájat leíró regény. Mert elmegy, megnézi élőben, mert ő már nem az, aki 40 éves koráig nem hagyja el a falut, utána meg már minek. Megnézi interneten vagy élőben, mert más határokkal és korlátokkal mozog.

Igenis tudomásul kell venni, hogy ők már minden információhoz hozzájutnak az interneten, így egy Kőszívű ember fiaival nem lehet őket megmozgatni. Az iskolának és a tanároknak "virítani" kell, ha pedig nem megy, nem gond, majd virítunk mi, szülők. De senki ne mondja, hogy milyenek ezek a mai fiatalok, mert olyanok, amilyennek mi szülők és pedagógusok neveljük őket.

Pálcát sem törhet senki felettem, mert a 13 éves lányom többet olvas, mint telefont pöcögtet. Egy hét egy-két 3-400 oldalas könyv elfogyasztását jelenti. Kapott is könyvtárbérletet. Jár is lelkesen. Hogy rengeteget olvastam neki kortárs magyar írok zseniális meséit, hát igen. Berg Juditot, Czigány Zoltánt, Erdős Istvánt, Finy Petrát és még sorolhatnám. Majd együtt olvastunk sokat és ma is egy-két regényét magamhoz ragadom és elolvasom (pl. Molnár T. Eszter: Stand-up!), mert zseniális kortárs irodalom van itthon és külföldön. Szóval nem igaz, hogy a gyerekek nem szeretnek olvasni, és a mai fiatalokat már semmi nem érdekli, csak a telefon és a videojáték. De a kötelező és az ajánlott irodalommal, ami 200 év hagyatéka, a mai fiatalokkal nem lehet megszerettetni az olvasást. Velem se tudták ezekkel. Anyukám 4.-es koromban vett egy mesekönyvet, ami lenyűgözött. Imádtam. Egy könyv elég, hogy a gyerek elkezdjen olvasni, de az nem az Arany ember, mert az már egy olyan ködös múlt, ami nem elég izgalmas a mai kor gyermekének.

És hogy ne csak a szám járjon, itt egy lista azok közül, amiket a lányom és én is szívesen olvastam, olvasok. Tessék csak szemezgetni és békén hagyni a kötelezővel azt a kölköt!

És egy záró(jeles) kérdés: Te mennyit olvasol és mennyit nyomogatod a telefont, nézed a TV-t?

Mesék kicsiknek és nagyoknak:


Finy Petra: Lámpalány meséi, Bögre úr meséi, Maja 12 babája, Iskolások kézikönyve

Petra Nagyová Džerengová: Klára és a Mumusok

Berg Judit: Maszat sorozat, Panka és Csiribi sorozta, Rumini sorozat, cipelő cicák sorozat, Két kis Dinó sorozat

Czigány László: Csoda és Kósza

Erdős István: Aprótörpe indiánok

May Szilvia: Imbusz mester

Ellis Weiner:Templeton ikrek

Tasnádi IstvánJeli ViktóriaGimesi Dóra: Időfutár

Margit Auer: Mágikus állatok iskolája

Nyulász Péter: Helka

Bagossy László: A sötétben látó tündér

Kalapos Éva: D.A.C

Caroline Solé: Szavazz rám!

Kövesi Andrea
két gyermek édesanyja

Anya, meg kell tanulni holnapra 50 fűfélét! Szerinted van ennek értelme?

fufelek.jpg

Dóri lányom olyan hetedikes vagy hatodikos lehetett az általános iskolában. Épp jött haza az iskolából. Biológia órája is volt aznap. A biológia őt nem érdekelte különösebben, főleg az nem, hogy mélyen belemenjen. Ő sokkal inkább bölcsész beállítottságú volt mindig is.

Jön haza, és azt mondja: „Anya, meg kell tanulni holnapra 50 fűfélét!

Apja, aki eredeti szakmája szerint biológia tanár: „50 fűfélét? Van egyáltalán annyi?”

Lányom: „Hát, azt mondták van, és meg kell tanulni a nevüket. Anya, Apa! Szerintetek van ennek értelme?

Dóri tudta a választ, csak ilyenkor kicsit provokált minket. Megtanulta már kicsi korában a mi általunk használt tanulásmódszertanban, hogy céllal tanulunk. Bármit tanulunk, annak kell, hogy legyen valami célja.

Mondom neki: „Nézd, ez attól függ. Ha szeretnél 5-öst kapni, akkor van értelme. Valószínűleg lehet érte 5-öst kapni. De egyébként, ha nem akarsz botanikus vagy biológus lenni, akkor én szerintem nem. Én nagyon jól felnőttem nélküle, meg apád is.”

Dóri néz. „Hm. Jó, akkor nem tanulom meg.”

Tehát ezt így eldöntötte a család. :) És valahogy nagyon jól elvolt e tudás nélkül a gyerek.

Édesanyámról (a nagymama) tudni kell, hogy iskolaigazgató volt még a régi rendszerben, és mindig megvédte a tanárokat. Nálam is, és Dóri lányomnál is. Ez egy bizonyos szemszögből jó is, mert nem hagyta, hogy túl kritikussá váljon a gyerek. De volt egy pont, amikor már ő is azt mondta: „Na, ezt már nem!” Éppen nálunk volt, amikor Dóri jött haza kétségbeesve történelem óra után. Az összes Árpád-házi királyt (és hát nem kettő volt!) meg kellett tanulniuk időrendi sorrendben, uralkodási dátummal együtt, másnapra.

És akkor a mama, talán életében először, azt mondta, hogy „Na, ezt már nem!” És a tanár ellen szólt. Mert ez már tényleg annyira felesleges volt! Annyira túlzás volt! Annyira semmi szükség nem volt rá! Száraz, lexikális tudás, semmi több, és semmi más. Viszont megterhelő. És ez annyira értelmetlen!

Ahogy nagy tudósunk, Szent-Györgyi Albert is mondja:

„Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.”

És igen. Az 50 fűféle jól elfér egy botanikai szakkönyvben, az Árpád-házi királyok és uralkodási évszámaik pedig egy történelemkönyvben.

Ha szimpla lexikális tudást kérünk számon egy gyerektől, azzal őt is kínozzuk és a szüleit is. De a pedagógusnak sem jó. Hiszen mindannyian azért dolgoznak, hogy sikeres, boldog és életrevaló embereket neveljenek.

Barátsággal,
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan

Küldd el gyermeked a nyári Hogyan tanuld meg hétvégi tanfolyamunkra!

 

6 bizonyíték arra, hogy jó szülő vagy

bizonyitek-arra-hogy-jo-szulo-vagy.jpg

Gyakran előfordul, hogy egy szülő – főleg ha jó szülő az illető – azon tűnődik, hogy vajon tényleg jól csinálja-e a dolgát.

Azt gondolom, hogy ha ezen tűnődik valaki, akkor az első lépést már megtette ahhoz, hogy jó szülővé váljon.

De mégis miről ismerhetjük fel magunkban, vagy a gyermekünkben a jeleket, hogy jó munkát végeztünk?

1. Amikor a szülőnek valóban az a célja, hogy a gyermeke értelmes, egészséges és boldog legyen. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy ez megvalósuljon, és a szándékai ebbe az irányba mutatnak. Amikor leszidja a gyereket, ezt akkor is azzal a szándékkal teszi, hogy jó irányba terelje a dolgokat, nem pedig eszeveszett ingerültségből, vagy mert éppen más nem volt kéznél, akin kitöltheti a haragját. Amikor a szülő megpróbálja kitalálni, mi lehet a gyermeke számára hasznos és szórakoztató elfoglaltság, és biztosítja ennek lehetőségét, például úszásra, vívásra, vagy más sport tevékenységre hordja, amit a gyerek élvez, vagy egyéb elfoglaltságot biztosít a számára, ami jó a gyereknek.

2. Azt látjuk, hogy maga a gyerek boldog és kiegyensúlyozott.

3. A kamasz gyereknek jó a kapcsolata a szüleivel, szívesen tölt el valamennyi időt a szülők társaságában, és szeret velük beszélgetni, esetleg megosztja örömét, bánatát, élete történéseit. Ha ez megtörténik, nem csupán nagy baj nem lehet, de elmondható, hogy ritka jó szülőnek érezhetjük magunkat. Ha a kamasz még a véleményünket is kikéri valamiben, akkor csillagos 5-öst érdemlünk a szülőnek lenni tárgyból.

4. Amikor a szülő megfelelő kontrollt tart fenn a gyermeke számára. A barátnőm pici babája nyugodt és kiegyensúlyozott baba volt, majd egy rendkívül értelmes kisgyerekké vált, aki érdeklődő és nyitott a világra. Többször is kérdeztem a barátnőmtől, hogy milyen nevelési módszerei vannak, de az volt a válasza, hogy ez a gyerek így született. Később a gyerek felnőtt lett, komoly céljai voltak, amiket valóra is váltott. Figyeltem a barátnőmet, és tudom, hogy bár része az igazságnak, hogy egy csodálatos gyermekkel ajándékozta meg őket a sors, mégis ők maguk is rengeteg türelemmel, szeretettel és jó kontrollal vették őt körül. A kontroll alatt azt értem, hogy az általuk lefektetett szabályokhoz tartották magukat, nem voltak engedékenyek, de közben segítették a gyereket a céljai irányában.

5. Amikor azt látom, hogy a gyerek becsületes. Nem kell hazudnia. Őszinte a szülőkkel, a társaival és a környezetével. Ha a szülő tudatosan úgy neveli, hogy nem lehet baja abból, ha becsületes, akkor nem lehet nagy gond.

6. Maga a szülő is fejleszti magát a szülőnek lenni tárgykörben. Mivel ezt nem tanuljuk az iskolában, az élet pedig nem minden esetben ad jó oktatást, a szülőnek figyelnie kell a lehetőségeket, melyekkel segíteni tudja a gyermekét a tanulásban, az életre való felkészítésben. Ha ezekkel segít, és a gyerek helyt áll, akkor kiváló munkát végzett. :)

Amennyiben szeretnél "szülőségből" fejlődni, gyere el a Hogyan éljünk és dolgozzunk együtt a gyerekekkel tanfolyamunkra!

Szeretettel,
Henczel Edit, édesanya
Alkalmazott Oktatástan

Mennyire ismered a saját gyereked?

gyermek.jpeg

Szülő és gyermek között nem mindennapiak a konfliktusok, kisebb-nagyobb veszekedések. Ennek az az egyik alapja, hogy szülő és gyermek teljesen mást gondol.

Ahogy nő a gyerek, annyiban változik a világhoz való hozzáállása,  a tudása az őt körülvevő dolgokról. Amikor tizenéves lesz, nagy valószínűséggel olyan érzelmi helyzetekbe is kerülhet, amivel nem tud mit kezdeni.

Magyarul: kisebb vagy nagyobb mértékben megváltozik.

Te mennyire ismered a saját gyermeked? Lehet, már lassan 18 éves, de még olyannak „ismered”, amilyen 10 éve volt?

Lehet, hogy egyszerűen úgy érzed, mintha egy másik világban élnétek?

Valahogy sosem hallgat rád? Esetleg idegenként kezel?

Próbáljátok ki az alábbi gyakorlatot:

1. Mi az, amit a gyermeked a legjobban szeret veled kapcsolatban?

Gondold végig és írd le.

2. Mi az a három dolog, amit a gyermeked imád csinálni?

Gondold végig és írd le.

Most pedig tedd fel egyenesen neki ezeket a kérdéseket!

Nos, mennyiben hasonlítanak a válaszok? Teljesen megegyeznek? Esetleg kissé eltérnek? Netán köszönőviszonyban sincsenek egymással?

Majd kérd meg gyermeked, hogy válaszolja meg ezeket a kérdéseket:

1. Mi az, amit az anyukád/apukád legjobban szeret benned?

2. Mi az a három dolog, amelyet anyukád/apukád a legjobban szeret csinálni?

Nos, mennyire állnak közel a válaszok az igazsághoz?

Rengeteg eltávolodás, probléma és konfliktus alapja, hogy mást és mást gondolunk ugyanarról a dologról.

Történt már olyan, hogy megkérted a gyermeked, hogy tegyen rendet a szobájában, és nem az lett az eredmény, amire vágytál?

A „rendbe tett” szoba számodra valószínűleg azt jelenti, hogy minden a helyén van, és a tárgyak katonarendben vannak. De az is lehet, hogy némi takarítás és portörlés is benne van vagy a szemét kivitele.

Számára könnyen lehet, hogy csak annyit, hogy az elől lévő játékok „kerüljenek el szem elől”, vagyis behajítja őket a legközelebbi szekrénybe vagy besöpri az ágy alá.

Fontos tehát, hogy részletesen megbeszéljünk mindent. És mindenekelőtt: ismerjük meg saját gyermekünket. Ahogyan ő is ismerjen meg bennünket.

Ha nehézséged van a fenti gyakorlatnál, esetleg arra sem tudod rávenni gyermeked, hogy leüljetek beszélgetni, akkor javasolt mindkettőtöknek a Kommunikációs tanfolyam! :)

Gyermek kommunikációs tanfolyamunk:
https://www.alkalmazottoktatastan.hu/kommunikacios-tanfolyam-gyerekeknek

Felnőtt kommunikációs tanfolyamunk:
https://www.alkalmazottoktatastan.hu/kommunikacios-tanfolyam-felnotteknek

Mi lesz így belőled, ha nem tudsz tanulni?

mi-lesz-igy-beloled.jpeg

Mi lesz így belőled, ha felnősz? Ezt a mondatot valószínűleg a legtöbb ember már hallotta tanárától vagy szüleitől.

Közhely, hogy tanulás az élet, tanulj jól, szerezz diplomát, jól fizető állást...

Mi ebben az igazság? Valóban a tanulás az élet?

Jelen gyors és folyamatosan fejlődő világunkban egyszerűen nem tehetjük meg, hogy nem vagyunk képesek tanulni. Hatalmas előny, ha képesek vagyunk arra, hogy viszonylag gyorsan és alapossággal magunkba tudjunk szívni információkat.

Nem engedhetjük meg, hogy gyermekünk egy sima diszlexia címkével ellátva ne olvasson többet. Nem tehetjük meg, hogy gyermekünk kijőve az iskolából ne tanuljon többet. Azt sem engedhetjük meg mind a gyermekünk, mind a saját jövőnk érdekében, hogy ne szeressen vagy tudjon olvasni és tanulni!

Ezen áll vagy bukik a jövőnk. Mindannyiunké.

Saját példámból kiindulva, amikor gyerek voltam, még egy ideig számítógépünk sem volt, és csak vezetékes telefonnal lehetett telefonálni (már akinek volt egyáltalán).

Középiskolában már egyre-másra jelentek meg a mobiltelefonok a diákok kezében. Akkor még ugye a kis képernyős változatuk, amivel legfeljebb telefonálni, sms-t írni, számolni illetve kígyós játékot lehetett játszani.

Kikerülve az iskolapadból néhány év elteltével már megjelent az első „tapogatós” telefon. Igaz még kevesek engedhették meg maguknak. Ma már szinte minden háztartásban van számítógép, internet és legalább egy okostelefon. Gyakorlatilag ez lett az alap. Arról nem is beszélve, hogy sokan már tényeges hátránnyal indulnak, ha nincs mobiljuk, nincs számítógépük, nem tudnak neten böngészni, nem rendelkeznek email címmel és a többi. Ma már az állások többségére online lehet jelentkezni (illetve maga az álláshirdetés is csak a neten található). Ha valaki nem tud kiigazodni ebben a világban, olyan hátránnyal indul, amit mondhatjuk úgy, hogy majdnem soha nem fog tudni behozni, mivel addig a környezete még tovább fejlődik.

Ehhez nem csak hajlandóság kell, hanem a tudás is.

Hajlandóság és egyben annak elfogadása, hogy „haladnunk kell a korral”, és hajlandónak kell lennünk tanulni, újabb és újabb ismereteket magunkba szívni – nem csak a szakmánkban, hanem a hétköznapi életben is.

Miben kell fejlődni folyamatosan?

- Szakterületünkön. Ha nem leszünk mindig jobbak és jobbak, nem vagyunk tisztában a területünk újabb és újabb információival, friss fejlesztésekkel stb., hamar lehagyhatnak minket akár a frissen végzett kollégák is.

- Informatikában, elektronikában, műszaki dolgokban. Azt mondani sem kell, hogy milyen szintű fejlődés mutatkozott ebben a tárgyban az elmúlt 15 évben. És ez nem csak a telefonokra és számítógépekre érvényes, hanem a szórakoztató elektronikára (tv, házimozi, hangfalak stb.), a háztartási gépekre (porszívó, mosógép stb.), a konyhai eszközökre és még lehetne hosszan sorolni.

- Egészséges életmódban. Felgyorsult és hát sajnos egészségtelenné lett világunkban egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy javítsunk az étkezésünkön, adott esetben diétázzunk/fogyókúrázzunk, allergiát kezeljünk vagy edzünk. Ezzel kapcsolatban is tanulnunk kell. Különben betegesek és egészségtelenek leszünk.

- Gyermeknevelési és párkapcsolati témákban.  Ezek azok a területek, amelyeken mindig lehet fejlődni, mindig lehet és kell is jobbá és jobbá válni.

Ha ez a hajlandóság megvan, máris jön a következő pont, ami rögtön ezután jön és elengedhetetlen: a tanulási képesség.

Mi, az Alkalmazott Oktatástan csapata éppen ebben tudunk segíteni. Világszerte több tíz millió tanulónak tanítottuk már meg, hogyan kell tanulni.

Ha tanulási gondokkal küzdesz Te vagy gyermeked, keress meg minket!

Telekesi Edit Tea
1/469-6517, 70/677-0585
telekesi.edit@apshun.hu

Barátsággal,
az Alkalmazott Oktatástan
csapata

Mit javasol Bernard Percy gyereknevelési konzultáns?

Tiltsuk vagy engedjük a gyereknek a mobilhasználatot?

mobiltelefon_gyerekeknek.jpeg

Újra és újra felmerülő téma, hogy kell-e a gyermeknek mobiltelefon, okostelefon vagy sem.

Akik ellene érvelnek, ők azt vallják, hogy káros hatással van a gyermekre, tinire, egész nap csak a telefonját „nyomkodja”, nincs is kommunikációban a világgal. Addig jó, míg nincs neki.

Akik mellette érvelnek, látják ennek a pozitív oldalát és számos előnyét is.

Bernard Percy, szülő, pedagógus és ismert előadó az arany középutat javasolja arra a kérdésre, hogy kell-e tiltani a gyerekek mobilhasználatát:

Nem, nem kellene tiltani nekik, ezek bizonyosan nagy értékei korunk világának. Amire viszont szükség van, az a megértés és a kellő egyensúly megerősítése a számítógép és okostelefon használat és az egyéb viszonyítási, kapcsolattartási és információszerzési módok között. Ez nem egy „vagy ez vagy az” világ a technológiahasználat tekintetében, hanem egy „ez is az is” világ.

Hogyan álljunk neki ennek az egész témának? Néhány támpont azoknak, akiknek épp aktuális a téma:

1. Először is, tisztázzuk, hogy hagyományos vagy okostelefon a célravezetőbb. Ha csak annyi lenne a célja egy telefonnak, hogy a gyermek bármikor elérjen minket, amikor szüksége van rá (vészhelyzet vagy valamilyen probléma esetén), vagy hogy mi elérjük őt, ha arról van szó, akkor ahhoz teljes mértékben elegendő egy hagyományos, internetkapcsolat nélküli mobiltelefon. Ennek kiemelt előnye, hogy messze tovább bírja egy feltöltéssel, mint okos társaik.

2. Ha a gyermek (kiskamasz) az, aki kezdeményezné a mobilvásárlást, mindenképpen tudjuk meg tőle, hogy milyen céllal szeretné azt, mik lennének az igényei. Például ha csak zenehallgatás miatt szeretné, arra vannak más, kiváló eszközök is (MP3 lejátszó, IPod). Ha csak azért, mert „már mindenkinek van”, az egy egészen más megközelítést kíván.

3. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy vajon mennyire képes a gyermekünk arra, hogy egy viszonylag értékes eszközt megfelelő módon használjon, illetve karbantartson. Elég érett-e már erre? Milyen állapotban vannak a már meglévő eszközei, tárgyai?

4. Ha úgy döntünk, hogy mobiltelefont vásárlunk a számára, kezdjük egy egyszerűbb, könnyen használható és olcsóbb készülékkel.

5. Mindennél fontosabb, hogy legyünk kommunikációban a gyermekkel! Üljünk le vele és beszéljük át az egész témát, kérjük ki az ő véleményét, meglátásait, és a döntést együtt, egyetértésben hozzuk meg.

Erről és még számos más, gyerekeket érintő témáról fog beszélni Bernard Percy a közelgő gyermeknevelési szemináriumán. Ne hagyd ki! :)

Gyere el a 2018. május 6-ai gyermeknevelési szemináriumra, vagy küldd el gyermeked május 11-én, hogy ő maga tanulja meg a legfontosabb alapokat egy humoros és emészthető előadás (Hogyan kezeljem a szüleimet) keretein belül. :)

Szeretettel:
Alkalmazott Oktatástan

A Hollywoodban élő Bernard Percy 42 éve él együtt boldogan feleségével

bernard-percy.jpg

Májusban meghívásomra Magyarországra látogat, és ismét tart előadásokat a világhírű előadó, író, oktató és gyereknevelési konzultáns.

Amikor pár napja beszélgettem vele, és megkérdeztem, hogy mi a véleménye arról, hogy egy életre választunk-e párt magunknak, vagy bármennyiszer elválhatunk, ha nem jött össze, ezt válaszolta nekem:

Az igazság az, hogy tudnunk kell kiválasztani a megfelelő életre szóló partnert, és meg kell értenünk, hogyan előzzük meg, illetve hogyan kerekedjünk felül a zaklatottságokon és a nehézségeken, amelyek minden kapcsolatban megjelennek. Én 46 éve élek együtt boldogan a feleségemmel ezen 2 alapelvnek köszönhetően. 

A válás annak beismerése, hogy nem sikerült megismerned és alkalmaznod ezeket az alapelveket arra, hogyan élj boldog, hosszan tartó kapcsolatban.

Az egyik oka annak, hogy feleségemmel boldogan élünk együtt ilyen régóta, hogy mi tudunk 2 dolgot: hogyan előzzük meg a zaklatottságot köztünk, és hogyan kerekedjünk felül, gyorsan azokon az időszakokon, amikor egyet nem értés és zaklatottság van köztünk.

Számos aranyszabály létezik, melyet a szemináriumaimon fogok részletezni. Köztük a legerőteljesebb eszköz arra, hogy fenntartsunk egy erős, boldog és tartós kapcsolatot, az az, hogyan legyünk valódi kommunikációban a partnerünkkel − és elkerüljük, hogy állandó harcra épüljön a kapcsolat; elkerüljük azt, hogy egy "Nekem igazam van, neked meg nincs!" nézőpontot vegyünk fel. A legtöbb ember nem igazán tudja és érti, mi is a kommunikáció − ez nem csak a kimondott szavak meghallása, ez sokkal-sokkal több.”

Elgondolkodtam a válaszán. Végül is tényleg mindenki arra vágyik, amit Bernard is mond, hogy megtalálja az életre szóló partnert. Mégis a legtöbb esetben ez nem sikerül. Mi az oka ennek? Miért van a sok válás és a sok szenvedéssel teli kapcsolat?

Én két fő okát látom ennek. Az egyik természetesen az elején jelentkezik, a párválasztáskor. Miért mész bele olyan párkapcsolatba, és maradsz benne hosszasan, ahol már az elején túl sok a különbözőség, nem egyforma az értékrend, nem egyforma az intelligencia szint, teljesen mások az érdeklődési körök, nincs valódi kommunikáció és őszinteség, és ha probléma adódik, minden villámlik és mennydörög körülöttetek, és egyszerűen képtelenek vagytok könnyedén és fájdalom nélkül elsimítani.

A másik az annak a képességnek a hiánya, hogy hogyan kell bánni az emberekkel. Hogyan kell kommunikálni. Sok ember nem jó példát hoz ezzel kapcsolatban otthonról. Ez igaz. De nem is tanul, képződik, hogy fejlessze az ilyen fajta képességeit.

Amerikai barátom, Bernard Percy 42 éve él együtt boldogan feleségével, jómagam 28 éve, Fanni lányunk pedig 11 éve él együtt boldogan a férjével. Megfigyeltem, hogy mi a közös ebben a három igazán jó házasságban. Íme: alapból is összeillőek vagyunk. Nem kellett kőkemény munkával elérni azt, hogy összecsiszolódjunk. Hasonló érdeklődési körök, közös baráti kör, szinte teljesen azonos értékrend, hasonló képzettségi szint és intelligencia szint, egyforma célok. Már a legelején is nagyon könnyű, nagyon jó, és nagyon kellemes volt együtt lenni, együtt csinálni bármit.

Viszont azt se gondold, kérlek, Kedves Olvasó, hogy nem voltak problémáink és nehézségeink. Igenis voltak, mégpedig nem is csak néhány, sőt egészen komolyak is. Mindhárom párra igaz azonban, hogy egy pillanatig sem álltunk meg fejlődni. Mindegyikünk folyamatosan tanult, képezte magát mind különböző személyiségfejlesztő tanfolyamokon és előadásokon, mind kommunikációs képességeket fejlesztő képzéseken, és konkrétan a párkapcsolatról és a gyereknevelésről szóló előadásokon.

Nem sajnáltuk az időt és a pénzt a fejlődésre, tanulásra. Nagyon sok energiát tettünk bele abba, hogy mi magunk változzunk, egyre jobbá váljunk, új nézőpontokat vegyünk fel, és ne gondoljuk azt, hogy úgy ahogy van, tökéletesek vagyunk. Mert senki sem az. És nincs az a szint, aminél ne lenne egy még magasabb szint. Mindig lehetünk még jobbak, még türelmesebbek és még szélesebb látókörűek.

Ezért van az, hogy manapság már mi magunk is tartunk párkapcsolati előadásokat, és ezért hívom meg immár 8. alkalommal Budapestre a nemzetközileg elismert előadót, Bernardot, hogy segítsek minél több embernek abban, hogy legyen egy életen át tartó, boldog párkapcsolata.

Szeretem, ha boldogok körülöttem az emberek!

Bernard Percy májusi budapesti előadásairól több információ itt található:
http://www.alkalmazottoktatastan.hu/parkapcsolati-eloadasok

Szeretettel, Gaján Éva
az Alkalmazott Oktatástan Magyarország elnöke