Az Alkalmazott Oktatástan blogja szülőknek

Tudáskulcs blog

Igenis tanuljon meg unatkozni a gyerek?

2019. augusztus 19. - Alkalmazott Oktatástan

untakozik-a-gyerek_1.jpg

Egy korábbi írásunkra (Száraz tananyag, unatkozó gyerekek) visszatérően érkeznek olyan hozzászólások, mint igenis tanuljon meg unatkozni a gyerek, nem kell mindig szórakoztatni, bezzeg mi is unatkoztunk néha, nincs azzal semmi baj…

A felvetés abszolút jogos!

Részben egyet is tudunk érteni.

Miben?

Nem kell a folyamatos inger, valóban. Sajnos, már odáig jutottunk (nem csak a gyerekek, hanem mi, felnőttek is), hogy ha már pár percet várni kell, már vesszük elő a telefont, a könyvet, a zenét… Nem tudjuk megélni a pillanatot, nem tudunk körülnézni, akár csak elmerülni egy kicsit a gondolatainkban minden további eszköz nélkül.

Folyamatosan vágyunk külső ingerekre, mindent sürgősen szeretnénk, ha lehet, azonnal.

Ez a mai, felgyorsul világ hozadéka: gyorsan kell reagálnunk, határidők vannak, mielőbb várják a munkánk a főnökök, az ügyfelek, mi magunk is szeretnénk sok mindenen mielőbb túllenni.

Ez nem jó, nem a legjobb irány. Vagy elfogadjuk vagy teszünk ellene.

Bezzeg a mi gyerekkorunkban…

Ne feledjük el azért azt sem, hogy sok mai anyuka, nagyszülő vagy pedagógus még falun, kisvárosban nőtt fel, de legalábbis egy sokkal másabb környezetben. Sokkal nagyobb lehetősége volt arra, hogy „teret kapjon”, hogy kitombolja magát, hogy elfáradjon.

Ma rengeteg család él szinte csak a négy fal között, lakásban kert és nagyobb mozgástér nélkül. Megváltozott a környezet, megváltozott a társadalmi elvárás (iskola, munkahely stb.)

A tanulás közbeni unatkozás egy más lapra tartozik

Van egy olyan fajta unatkozás, ami egy másfajta unatkozás, mint amiről fent beszéltünk.

Unatkozhat egy gyermek akkor, ha nincs célja, ha nincs elég ingere. De unatkozhat a tanulás alatt is. Ez viszont másvalaminek a jele. Méghozzá annak a jele, hogy jelen tanulmányaihoz nem társul kellő mennyiségű kézzelfogható és megtapasztalható dolog.

Az ideális tanulás (akár iskolában, akár „terepen”, akár otthon zajlik) gyakorlatias. Tanulunk róla → kipróbáljuk → még többet tanulunk róla. Megnézzük, meghallgatjuk → tanulunk róla. Egy ideális tananyag, képzési anyag (legyen az gyerek vagy felnőtt) 50% elmélet és 50% gyakorlat. Nem mehetünk el az elmélet irányába túlzottan, hiszen akkor nem fogjuk tudni alkalmazni az olvasottakat, hallottakat. Persze nem mehetünk el túlzottan a gyakorlat irányába sem: hiszen akkor nem fogjuk érteni a működési elveket, a miérteket és a hátteret.

Élmény alapú oktatás

Sokan a korábbi generációkból elítélik az élményalapú oktatást, mert ők egy olyan helyzetbe nőttek bele, hogy a tanulás egy unalmas, kötelező jellegű tevékenység volt.

Ezt viszont mára már túlhaladtuk, hiszen az a tapasztalat, hogy

  1. Ami élmény, azt a későbbiekben is szívesen csinálják majd.
  2. A játékos, érdekes tanulás sokkal jobban megmarad.
  3. Ha a tanuló tanulás közben meg is tapasztalja azt, amiről olvas, akkor sokkal inkább képes lesz majd hasznosítani, alkalmazni az így kapott információkat.

Visszakanyarodva ahhoz, hogy a gyerekek unatkoznak tanulás alatt: ez valaminek a tünete. Méghozzá annak, hogy a tanóra vagy a tanfolyam nem elég gyakorlatias. Ez pedig nem csak annyi, hogy „most a gyerek egy kicsit unatkozik, nabumm”, hanem bizony a száraz, elméleti oktatás szinte biztos, hogy nem vezet majd ahhoz, hogy a diák a tanulmányait sikerrel használja majd az élete vagy a munkája, jövőbeli tevékenységei során.

Ha pedig nem fogja tudni alkalmazni, akkor mi értelme van az egésznek?

Ismerd meg annak az alapjait, hogyan miképp tudod a tanulást egy értékes tevékenységgé tenni!

Gyere el tanulásmódszertani tanfolyamainkra, légy akár gyermek, szülő vagy tanár.

  1. Hogyan tanuld meg? (kb. 12-15 éves korosztálynak)
  2. Tanulási képességek javítása (16 éves kortól)
  3. Haladó korrepetitori eszközök (tanároknak, korrepetitoroknak, szülőknek)

A tanfolyamokról további részletes információ a nevükre kattintva érhető el.

Kérdésed van? Egyedi megoldásra lenne szükséged? Keresd kolléganőnket, Teát!

Alkalmazott Oktatástan Magyarország
Telekesi Edit (Tea)
70/627-5516
telekesi.edit@apshun.hu

A nyári szünetben tanuljon vagy csak pihenjen a gyermek?

nyari_tanulas_vagy_pihenes.jpg

A fenti kérdést tettük fel a minap a Facebook oldalunkon, ahol érdekes és elgondolkodtató válaszok érkeztek.

Voltak, akik azt javasolták, hogy a gyerek semmiképpen se tanuljon, hanem pihenjen, és „maradjon gyerek”. Volt, aki szerint az utolsó 1-2 hétben érdemes egy kicsit ismételni. Volt, aki azt válaszolta, hogy ő sem viszi magával a munkát a nyaralásra. Volt, aki külön kiemelte, hogy a szülők ne gyötörjék a szünetben a gyermeket a tanulással…

Egy érdekes és egyben igen tanulságos kommentet írt egy szülő:

„Ha a tanulás alatt azt értjük, hogy felesleges információkkal tömjük a gyerek fejét, akkor NE. Ha azt értjük alatta, amit kellene, hogy megismerje a világot, számára érdekes dolgokról szerezzen több információt, szélesítse a világlátását és közben érezze jól magát, akkor IGEN.”

Sajnos, ez az oktatási rendszerünk hibája, hogy az átlagember (akár szülő, akár nem) a tanulást a kínlódással, a kellemetlenséggel azonosítja, ami egy szükséges rossz, amin túl kell esni összeszorított fogakkal.

Ahol olyan információhegyeket kell megjegyezni és visszamondani, aminek kevés vagy éppen semmilyen gyakorlati haszna sincs. Esetleg itt-ott még hazugság is.

Ez nem tanulás!

Ez az érdeklődés, a tudás, a tudásszomj és úgy általában a tudományok megcsúfolása.

Sajnos, odáig jutottuk, hogy egy élettel teli kisgyermek lép be az iskolába, aki „mindent is” tudni akar, érdekli a világ, még a legapróbb porszemet is képes érdeklődve szemlélni, és sok esetben évekkel később egy olyan fiatal felnőtt lép ki, aki tiszta szívéből utálja a tanulást és mindent, ami azzal kapcsolatos.

Aki számára a tudás szerzése nem élmény többé, így nem is akarja azt.

És itt ez az ember meghal egy kicsit.

Mi akkor a tanulás?

A tanulás nem az, amikor

  • felesleges információkat magyaráznak nekünk,
  • memorizálni próbálunk valamit,
  • órákon keresztül ülünk egy unalmas órán/előadáson,
  • egy unalmas könyv felett görnyedünk.

A tanulás az, amikor

  • megfigyelünk valamit az életben, a gyakorlatban,
  • kipróbálunk valamit,
  • megértünk valamit,
  • valódi tudást szerzünk.

Egy gyermek folyamatosan tanul. Megfigyel dolgokat, kérdez dolgokról, kipróbál dolgokat, kísérletezik dolgokkal.

Az nem tudás, amit a dolgozat után elfelejtünk. Az nem tudás, amikor bemagolunk szavakat és mondatokat, majd ezeket a tényeket (vagy véleményeket) felsoroljuk valaki másnak.

Az nem tudás, ha valamiről tudunk csevegni.

A tudás az, amikor használható és igaz információk birtokában vagyunk, és amit később tudunk majd az adott területen  alkalmazni. Tudás az, amikor valamiről bizonyosságunk is van, mert kipróbáltuk, és mert valóban megértettük.

A tanulás az, amikor valódi tudást szerzünk az életünk valamely területén.

A tanulás az, amikor jobbá válunk valamiben, és ezáltal kicsit az életünk is jobbá válik.

Ha szeretnél egy olyan tanulási módszert, amivel valódi tudást tudsz szerezni, gyere hozzánk tanulásmódszertani tanfolyamra! Tanuld meg, mik a tanulás alapelvei, amivel élvezetesebbé tudod tenni ezt a tevékenységet! :)

Tovább a részletekre»

Miért jó az autista kisfiú feladatmegoldása?

autista-kisfiu-feladatmegoldas.jpg

A napokban szárnyra kelt egy fotó, amely egy autista kisfiú feladatmegoldását mutatta be. Az eredeti poszt ide kattintva érhető el.

A poszt lényege, hogy a kisfiú arra a feladatra, hogy „Írd le betűvel a következő számokat!”, nem az alább felsorolt számokat írta le, hanem a megadott számok utáni számokat. Így lett a 26-os mögött betűvel huszonhét, a 35 mögött pedig harminchat.

Sok-sok hozzászólást és érzelmet generált, az eredeti posztot több mint 3 ezren osztották meg. A téma igen érdekes, így született meg ez a cikk is.

Többek írták, hogy szerintük a megoldás kiváló, mások úgy vélekedtek, hogy a feladat nem volt pontos, voltak olyanok is, akik szerint a kisfiú tévedett.

Nézzünk a feladat mögé egy picit, hogy milyen tanulságokat tudunk leszűrni.

Úgy véljük: a feladatmegoldás is helyes volt, ahogyan alapvetően a megfogalmazás is.

Miért?

Tanulásmódszertanunk egyik legfontosabb része a szavak pontos megértése. Nem véletlen emeltük ki vastagon azt, hogy pontos.

Már nyelvtanórán is megtanultuk, hogy egyetlen egy szónak több értelme, jelentése is lehet. Pl. vár (amelynél gondolhatunk arra az épületre, amelyet sokszor vizesárok vesz körül, de gondolhatunk arra is, hogy valaki várakozik).

Vannak olyan szavaink, amelyeknek a jelentése nem tér el ilyen erősen egymástól. Pl. kapu. Így nevezzük egy házba, kertbe vezető zárt ajtószerű szerkezetet, de így nevezzük azt az „építményt” is, amely előtt a kapus áll a futballpályán.

Könnyen előfordul, hogy akár mi magunk, felnőttek sem vagyunk tisztában teljesen pontosan egy-egy magyar és közhasználatú szó mindegyik jelentésével. Esetleg nem is gondolunk rá, így ezáltal félreértünk egy utasítást vagy egy szöveget.

A "következő" szónak két értelme is van. Az egyik azt jelenti, hogy ami a sorban a megadott után áll: „Kérem a következőt!” De azt is, hogy az alábbi, amiről ezután beszélni, írni fogunk: „A következő olvasmányokat ajánlott a nyáron elolvasni.”

Mindkettő helyes és mindkettő létező meghatározás a következő szóra.

A feladat kitalálója nyilván az utóbbira gondolt, míg a kisfiú az előbbire.

És mivel a tanítónő nem fogadta el a megoldást, így nyilván ő is az előbbire gondolt.

Nincs ebben semmi ördöngösség. Egyszerűen csak ugyanarról a többjelentésű szóról mindketten mást gondoltak.

Egy nagyon aranyos hozzászólás érkezett Norbitól erre a posztra, ami nagyon egyszerűen elmagyarázza a történteket:

gyerekbox.pngSportoktatóként időnként foglalkozok gyerekekkel, és ott is elő szoktak fordulni vicces helyzetek. Például Árival boxoltam (5 éves) és mondtam neki, hogy "Tedd fel a kezed!" Erre felteszi a kezeit mint akire fegyvert fogtak (tehát a magasba emeli mindkét kezét.) :) Az ő definíciójában ezt jelenti az, hogy "Tedd fel a kezed". A boxban azt jelenti, hogy emeld fel a zárt ökleidet az arcod magasságába (vagy az állaid magasságába). De hát honnan és miért kellene tudnia ezt egy 5 éves gyereknek? Természetesen nem kellett ezt tudnia. Én azért vagyok ott, hogy megtanítsam neki. Szóval megköszöntem, hogy feltette a kezét, cukin mosolyogtam, majd megmutattam neki, hogy mit szeretnék, ha azt az utasítást adom, hogy: "Tedd fel a kezed!" Onnantól kezdve már tudta. (A kép illusztráció)

Ami továbbá felvetődik bennünk: miért használunk ilyen választékos kifejezéseket ilyen kis gyerekek munkafüzetében? Olyan kicsiknél, ahol még a számok írása a tananyag, a lehető legegyszerűbben kellene fogalmazni.

Valamiért visszatérően találkozunk olyan tankönyvekkel, szövegkönyvekkel (inkább fogalmazzunk így: lassan ez divat), ahol az nem az adott korosztály nyelvezetén, szókincsén íródott. Így esélyesen nem is tudják rendesen megérteni. És most nem olyan anyagokról van szó, amelynek direkt a szókincsnövelés a célja. Hanem amikor pl. egy második osztályos munkafüzetben, amely az elválasztást gyakoroltatja be, olyan példával él a munkafüzet szerzője, hogy szórakoztató elektronika. Mégis hol érti egy másodikos gyermek azt, hogy szórakoztató elektronika?

A szavak megértése tehát nagyon-nagyon fontos! És bár rettentően banálisan hangzik, de amikor nem tudunk megérteni valamit, vagy egyszerűen egyikünk mást „ért” ugyanabból a szövegből, mint mi, akkor egyszerűen van ott egy vagy akár több szó, amelynek nem ismerjük elég pontosan a megfelelő jelentését.

Noah Webster (a híres Webster szótárak írója) azt írja:

„A történelmünkben van egy figyelemre méltó körülmény, ami úgy tűnik, kimaradt a megfigyelésekből: az a romboló hatás, ami a szavak és kifejezések pontatlan alkalmazásából fakad.”

Amennyiben szeretnél többet tanulni erről, gyere el tanulásmódszertani tanfolyamunkra! Tanuld meg, mit okoz egy meg nem értett szó, és hogyan tudsz javítani a szövegértésen és növelni a szókincset.

További információ»

Szeretettel,
Alkalmazott Oktatástan

Egész nap csak a telefonját nyomkodja

allandoan-a-telefonjat-nyomkodja.png

A minap találkoztunk egy cikkel, amelyben egy tinikre szakosodott pszichológus hölgy fejtette ki az álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miként lehet rávenni a gyereket arra, hogy a szülőre figyeljen, ne a telefonjára.

A cikk bevezetője így szólt: „a tini nem hallja meg, mit mondanak neki a szülei, és inkább csak nyomkodja tovább a telefonját, ha szólnak hozzá”.

Itt két dolog üti meg a szemet rögtön.

  1. A pszichológus már régen elfelejtette, hogy milyen volt, amikor ő volt gyerek, tini.
  2. Fogalma sincs, hogy mit csinál a gyerek a telefonján.

Így nem is lehet sikerrel kezelni egy ilyen szituációt.

A „telefonját nyomkodja” kifejezésben már benne van, hogy az valamiféle értelmetlen tevékenység. Ha valaki így áll neki, ráadásul így fogja kérni, hogy figyeljen rá a gyermeke, nagy eséllyel nem fog eredményt elérni.

Alapjáraton különbség van a két generáció között. Ezt pedig lekezeléssel szakadékká tudjuk mélyíteni.

A piszkálás, vita vagy szidalom önmagában nem hoz változást, legfeljebb feszültebb hangulatot eredményez, vagy azt, hogy a tini nem a szülő előtt fog telefonozni, de ugyanúgy telefonozik majd.

Egy vitás helyzetet mindig a megértés old meg végérvényesen.

Persze, ha félelemben tartunk valakit, akkor ideig-óráig változtat, hogy elkerülje a stresszt vagy a büntetést. De valódi változást (ha szükség van rá egyáltalán) csak megértéssel és egyetértéssel lehet elérni.

Ahogyan egy gyereket nem piszkáljuk azzal, hogy húzza ki magát, hanem elküldjük gerinctornára, úgy a telefonos zargatásnak sincs semmi értelme.

Mindig igyekezzünk az okot megtalálni, ne pedig csak a tünetet valahogy megszüntetni.

Ahelyett, hogy vitázunk, értsük meg a pontos helyzetet.

Mit csinál a gyermek pontosan a telefonján? A barátaival levelezik? Zenét hallgat? Instagramot, Facebookot vagy más alkalmazást használ? Játszik? Egyéb?

Forduljunk felé érdeklődéssel, kíváncsisággal, ne pedig lekezelő vagy kioktató hangnemben.

Ha megtudtuk, hogy melyek a kedvenc telefonos applikációi, töltsük le mi magunk is, és ismerkedjünk meg velük. Érezzük át a helyzetét, és innen már lesz egy közös pont, ahonnan tudunk vele valódi beszélgetést folytatni.

Ezután már nagyobb eséllyel leszünk képesek átadni neki azt, hogy adott esetben – ha valóban így van – hogyan tud majd kicsit kevesebb időt tölteni a telefonjával.

Amennyiben neked van sikeres módszered a fentiekre, szívesen látjuk hozzászólásban. :)

 Alkalmazott Oktatástan

Teszt: szülőként Te érted ezeket a szavakat? (2. rész)

Avagy a Kőszívű ember fiai

jokai_koszivu_ember_fiai.jpg

Kb. másfél éve íródott egy cikkünk a Koppányi aga testamentuma kapcsán, amikor is fiatal tanárnő önkéntesünk elmesélte, hogy milyen kifejezésekkel találkozott az említett műben, amely bizony az ő osztályában nem közismert.

Nemrégen elénk került egy cikk, amely egy vicces-szomorú párbeszédet írt le egy apa és fia között, ahol is apa próbál segíteni fiának a Kőszívű ember fiai című könyv szövegének értelmezésében.

A cikk egy erdélyi oldalon jelent meg, és bár zseniális, humoros (egyben szókimondó is), sajnos legalább ugyanennyire szomorú is, ha az ember mögé tekint a vicces soroknak.

A cikket itt lehet teljességében elolvasni (érdemes): Márton gyermek a kőszívűt olvassa

Korábbi írásunk mintájára kukkantsunk bele most a Kőszívű ember fiaiba, és teszteljük le magunkat, hogy értjük-e ezeket a szavakat, amelyek az első pár oldalon egy olvasó gyerek elé kerülnek. Persze más-más műveltséggel és érdeklődési körrel rendelkezünk, illetve más generáció tagjai vagyunk adott esetben, de azt ne feledjük, hogy ezeket a kifejezéseket a ma gyermekei, fiataljai is olvassák (általában kötelező jelleggel), így érdemes ezzel a nézőponttal vizsgálni a szavakat.

frázis
hajdúsereg
nyirettyű
Átlászunk
phárósz
kétröpűek
conversations lexicon
adoma
szívkövesülés
patológia
képezendi
szuperintendens
esperes
digitalin
pézsmalabdacs

Nos, végigszaladva a szavakon, mire jutottunk? Van benne olyan – tegyük a szívünkre a kezünket –, amelyről őszintén fogalmunk sincs? Hány olyan van benne, ami „rémlik, de pontosan nem tudnám biztosra megmondani”? Ezentúl érdemes megkérdezni gyermekünket, akiknek kiadták elolvasásra, hogy értik-e őket. A szavak meghatározásait lásd lentebb.

Így nő majd a szókincs! – vágják rá sokan csípőből.

Persze, semmi baj sincs azzal, ha nem értünk szavakat, kifejezéseket. Meg kell őket tanulni. Azáltal, hogy új kifejezéseket tanulunk, növekszik a szókincsünk. Ez teljesen rendjén is van.

De kérdés, hogy a pedagógus, a szülő vagy maga a gyermek kellő figyelmet helyez-e arra, hogy elmagyarázza a gyermeknek ezeket a szavakat? És egyáltalán ő maga érti-e?

Ha nem értjük az adott szót, az nem növeli a szókincsünk.

Hiába ismétlik nekünk az izlandi skóli szót, semmi hasznunkra nem válik egészen addig, ameddig meg nem mondják nekünk a jelentését (azt jelenti, iskola)

Emellett meg kell vizsgálni azt is, hogy valóban a gyermek „szintje-e” az adott olvasmány. Hiszen mi is úgy vagyunk vele, hogy egy idegen vagy szakszavakkal teletűzdelt (pl. jogi vagy épp orvosi, esetleg műszaki/informatikai stb. – kitől, mi áll távolabb) szövegtől egy idő után alaposan elmegy a kedvünk. Lehet az akár az első sor után, nem igaz?

Dobtál már félre te magad könyvet, anyagot, leírást, használati útmutatót? Volt olyan, amitől ideges lettél? Előfordult már veled, hogy olvastál, de valahogy semmi „nem maradt meg” benned?

Az ismeretlen (vagy csak részben ismert, esetleg félreértett) szavak sok problémát okozhatnak a gyermekünknek és nekünk magunknak is a tanulás során.

A meg nem értett szón alapul a gyors felfogás vagy annak a hiánya, és ez az, amit a pszichológusok évekig anélkül próbáltak meg tesztelni, hogy felismerték volna, mi az.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

Ha valaki tovább halad/olvas egy meg nem értett szó után, attól egy olyan jól megkülönböztethető érzése lesz, hogy üres a feje, vagy hogy kimerült. Mintha "ott sem lenne" és amit egyfajta ideges hisztéria követhet.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

De mit is jelentenek akkor a fenti szavak a Kőszívű ember fiaiból?

frázis: üres, elcsépelt mondat, közhelyatlasz.JPG

hajdúsereg: hajdú: gyalogos katona, korábban marhapásztor

nyirettyű: vonós hangszer (főleg hegedű) vonója

Átlászunk: Atlasz a görög mitológiában az óriás, aki a vállán tartja az égboltot (lásd a képen)

phárósz: Pharosz nevű szigeten épült világítótorony. Itt magára a világítótoronyra utal.

kétröpűek: kétszárnyú rovarok, pl. legyek

conversations lexicon: a 19. század elején használt lexikonok általános elnevezése

adoma: irodalmi műfaj, rövid, csattanós történet

szívkövesülés: szívinfarktus

patológia: kórtan, a betegségek okait, tüneteit vizsgáló tudományág

képezendi: régiesen "képezi"

szuperintendens: a magyar protestáns egyházakban az egyházkerületeket vezető, választott lelkész

esperes: egyházmegyét vagy kerületet vezető pap

digitalin: régi gyógyszer a szív rendellenes működésére

pézsmalabdacs: olajos orvosság

Tehát mindig tegyünk nagy figyelmet arra, hogy a gyermekünk vagy mi értjük-e azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyeket olvasunk vagy hallunk!

Ahhoz, hogy hatékony legyél a tanulásban vagy sikerrel tudj segíteni gyermekednek, jelentkezz tanulásmódszertani tanfolyamunkra!

További információ»

 

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Nem elég jó a gyerekem

nem-eleg-jo.jpg

Az utóbbi időben (főleg a félévi bizonyítványok kapcsán) egyre többet olvasok arról, hogy mennyit számítanak a jegyek, hogy milyen lett a gyerek bizonyítványa, hogy a gyerek „nem elég jó”, nem tud jól tanulni, milyen iskolába fog menni stb.

Elvárások, elvárások, elvárások. Már 8-10-12 évesen.

A minap írta nekünk szülő, hogy most megy felvételire a gyermek nyolcosztályos gimnáziumba, és hát stresszel.

Ilyenkor eszembe jut több dolog is.

  1. Egy gyereknek miért kellene már gyerekkorában megélnie a negatív értelemben vett versengést, a jobbnak kell lenni érzést, a stresszt és a jövőjével kapcsolatos rettegést? Ez nagyon nincs így jól. Nem ráér még ezekre? Egy gyerek azért gyerek, mert (csúnyán mondva) lehet felelőtlen. Lehet gyerek, élvezheti az életét csak úgy, gondtalanul, élhet a mának, élvezheti az élet „apró” (vajon tényleg az?) örömeit, a létezés örömét, a játék örömét.

  2. Mi van, ha egy gyereknek egyszerűen nincsenek meg a megfelelő képességei? Mi van akkor, ha ő egyszerűen egy olyan felnőtt lesz, aki „csak” egy pék lesz vagy „csak” egy eladó vagy „csak” egy takarító és ő ebben fog kiteljesedni? Miért kellene neki ezekért már előre rosszul éreznie magát? Ha nem tanulsz, utcaseprő lesz belőled! És az baj? Rengeteg kisfiú számára a kukás a legmenőbb szakma a világon!

  3. Ez a gyerekkori stressz és az ezzel kapcsolatos érzelmek és mondatok nyomot fognak bennük hagyni! Nem egy harmincas felnőttet (nőt és férfit egyaránt) hallottam már, aki pontosan emlékezett egy gyerekkori iskolai mondatra vagy helyzetre, mert szinte beleégett a lelkébe. És ezek a felnőttek még ennyi év után is keserűen emlékeznek vissza erre, nem úgy, hogy nagyot nevetnek rajta.

Egy neten olvasott cikk írja, hogy a szülők hajlamosak csak a kitűnő vagy nagyon jó bizonyítvánnyal büszkélkedni.

Miért? Vajon egy ilyen szülő mit szólna hozzá, ha egy gyengébb teljesítményű hónapban nem kapna fizetést, vagy annak csak a töredékét? (Tény, hogy vannak teljesítménybéresek és vállalkozók, de nem ez a lényeg.)

Mi van akkor, ha tegyük fel a gyerek (bármilyen okból kifolyólag: legyen azok a saját képességei, az iskola, az oktatási rendszer maga, egy tanár, egy diák stb.) a maximumot nyújtotta, és kő keményen megdolgozott azért az eredményért, ami számunkra nem megfelelő?

Emellett egy korábbi cikkünkben írtunk arról (Miért nem színötös tanuló a gyermek?), hogy miért is nagyon becsapós a színötöst tűzni ki célul. Érdemes elolvasni.

Vannak pedagógusok, akik a bizonyítvány kiosztásakor mindig igyekeznek egy-egy lelkesítő mondatot, egy-egy jó dolgot kiemelni az adott gyermekkel kapcsolatban.

Ez követendő, tegyünk így mi is!

Dicsérjük a gyermeket! Ne a negatívat állítsuk be pozitívnak, hanem találjuk meg a pozitívat és erősítsük meg! Egyébként biztosan számít az, hogy a gyerek mennyire gyenge eredményeket ér el egy olyan területen, ami igazából nem is testhezálló a számára, esetleg egyáltalán nem érdekli?

Persze, az is fontos, hogy a gyerek jól tudjon boldogulni felnőttkorában, megfelelő keresete legyen, fenn tudja magát tartani, és ehhez néha igen keményen kell dolgozni, jó jegyeket hozni stb. De próbáljuk levenni a válláról a stresszt, ne nyomjuk halálra, segítsünk neki lazítani, és ami talán a legeslegfontosabb:

higgyünk benne akármi is történik!

Szeretettel,
Alkalmazott Oktatástan

 

Te is így használod az okostelefonod? Gondold át!

okostelefon_buta_hasznalata.jpeg

A minap kolléganőnk egy érdekes-szomorú esetről számolt be, amelyet a villamoson tapasztalt.

Felszállt a járműre anyuka, apuka és kb. negyedikes kisfiuk. Leültek mind a hárman, majd a szülők szinte egyszerre elővették a telefonjaikat, és innentől se kép, se hang.

A gyermekük próbált kommunikációba kerülni velük, kezdte mesélni, hogy mi volt az iskolában, de semmi reakció. Próbálkozott, szeretett volna kapcsolatba kerülni velük többször is, de semmi. Még egy „ühüm” sem. Ez így ment kb. 20 percig, amíg le nem szálltak a villamosról. Illetve egyszer az apa szólt az anyához, akkor is egy facebook-os posztot mutatott neki.

Kolléganőnk számára kívülállóként borzasztó volt nézni ezt a nagyfokú érdektelenséget a saját gyermekük iránt, illetve azt, hogy az okostelefon „buta” használata hogyan keseríti meg a család életét.

Példamutatás

Közhely, de nagy eséllyel az a gyerek, aki könyveket lát a szüleinél, testvéreinél, az olvasni fog. Amelyik gyerek azt látja, hogy a szülei tanulnak, ő is azt fogja leszűrni, hogy a tanulás az élet része. Amelyik gyermek azt látja, hogy anya és apa udvariasak és tiszteletteljesen beszélnek egymással, esélyes, hogy ő is hasonlóan fog viszonyulni hozzájuk és másokhoz.

Sajnos a negatív példa is példa. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk (később) ne beszélgessen velünk, hanem magába fordulva telefonozzon, akkor nyugodtan kövessük a fenti történetbeli szülők mintáját. Ha viszont azt szeretnénk, hogy elmesélje, mi történt vele, hogy ha kérdése és bizonytalansága van az életben, hozzánk forduljon, esetleg „öregkorunkra” se felejtsen el minket, akkor ez nagyon nem jó irány!

Hogyan tudjuk megfelelően használni a telefonunkat?

Akkor használjuk, amikor szükség van rá. Persze az ember unalmában hajlamos böngészni a neten vagy görgetni a Facebookot, Instagramot stb. De ne használjuk a telefont unaloműzőként!

Ne használjuk a telefonunkat, ha épp beszélgetünk valakivel. Addig tegyük le vagy el a táskába, zsebbe. Ha sürgős, akkor jelezzük az illetőnek, hogy ezt még gyorsan megírjuk/elintézzük, és utána tudunk rá figyelni.

Telefonfüggőség

telefon_fuggoseg.jpeg

Sokan legyintenek arra, hogy ők bizony nincsenek rászokva a cigire, a kávéra, csokira vagy épp az okostelefonjukra. A telefon ugyanúgy függőséget okoz, mint a felsoroltak.

Hogyan tudunk meggyőződni  arról, hogy nem vagyunk ezekre a dolgokra rászorulva?

Teszteljük le! Tűzzünk ki 3 napot (mondjuk ma, holnap és holnapután), és ne használjuk a telefont semmire. Kivételt tehetünk természetesen, ha hívnak minket, vagy mi indítunk hívást konkrét céllal, esetleg beállítunk egy emlékeztetőt vagy este egy ébresztőt. De az elkövetkező napokban egyszer se nézzünk rá, vegyük elő „csak úgy”, nézzük meg rajta, hogy kaptunk-e üzenetet, görgessük végig a Facebookot stb.

Ha ez könnyen megy, és nem is gondolunk rá, akkor nem vagyunk függők. Ha viszont nem megy, és folyamatosan, hosszabb-rövidebb idő elteltével eszünkbe jut, már-már késztetést érez a kezünk, hogy benyúlva a táskába, zsebbe előkapja… nos, akkor érdemes elgondolkodni.

Mit akarunk pótolni a céltalan telefonos böngészéssel?

Ha ráébredtünk, hogy függők vagyunk, gondolkodjunk el azon, hogy mit is akarunk pótolni a – gyakorlatilag céltalan – telefonozással.

Unatkozunk? Várakozunk? Nincs kedvünk valamilyen feladathoz? Problémánk van, amire még csak nem is szeretnénk rágondolni? Valami más?

Ha unatkozunk, próbáljunk egy kicsit csak úgy „lenni”. Nézzünk körül, figyeljük meg az embereket, a tárgyakat, a minket körülvevő világot. Nem kell mindig „csinálni” valamit. Néha a legpraktikusabb dolog, ha egyszerűen csak kinézünk a fejünkből és megpróbálunk egy kicsit a „jelen időbe” érkezni. Akár még érdekes dolgokat is észrevehetünk, amelyek addig elkerülték a figyelmünket.

Próbáljunk meg beszélgetni másokkal: a párunkkal, a gyerekkel, szülővel, szomszéddal, kollégával vagy egy eladóval vagy akinél épp ügyet intézünk... Próbáljuk meg észrevenni a másikat.

Ha tudjuk, hogy hosszú út előtt állunk vagy várakoznunk kell majd, készüljünk fel pl. egy könyvvel.

Ha valamilyen feladatot szeretnénk elkerülni, akkor sokkal rosszabb módszer az, ha telefonozással elütjük az időt. Sokkal jobb, ha megcsináljuk minél hamarabb, majd felszabadult lelkiismerettel tudjuk tenni tovább a dolgunkat.

Ha pedig problémánk van, használjuk arra inkább a telefont, hogy megoldást találjunk rá. Hívjuk fel a barátunkat vagy bárkit, aki segíthet abban a dologban. Vagy keressük meg személyesen, esetleg keressünk rá a neten, hogy milyen megoldások léteznek.

Trükkök a leszokáshoz

okostelefon.jpg

A dolog lényege, hogy ki kell ütnünk egy megszokást. Álljon itt néhány tipp ehhez:

  1. Iktassunk be konkrét időpontokat, amikor netezünk. Ne legyen folyamatos kapcsolattartás. Kapcsoljuk ki az értesítőket, lépjünk ki alkalmazásokból. Ha újra és újra be kell írni a felhasználónevünket és jelszavunkat, már önmagában kevésbé lesz kedvünk a telefont elővenni. Tűzzük ki, hogy hazaérve és megvacsorázva egy fél órát arra szánunk, hogy megválaszoljuk az üzeneteket. Majd ha készen van, kapcsoljuk ki gépet vagy a telefonon az internetet.

  2. Iktassunk be telefonmentes időszakot a nap során. Kapcsoljuk ki a netet, némítsuk le a telefont. Ha úgy érezzük, hogy biztonságosabb, ha elérhetnek minket (pl. gyerek vagy más családtag), akkor csak a netet kapcsoljuk ki. A fontos és sürgős dolgokat általában nem emailben vagy chat üzenetben küldik az emberek, hanem felhívják az illetőt vagy SMS-t küldenek.

  3. Használjunk ébresztőórát, a telefont pedig tegyük ki éjszakára a hálószobából. Ne legyen késztetésünk reggel rögtön álmosan nézegetni.

  4. Lehetőleg soha nem böngésszünk a telefonon úgy, hogy éhesek vagy fáradtak vagyunk. Ha az ember testileg nincs a topon, könnyebben „beszippanthatja” a képernyő vagy az információáradat.

  5. Sportoljunk, iktassunk be az életünkbe edzést vagy más sporttevékenységet, mozgást. Akár sétát. De ne vigyük be a telefonunkat az edzőterembe, ha pedig lemegyünk és teszünk egy egészséges sétát (pláne ha nem egyedül), hagyjuk otthon a telefont.

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Szavak, amelyeket nem lehetséges megérteni

alapfogalmak.jpeg

A minap egy viszonylag egyszerű matematikai kifejezésre kerestem meghatározást egy cikk írásához. A következő mondattal találkoztam:

„mivel igazából alapfogalom, így nem tartjuk definiálandónak”

Magyarul: mivel ez egy alapvető szakszó a matematika területén, így nem kell meghatározni a jelentését.

Hogy micsoda? Ez hogy lehetséges?

Ezzel több probléma is van:

  1. Mivel alapvető szakszóról van szó, így erre épül sok más is. Ha már az alapokat sem értjük meg (pontosabban: érthetjük meg), akkor hogyan érthetnénk meg a bonyolultabb részeit ennek a tárgynak? Tapasztalat, hogy ha már az alapokat sem vagyunk képesek megtanulni, onnantól lehetetlenné és kínszenvedéssé válik az összetettebb dolgok elsajátítása.

  2. Mivel a további anyagok, könyvek is ezeket a szakkifejezéseket használják majd (feltételezve, hogy azokat az olvasók már ismerik), ez problémákat fog okozni a későbbi olvasmányokban.

  3. Ha meg nem értett szavakat hagyunk hátra, csökkentjük a tanulási sebességünket, és úgy általában a tanulási kedvünket – mindemellett tényleges fizikai és mentális reakcióink lesznek. Például a sokunk által megtapasztalt elcsigázottság, fáradtság vagy épp zavarodottság, netán ideges „hisztéria".

  4. Ha az alapvető kifejezések jelentésében nem egyezünk meg, akkor az lehetőséget ad a különféle félreértésekre, elferdítésekre – akár szándékosan, akár akaratlanul.

Egy tantárgy vagy egy (jó) tankönyv, tananyag a fokozatosság elve alapján épül fel.

Ez végtelenül egyszerű. Olyan, mint egy ház felépítése: először letesszük az alapokat (jó stabilra ugyebár), majd onnan építkezünk tovább és tovább, mígnem eljutunk az egészen apró, végső simításokhoz, díszítő elemekhez.

Egy jó tananyag először tisztázza és alaposan elmagyarázza az adott téma alapját. Ehhez szakszavakra van szüksége. Minden tárgyban vannak olyan kulcskifejezések, amelyeket jól meg kell értenünk ahhoz, hogy úgy igazán „vérünkké váljon” az adott tárgy, témakör. Hogy tudjunk vele gondolkodni.

Vajon jó rántott húst fog készíteni az a szakács, aki nincs tisztában azzal, hogy mi az a panírozás vagy a liszt? Vajon tudja majd követni a receptet, amely a panír összeállításáról szól?

Rábíznánk egy olyan villanyszerelőre az épülő házunk villamossági rendszerének kialakítását, aki nincs tisztában olyan alapfogalmakkal, mint az áram és a földelés?

Ne higgyük el, hogy a fogalmakat nem lehetséges megmagyarázni!

Ez nem igaz! És nem csak meg lehet, hanem meg is KELL!

És mindenekelőtt: értsük meg tanulmányaink alapjait magyarázó szakszavakat!

Az Alkalmazott Oktatástan pedagógusai összeállítottak olyan munkafüzeteket, amelyek a tanulás, a számtan és matematika, illetve a nyelvtan alapfogalmait magyarázzák meg egyszerűen, érthetően, játékos feladatokkal.

tudaskulcs-munkafuzetek.png

Több éves tanítási és korrepetitori tapasztalatunk azt mutatja, hogy ahol egy tárgy bonyolulttá válik és ahol a diák egyszerűen képtelen a későbbi anyagok felfogására, annak oka abban keresendő, hogy nem értette meg az alapokat és alapfogalmakat. Függetlenül attól, hogy épp általános iskolában vagy a középiskolában küszködik.

A Tudáskulcs munkafüzetek segítenek abban, hogy letisztázza és betegye ezeket az alapokat.

Tudj meg többet a munkafüzetekről»


Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Játékfüggő a gyerek

jatekfuggo-a-gyerek.png

Cikkem azon szülőknek íródott, akik megrémültek attól, hogy gyerekük túl sokat játszik számítógépes játékokat, ahelyett, hogy a számukra sokkal inkább elfogadottabb és – mondjuk úgy – helyes tevékenységekkel illetve játékokkal töltené az idejét.

Ha beírjuk a Google keresőjébe, hogy „játékfüggő a gyerek”, meglepően sok találatot (kb. 15 ezret) fogunk kapni. Ez is alátámasztja, hogy sok ember keres megoldást erre a helyzetre.

Tudni kell, hogy én magam is szoktam számítógépes játékokat játszani, így van rálátásom a területre. Írásomnak nem célja, hogy vitát szítson vagy félelmet keltsen (ezt megteszi helyettünk a média nap mint nap). Inkább az, hogy megértsük egymás álláspontját és megoldást találjunk, ha valóban problémáról van szó.

Alapvető generációs különbségek

Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy mindig vannak különbségek az egyes generációk között. Emlékezz vissza arra, hogy te mivel „borítottad ki” a szüleid, mik voltak azok a szokások, amik számukra teljesen elfogadhatatlanok és igazán helytelenek volt.

A folyamatos walkman-ezés? A miniszoknya? A diszkózás? Az, hogy sosem értél haza a megbeszélt időpontban? A hajzselé vagy épp a smink? A haverok, akik „minden rosszba belevittek”?

Minden generáció más és más, a mostani és az előzők között pedig talán még inkább komoly a szakadék.

Digitális generáció – szokták mondani a most felnövő gyerekekre, fiatalokra. 35 éves lévén én pont egy olyan generáció tagja vagyok, akinek kisgyerekkorában még nem volt telefonja a családjában, se számítógépe, és örültem, amikor a szobámba kaptam egy saját fekete-fehér kistévét. Nem túl sok évre rá már volt számítógépünk, vonalas telefonunk, volt walkmanem, sőt, évekre rá hordozható CD-lejátszóm. Majd később már jöttek az mp3 lejátszók. Én még nagy alakú floppy lemezre mentettem az anyagaim, majd kijött a kis floppylemez. Megint később a CD-k. Megint később pedig a – ma már sokak által használt – pendrive-ok. Mindez abban a 15 évben, mialatt felnőttem.

Szerencsésnek mondhatom magam olyan szempontból, hogy még mindenbe bele tudtam „kóstolni”. Ma már ugye laptopom van, mobiltelefonom és játékgépünk. Így meg tudom érteni azokat, akik abban a korban nőttek fel, amikor vonalas telefon sem volt, és azokat is, akiknek a számítógép a világuk, mert ebbe születtek bele. Így alapvetően ebben is és abban is otthon tudom magam érezni.

Az első lépés a megértés

playstation4.jpgMindenfajta ítélet és rosszallás nélkül ülj le gyermekeddel, és nézd meg, tudd meg, hogy mit csinál. Mik a kedvenc játékai, mit szeret bennük, és próbáld ki! Komolyan! Ha már lesz egy közös hang, sokkal inkább képes lesz majd felvenni a te nézőpontodat, vagy egyáltalán valóban beszélgetni erről.

Ismerd meg azokat a kifejezéseket, amiket használ, a gép részeit, ismerkedj meg a kedvenc játékaival, karaktereivel. Olvass utána a játéknak, nézz videókat róla a Youtube-on stb.

Addig, ameddig ő nem ismeri, érti a te világod, és ameddig te sem érted, ismered az övét, esélyesen kudarcba fog fulladni a meggyőzésére fordított erőfeszítésed.

Ha elsőre nem sikerül megtalálni a közös hangot, semmiképpen se vitázz vele, hanem folytassátok egy másik alkalommal. Semmiképpen se legyél lekezelő vagy türelmetlen, amikor beszélgettek.

Példamutatás

Egy alkalommal kolléganőm behozta kislányát az irodába, mert nem volt náluk suli, és nem tudta kire hagyni. 10 év körüli a kislány, és elég kreatív. Nagyon szeret a Youtube-on kreatívkodó videókat nézni. Nagyon „rátapadt”, órákon keresztül képes lenne a gép előtt ülni, és ilyen videókat nézni mindenfajta felállás, mozgás, evés és ivás nélkül.

Kolléganőm időnként szólt neki, hogy kicsit jöjjön el a géptől, képernyőtől; olvasson vagy csináljon valami mást (volt konkrét kis feladat is, amit neki szánt). A kislány egyszer csak azt mondta, hogy „De anya, te is folyamatosan a gép előtt ülsz”. És igaza volt... Persze, anya dolgozik rajta, és kötelező jelleggel ül előtte, nem hagyhatja ott, amikor épp neki tetszik, és mehet ki futni egyet vagy játszani, vagy kezdhet neki egy egészen más tevékenységnek, hiszen el kell végeznie a munkáját.

Viszont ez egy nagyon lényeges megközelítés: te magad ne ülj a gép előtt, ne mobilozz előtte stb. Ő nem látja át a különbséget, hogy te épp elküldesz egy emailt, dolgozol vagy bármi mást csinálsz a játékon kívül. Azt látja, hogy neked szabad, neki nem, és ez igazságtalan. Úgy látja, hogy bort iszol és vizet prédikálsz. Ha nem tudod megoldani, hogy ne gépezz a jelenlétében (munkádból kifolyólag), akkor alaposan magyarázd el neki, hogy mit csinálsz, akár mutasd meg neki, hogy lássa: te munkára használod a gép előtt töltött időt. Sőt, esélyesen baromi unalmasnak fogja tartani az excel táblázataid vagy a levelezésed.

A példamutatás minden más esetben is fontos: ha azt akarod, hogy olvasson, de nálad és a család többi tagjánál sosem lát könyvet, akkor az egész furcsa lesz. Ha azt akarod, hogy tanuljon, de te sosem tanulsz új dolgokat, akkor ez számára egy visszás dolog lehet.

Miben jók a videojátékok?

Álljon itt egy pár nézőpont, vélemény arról, hogy miért és miben lehetnek jók a videojátékok. Előrebocsátom, hogy vannak jó és rossz játékok, vannak agresszív és „nyugis” játékok, vannak csúnya és igazán esztétikus játékok. Nem igazán lehet őket egy kalap alá venni. Ahogyan vannak hasznos és értékes könyvek, mellette pedig vannak olyanok, amelyek kifejezetten ártalmasak.

1. Jó feszültséglevezető
Egy fárasztó, stresszes nap után kifejezetten jól tud esni némi játék. De akár egy nyugis szombat reggelen is.

2. Csökkenti az agresszivitást
Elsőre furcsán hathat, mivel a média sokat mutatja azt, hogy miképp növeli az agressziót egy játék, viszont megfelelően használva pont, hogy az ellenkezőjét képes elérni vele az ember. Konyhanyelven megfogalmazva: ha épp legszívesebben „megvernéd” a főnököd, kollégád, sokkal hasznosabb, ha egy játékban „versz meg” egy ellenséget, vagy épp sikerélményeket szerzel egy kudarcos nap után :)

3. Szép
Persze, sokféle játék van, de az újabb játékokra igazán jellemző az, hogy ténylegesen esztétikai élményt nyújtanak.
god_of_war.jpg

4. Izgalmas
Izgalmas egy másik világban tevékenykedni, izgalmas kiszakadni kicsit a mindennapokból. Izgalmas egy-egy küldetést teljesíteni, és interaktívan szórakozni.

5. Kreatívvá tud tenni
Ha olyan játékot játszol, akkor gondolkodnod kell, összetenned apró puzzle darabokat a történet során.

6. Barátokra találhatsz általa
Vannak olyan online játékok, amiket alapból többen is tudnak egyszerre játszani, akár csapatban, akár egymás ellen. Emellett csatlakozhatsz olyan csoportokhoz, megismerhetsz olyan embereket, akik szintén azt vagy azokat a játékokat szeretik, játsszák, mint te.

7. Tanulhatsz belőle
Pl. egy világháborús játékban megismerheted, hogy milyen is volt „testközelből” a háború. Vagy egy középkori világban milyen is lehetett az élet.

Tévhitek

Időnként előbukkannak olyan cikkek, amelyek szeretik összefüggésbe hozni az iskolai lövöldözéseket a videojátékokkal.

unravel.png

Tény, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem tudják megfelelően kezelni a játékokat, mert nem elég érettek hozzá. Ez önmagában, úgy gondolom, nem a játékok hibája. Hiszen egy kést lehet valaki megsebesítésére is használni, de arra is, hogy egy egészséges ebédet készíts a segítségével.

Vannak rossz és jó játékok. Mint ahogyan vannak jó és rossz könyvek. Mégsem mondjuk azt, hogy az olvasás és a könyvek rosszak.

Az iskolai lövöldözéseknél nem egy esetben kiderült az, hogy az adott gyermeket pszichiátriai szerekkel kezelték (cikk: Az antidepresszánsok erőszakra hajlamosítanak?), és egyébként is labilis természete volt. Emellett nagyon fontos kérdés, amit sokszor elfelejtünk feltenni: hogyan tudott hozzájutni egy gyerek egy lőfegyverhez valamint éles töltényekhez? Ez egy nagyon lényeges kérdés, és ez a szülő felelőssége (pl. a fegyver elzárása). Persze, továbbmehetünk, hogy politikailag mennyire helyes döntés a szabad fegyvertartás.

A gyermek kontrollja

Nagyon fontos lépés, hogy a szülőnek legyen ismerete (lásd fenti legelső lépés) arról, hogy mit, mikor és hogyan játszik a gyermeke. Tudnia kell azt, hogy a gyerek mennyire érett, és mennyire tudja a helyén kezelni azokat a játékokat, amelyeket használ.

Egy instabil, idegeskedő, feszültségekkel teli gyerek nagy valószínűséggel nem fogja jól tolerálni, ha kikap egy játékban vagy nem tud megoldani egy küldetést vagy épp újra kell kezdenie egy pályát. De egy ilyen gyermek földhöz vágja a társast is, vagy széttépi a kártyákat. Persze, erre is vannak megoldások, vannak nyugodt játékok, vannak kevésbé „izgalmasak”, számos programban lehet módosítani a nehézségi szintet stb.

Fontos, hogy a gyerek egyen, igyon és pihenjen eleget, amikor játszik. Ami persze evidens egyébként is. Fontos, hogy időnként tartson szünetet. Ne játsszon, amikor már fáradt. Ne legyen túl sokat a szobában.

Ha sokat ülünk egy képernyő előtt egy adott távolságban, az minket, felnőtteket ugyanúgy lefáraszt, mint egy gyereket. Se nekünk, sem pedig neki nem lenne szabad sokáig, megszakítás nélkül gépezni, monitort/tévét nézni, anélkül, hogy olykor-olykor alaposan „kinéznénk a fejünkből” és friss levegőt szívnánk és egy teljesen más jellegű tevékenységet csinálnánk. A folyamatos ülés pedig önmagában is ártalmas hosszú távon megerőltető mozgás nélkül.

Be kell tenni olyan napokat, amikor a számítógép vagy a játékgép tabu, pihen, és nem lehet egyáltalán elővenni.

Persze, ha már kellőképpen tudatos lesz egy gyermek, akkor el fogja tudni ő maga is dönteni ezt. De addig nekünk kell ebben segíteni. Ha már látjuk, hogy túl sok időt tölt vele, vagy épp kezd ingerültté válni, hívjuk fel rá a figyelmét, menjünk, tegyünk egy jó sétát, ebédeljünk/vacsorázzunk stb.

Mit tehetünk, ha a gyerek már nagyon „belemászott” a gépbe, esetleg ideges tőle?

Ilyenkor az a legjobb módszer, ha kifelé fordítjuk a figyelmét. A képernyő egy nagyon „cseles” dolog: azt hisszük, vagy olyan érzés, hogy számos dolgot teszünk, máshol vagyunk, emberekkel kommunikálunk a távolban, dolgozunk stb. De a valóságban csak nagyjából egy pontot bámulunk egy megadott távolságban előttünk órákon keresztül.

Ilyen esetben az a teendő, hogy szétnézünk a környezetünkben. Megszakítjuk ezt a „távolságot”. Tegyünk egy jó nagy sétát! Az nagyon hatásos tud lenni. De ne úgy, hogy közben telefonozunk, hanem úgy, hogy nézegetjük a minket körülvevő dolgokat. Fákat, házakat, embereket, állatokat. Magyarán „kijövünk a fejünkből”. :)

Amennyiben gondod van a gyerekkel való kommunikációval (hamar ideges leszel vagy sehogy sem találod meg a közös hangot), gyere hozzánk Kommunikációs tanfolyamra, akár gyermekeddel együtt! :) Ha pedig általában a gyereknevelés a problémád, várunk a Gyereknevelési tanfolyamunkra!

V. B.

Miért nem színötös tanuló a gyermek?

miert-nem-szinotos.jpg

A minap egy egészen érdekes dologgal lett megvádolva egy csoportunk: ha foglalkoznak a gyermekkel és egy sikeres tanulási módszer van a kezében, miért nem színötös tanuló?

A probléma némileg összetett, de kezdjük a legelejéről.

Minden gyermek más, ami azt jelenti, hogy minden gyermeknek alapszemélyiségéből adódóan van gyengébb és erősebb oldala. Van, amiben nagyon tehetséges, van, ami pedig igen távol áll tőle.

Emellett ott van az érdeklődés kérdése. Nem mondhatjuk el magunkról sem, hogy minden érdekel. Legyünk őszinték magunkhoz: ha most meg kellene tanulnunk a következő „tantárgyakat”, mindegyiknek ugyanolyan lelkesedéssel vágnánk neki? Esetleg van olyan, amihez nem akarnánk, hogy valaha is bármi közünk legyen?

- az orosz nyelvtan alapjai
- ingatlanjog alapjai
- egy tradicionális indiai étel elkészítési módja
- egy csap szétszerelése
- Excel függvények
- horgolás
- zeneelmélet
- szobanövények ültetése
- kézilabda

Nos, így van ez a gyermeknél is. Nem minden érdekli őket, így nem mindenhez van affinitásuk annyira, hogy tanuljanak, olvassanak róla.

Amennyiben egy gyermek hatékony segítséget kap, illetve egy jó tanulási módszert, elkerülhetetlenül javulni fognak a jegyei, de azt ne várjuk el tőle, hogy színötös legyen.

Álljon itt pontokba szedve egy lista arról, hogy miért is.

Azt pedig el kell ismernünk, hogy az érdemjegyek – sajnos – nem mindig a (valódi) tudást tükrözik.

  1. Minden gyermek máshonnan indul
    Vannak gyors felfogású, pörgős gyerekek, és vannak, akiknek már ahhoz is sok idő kell, hogy az átlagos szintig felhozzuk őket. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik okos, a másik pedig buta. Hanem egyszerűen azt, hogy ő máshonnan indít. Ide vehetjük magát a családi hátteret is: vannak gyerekek, akik békés, kiegyensúlyozott és támogató környezetből jönnek, míg másoknak a saját magukba vetett hitüket is erősíteni kell ahhoz, hogy egyáltalán bízzanak magukban egy kicsit is.
  2. Túl kevés az idő
    Attól függetlenül, hogy egy-egy gyermek teljesen más tanulási gyorsasággal rendelkezik, mégis mindegyiknek azonos mennyiségű idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy elsajátítsa a dolgokat. A mi tanfolyamainkon az a cél, hogy a gyermek vagy felnőtt megértse és használatba vegye a tanultakat, hogy képes legyen utána azt az életében alkalmazni. Ha ehhez az egyik embernek egy hétvége, a másiknak pedig három szükséges, az teljesen rendben van. Az iskolában ez nem megvalósítható, legfeljebb plusz órákkal iskola után.
  3. Sokszor nem jól felépített, rossz minőségű a tananyag
    Sok esetben probléma maga a tankönyv. Nem a fokozatosság elve alapján van felépítve, és a gyermeknek egyszerűen „túl magas”. Számos tankönyv, amivel találkozunk korrepetálások alkalmával, valójában nem annak a korosztálynak íródott, ahol tanítják, vagy csapong az egyes szintek között.
  4. Túl sok tananyag
    Nem egy esetben irdatlan mennyiségű anyagot kell elsajátítani a diákoknak. Ha ehhez hozzájön az, hogy kicsit le van maradva, lassú a felfogása (nem buta, hanem alapból sok meg nem értése van, kisebb a szókincse stb.) és nem jó a tankönyv, akkor nagyon nem egyszerű helyzetben van/vagyunk.
  5. Rengeteg felesleges információ
    Tanulásmódszertanunk egyik alapvető elve, hogy vannak lényeges és kevéssé fontos vagy épp teljesen lényegtelen információk egy-egy tananyagban, könyvben. Vannak kiegészítő információk, amelyek az alkalmazás szempontjából nem fontosak, így nem is szükséges azokat „megtanulni”. Ha valaki úgy tanul, hogy mindent azonos fontosságúnak tart, el fog veszni az adatok „tengerében”. Oktatási rendszerünk egyik nagy hibája, hogy óriási mennyiségű teljesen felesleges tudást akar a diákok fejébe gyömöszölni. Nem is meglepő, hogy egy-egy vizsga után mindenki rengeteget felejt. Persze, hiszen soha nem is fogja használni azokat. Emellett maga a vizsga is sokszor apró, lényegtelen, nem fontos adatok betanulását várja el (pl. napra pontos évszámokat, képleteket).
  6. A vizsga a cél, nem pedig az adatok alkalmazása, hasznosítása
    Sajnos az iskolában sokszor nem az a cél, hogy az adott adatokat alkalmazzuk majd később az életben. Ez pedig kulcsfontosságú lenne a tanulás során. Talán sokunk találkozott már a híres kovalens kötéses képpel:kovalens-kotes-meme.jpgKép: Trollfész

  7. Emberi tényező
    Sajnos akarva-akaratlan az emberi tényező is része a dolognak. Vannak tanárok, akik egyszerűen nem szimpatizálnak egyes diákokkal, ami persze fordítva is igaz. Emellett (el kell ismernünk) vannak rosszindulatú tanárok, akik sajnos meg tudják nehezíteni a diákok életét. Bizonyára mi is emlékszünk iskolás éveinkből egy-egy olyan tanárra, aki igazságtalan volt, netán túl kemény, vagy akinél még a 4-es is csodaszámba ment. Olyanok is vannak, akik egyéni rendszert dolgoznak ki, akik a sokkal több házi feladatra esküsznek, akik elvárnak az 5-öshöz olyan pluszt, amit más pedagógusok nem.
  8. Nincsenek jó szótárak
    Tanulási módszertanunk egyik alapvető elve a „szótisztázás”, vagyis az új szavak megtanulása, ami növeli az aktív szókincset és az általános szövegértést. Viszont sajnos nincsenek gyerekek számára jól használható szótáraink, és van, ahol a szakszavakat sem jól érthetően határozza meg az egyes szakkönyv – ha veszi a fáradtságot egyáltalán arra, hogy meghatározza. Míg az angol nyelvben számos gyerekeknek szóló, egyszerű és képes szótár kapható, ez a magyar nyelvre sajnos egyáltalán nem jellemző. Ez pedig megnehezíti a tanulást, mivel a gyerek maga nem tud egyedül utánajárni a nehézségei okának, hanem egy tanárra, magántanárra illetve más felnőttre kell támaszkodnia, aki elmagyaráz neki egy-egy kifejezést a saját nyelvén.
  9. A tanár vagy a szülő nem ismeri a tanulási módszert
    Hiába tanulja meg a gyermek a hatékony tanulási technológiát, ha a szülő vagy a tanár (ismereteik hiánya vagy a fenti egyéb pontok miatt) nem vevő erre illetve nem segíti a gyermeket. Arról nem is beszélve, hogy van, amikor a pedagógusnak annyira kell rohannia az anyagban, hogy be tudja tartani a tanmenetet, hogy egyszerűen nincs is ideje arra, hogy részletekbe menjen bele, alaposabban magyarázzon. Aki lépést tart, lépést tart, aki nem, nem. Ami persze azt hozza magával, hogy a többiek továbbmennek, így a lemaradó gyermeknek még inkább sürgető, hogy behozza a lemaradást. Arról nem is beszélve, hogy ha az órák anyaga egymásra épül, akkor a soron következő órákat esélyesen egyáltalán nem érti majd.
  10. A gyerek rossz lelki állapota
    Vannak diákok, akik különféle okból kifolyólag nincsenek jó lelki állapotban, az érzelmi tónusuk alacsony, visszahúzódóak, nem igazán kommunikálnak, esetleg konkrét problémájuk van. Lehet, hogy nem mernek jelentkezni, bizonytalanok magukban, „terrorizálja” őket egy osztálytársuk… és még sorolhatnánk a lehetséges okokat. Ennek az is része lehet, ha maga a szülő kőkemény elvárásokat állít fel neki, amit ő (úgy érzi) képtelen teljesíteni, és ezáltal folyamatos stresszben él. Lehetséges, hogy valaki, akár a szülő maga, akár csupa jó szándékból, de leértékeli a teljesítményét, a szokásait vagy a személyiségét.

Egy szó mint száz: az, hogy egy gyerek az iskolában színötös legyen és folyamatosan jól teljesítsen, sok összetevős dolog.

Amit te szülőként tehetsz az, hogy mindig támogatod, bátorítod és türelemmel segíted őt a tanulásban.

Ahhoz pedig, hogy hatékonyak legyetek a közös munkában, végezzétek el tanulási tanfolyamainkat!

Tovább a tanfolyamokhoz»

 

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan