Az Alkalmazott Oktatástan blogja szülőknek

Tudáskulcs blog

Egész nap csak a telefonját nyomkodja

2019. április 11. - Alkalmazott Oktatástan

allandoan-a-telefonjat-nyomkodja.png

A minap találkoztunk egy cikkel, amelyben egy tinikre szakosodott pszichológus hölgy fejtette ki az álláspontját azzal kapcsolatban, hogy miként lehet rávenni a gyereket arra, hogy a szülőre figyeljen, ne a telefonjára.

A cikk bevezetője így szólt: „a tini nem hallja meg, mit mondanak neki a szülei, és inkább csak nyomkodja tovább a telefonját, ha szólnak hozzá”.

Itt két dolog üti meg a szemet rögtön.

  1. A pszichológus már régen elfelejtette, hogy milyen volt, amikor ő volt gyerek, tini.
  2. Fogalma sincs, hogy mit csinál a gyerek a telefonján.

Így nem is lehet sikerrel kezelni egy ilyen szituációt.

A „telefonját nyomkodja” kifejezésben már benne van, hogy az valamiféle értelmetlen tevékenység. Ha valaki így áll neki, ráadásul így fogja kérni, hogy figyeljen rá a gyermeke, nagy eséllyel nem fog eredményt elérni.

Alapjáraton különbség van a két generáció között. Ezt pedig lekezeléssel szakadékká tudjuk mélyíteni.

A piszkálás, vita vagy szidalom önmagában nem hoz változást, legfeljebb feszültebb hangulatot eredményez, vagy azt, hogy a tini nem a szülő előtt fog telefonozni, de ugyanúgy telefonozik majd.

Egy vitás helyzetet mindig a megértés old meg végérvényesen.

Persze, ha félelemben tartunk valakit, akkor ideig-óráig változtat, hogy elkerülje a stresszt vagy a büntetést. De valódi változást (ha szükség van rá egyáltalán) csak megértéssel és egyetértéssel lehet elérni.

Ahogyan egy gyereket nem piszkáljuk azzal, hogy húzza ki magát, hanem elküldjük gerinctornára, úgy a telefonos zargatásnak sincs semmi értelme.

Mindig igyekezzünk az okot megtalálni, ne pedig csak a tünetet valahogy megszüntetni.

Ahelyett, hogy vitázunk, értsük meg a pontos helyzetet.

Mit csinál a gyermek pontosan a telefonján? A barátaival levelezik? Zenét hallgat? Instagramot, Facebookot vagy más alkalmazást használ? Játszik? Egyéb?

Forduljunk felé érdeklődéssel, kíváncsisággal, ne pedig lekezelő vagy kioktató hangnemben.

Ha megtudtuk, hogy melyek a kedvenc telefonos applikációi, töltsük le mi magunk is, és ismerkedjünk meg velük. Érezzük át a helyzetét, és innen már lesz egy közös pont, ahonnan tudunk vele valódi beszélgetést folytatni.

Ezután már nagyobb eséllyel leszünk képesek átadni neki azt, hogy adott esetben – ha valóban így van – hogyan tud majd kicsit kevesebb időt tölteni a telefonjával.

Amennyiben neked van sikeres módszered a fentiekre, szívesen látjuk hozzászólásban. :)

 Alkalmazott Oktatástan

Teszt: szülőként Te érted ezeket a szavakat? (2. rész)

Avagy a Kőszívű ember fiai

jokai_koszivu_ember_fiai.jpg

Kb. másfél éve íródott egy cikkünk a Koppányi aga testamentuma kapcsán, amikor is fiatal tanárnő önkéntesünk elmesélte, hogy milyen kifejezésekkel találkozott az említett műben, amely bizony az ő osztályában nem közismert.

Nemrégen elénk került egy cikk, amely egy vicces-szomorú párbeszédet írt le egy apa és fia között, ahol is apa próbál segíteni fiának a Kőszívű ember fiai című könyv szövegének értelmezésében.

A cikk egy erdélyi oldalon jelent meg, és bár zseniális, humoros (egyben szókimondó is), sajnos legalább ugyanennyire szomorú is, ha az ember mögé tekint a vicces soroknak.

A cikket itt lehet teljességében elolvasni (érdemes): Márton gyermek a kőszívűt olvassa

Korábbi írásunk mintájára kukkantsunk bele most a Kőszívű ember fiaiba, és teszteljük le magunkat, hogy értjük-e ezeket a szavakat, amelyek az első pár oldalon egy olvasó gyerek elé kerülnek. Persze más-más műveltséggel és érdeklődési körrel rendelkezünk, illetve más generáció tagjai vagyunk adott esetben, de azt ne feledjük, hogy ezeket a kifejezéseket a ma gyermekei, fiataljai is olvassák (általában kötelező jelleggel), így érdemes ezzel a nézőponttal vizsgálni a szavakat.

frázis
hajdúsereg
nyirettyű
Átlászunk
phárósz
kétröpűek
conversations lexicon
adoma
szívkövesülés
patológia
képezendi
szuperintendens
esperes
digitalin
pézsmalabdacs

Nos, végigszaladva a szavakon, mire jutottunk? Van benne olyan – tegyük a szívünkre a kezünket –, amelyről őszintén fogalmunk sincs? Hány olyan van benne, ami „rémlik, de pontosan nem tudnám biztosra megmondani”? Ezentúl érdemes megkérdezni gyermekünket, akiknek kiadták elolvasásra, hogy értik-e őket. A szavak meghatározásait lásd lentebb.

Így nő majd a szókincs! – vágják rá sokan csípőből.

Persze, semmi baj sincs azzal, ha nem értünk szavakat, kifejezéseket. Meg kell őket tanulni. Azáltal, hogy új kifejezéseket tanulunk, növekszik a szókincsünk. Ez teljesen rendjén is van.

De kérdés, hogy a pedagógus, a szülő vagy maga a gyermek kellő figyelmet helyez-e arra, hogy elmagyarázza a gyermeknek ezeket a szavakat? És egyáltalán ő maga érti-e?

Ha nem értjük az adott szót, az nem növeli a szókincsünk.

Hiába ismétlik nekünk az izlandi skóli szót, semmi hasznunkra nem válik egészen addig, ameddig meg nem mondják nekünk a jelentését (azt jelenti, iskola)

Emellett meg kell vizsgálni azt is, hogy valóban a gyermek „szintje-e” az adott olvasmány. Hiszen mi is úgy vagyunk vele, hogy egy idegen vagy szakszavakkal teletűzdelt (pl. jogi vagy épp orvosi, esetleg műszaki/informatikai stb. – kitől, mi áll távolabb) szövegtől egy idő után alaposan elmegy a kedvünk. Lehet az akár az első sor után, nem igaz?

Dobtál már félre te magad könyvet, anyagot, leírást, használati útmutatót? Volt olyan, amitől ideges lettél? Előfordult már veled, hogy olvastál, de valahogy semmi „nem maradt meg” benned?

Az ismeretlen (vagy csak részben ismert, esetleg félreértett) szavak sok problémát okozhatnak a gyermekünknek és nekünk magunknak is a tanulás során.

A meg nem értett szón alapul a gyors felfogás vagy annak a hiánya, és ez az, amit a pszichológusok évekig anélkül próbáltak meg tesztelni, hogy felismerték volna, mi az.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

Ha valaki tovább halad/olvas egy meg nem értett szó után, attól egy olyan jól megkülönböztethető érzése lesz, hogy üres a feje, vagy hogy kimerült. Mintha "ott sem lenne" és amit egyfajta ideges hisztéria követhet.
(L. Ron Hubbard: A tanulás alapvető kézikönyve)

De mit is jelentenek akkor a fenti szavak a Kőszívű ember fiaiból?

frázis: üres, elcsépelt mondat, közhelyatlasz.JPG

hajdúsereg: hajdú: gyalogos katona, korábban marhapásztor

nyirettyű: vonós hangszer (főleg hegedű) vonója

Átlászunk: Atlasz a görög mitológiában az óriás, aki a vállán tartja az égboltot (lásd a képen)

phárósz: Pharosz nevű szigeten épült világítótorony. Itt magára a világítótoronyra utal.

kétröpűek: kétszárnyú rovarok, pl. legyek

conversations lexicon: a 19. század elején használt lexikonok általános elnevezése

adoma: irodalmi műfaj, rövid, csattanós történet

szívkövesülés: szívinfarktus

patológia: kórtan, a betegségek okait, tüneteit vizsgáló tudományág

képezendi: régiesen "képezi"

szuperintendens: a magyar protestáns egyházakban az egyházkerületeket vezető, választott lelkész

esperes: egyházmegyét vagy kerületet vezető pap

digitalin: régi gyógyszer a szív rendellenes működésére

pézsmalabdacs: olajos orvosság

Tehát mindig tegyünk nagy figyelmet arra, hogy a gyermekünk vagy mi értjük-e azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyeket olvasunk vagy hallunk!

Ahhoz, hogy hatékony legyél a tanulásban vagy sikerrel tudj segíteni gyermekednek, jelentkezz tanulásmódszertani tanfolyamunkra!

További információ»

 

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Nem elég jó a gyerekem

nem-eleg-jo.jpg

Az utóbbi időben (főleg a félévi bizonyítványok kapcsán) egyre többet olvasok arról, hogy mennyit számítanak a jegyek, hogy milyen lett a gyerek bizonyítványa, hogy a gyerek „nem elég jó”, nem tud jól tanulni, milyen iskolába fog menni stb.

Elvárások, elvárások, elvárások. Már 8-10-12 évesen.

A minap írta nekünk szülő, hogy most megy felvételire a gyermek nyolcosztályos gimnáziumba, és hát stresszel.

Ilyenkor eszembe jut több dolog is.

  1. Egy gyereknek miért kellene már gyerekkorában megélnie a negatív értelemben vett versengést, a jobbnak kell lenni érzést, a stresszt és a jövőjével kapcsolatos rettegést? Ez nagyon nincs így jól. Nem ráér még ezekre? Egy gyerek azért gyerek, mert (csúnyán mondva) lehet felelőtlen. Lehet gyerek, élvezheti az életét csak úgy, gondtalanul, élhet a mának, élvezheti az élet „apró” (vajon tényleg az?) örömeit, a létezés örömét, a játék örömét.

  2. Mi van, ha egy gyereknek egyszerűen nincsenek meg a megfelelő képességei? Mi van akkor, ha ő egyszerűen egy olyan felnőtt lesz, aki „csak” egy pék lesz vagy „csak” egy eladó vagy „csak” egy takarító és ő ebben fog kiteljesedni? Miért kellene neki ezekért már előre rosszul éreznie magát? Ha nem tanulsz, utcaseprő lesz belőled! És az baj? Rengeteg kisfiú számára a kukás a legmenőbb szakma a világon!

  3. Ez a gyerekkori stressz és az ezzel kapcsolatos érzelmek és mondatok nyomot fognak bennük hagyni! Nem egy harmincas felnőttet (nőt és férfit egyaránt) hallottam már, aki pontosan emlékezett egy gyerekkori iskolai mondatra vagy helyzetre, mert szinte beleégett a lelkébe. És ezek a felnőttek még ennyi év után is keserűen emlékeznek vissza erre, nem úgy, hogy nagyot nevetnek rajta.

Egy neten olvasott cikk írja, hogy a szülők hajlamosak csak a kitűnő vagy nagyon jó bizonyítvánnyal büszkélkedni.

Miért? Vajon egy ilyen szülő mit szólna hozzá, ha egy gyengébb teljesítményű hónapban nem kapna fizetést, vagy annak csak a töredékét? (Tény, hogy vannak teljesítménybéresek és vállalkozók, de nem ez a lényeg.)

Mi van akkor, ha tegyük fel a gyerek (bármilyen okból kifolyólag: legyen azok a saját képességei, az iskola, az oktatási rendszer maga, egy tanár, egy diák stb.) a maximumot nyújtotta, és kő keményen megdolgozott azért az eredményért, ami számunkra nem megfelelő?

Emellett egy korábbi cikkünkben írtunk arról (Miért nem színötös tanuló a gyermek?), hogy miért is nagyon becsapós a színötöst tűzni ki célul. Érdemes elolvasni.

Vannak pedagógusok, akik a bizonyítvány kiosztásakor mindig igyekeznek egy-egy lelkesítő mondatot, egy-egy jó dolgot kiemelni az adott gyermekkel kapcsolatban.

Ez követendő, tegyünk így mi is!

Dicsérjük a gyermeket! Ne a negatívat állítsuk be pozitívnak, hanem találjuk meg a pozitívat és erősítsük meg! Egyébként biztosan számít az, hogy a gyerek mennyire gyenge eredményeket ér el egy olyan területen, ami igazából nem is testhezálló a számára, esetleg egyáltalán nem érdekli?

Persze, az is fontos, hogy a gyerek jól tudjon boldogulni felnőttkorában, megfelelő keresete legyen, fenn tudja magát tartani, és ehhez néha igen keményen kell dolgozni, jó jegyeket hozni stb. De próbáljuk levenni a válláról a stresszt, ne nyomjuk halálra, segítsünk neki lazítani, és ami talán a legeslegfontosabb:

higgyünk benne akármi is történik!

Szeretettel,
Alkalmazott Oktatástan

 

Te is így használod az okostelefonod? Gondold át!

okostelefon_buta_hasznalata.jpeg

A minap kolléganőnk egy érdekes-szomorú esetről számolt be, amelyet a villamoson tapasztalt.

Felszállt a járműre anyuka, apuka és kb. negyedikes kisfiuk. Leültek mind a hárman, majd a szülők szinte egyszerre elővették a telefonjaikat, és innentől se kép, se hang.

A gyermekük próbált kommunikációba kerülni velük, kezdte mesélni, hogy mi volt az iskolában, de semmi reakció. Próbálkozott, szeretett volna kapcsolatba kerülni velük többször is, de semmi. Még egy „ühüm” sem. Ez így ment kb. 20 percig, amíg le nem szálltak a villamosról. Illetve egyszer az apa szólt az anyához, akkor is egy facebook-os posztot mutatott neki.

Kolléganőnk számára kívülállóként borzasztó volt nézni ezt a nagyfokú érdektelenséget a saját gyermekük iránt, illetve azt, hogy az okostelefon „buta” használata hogyan keseríti meg a család életét.

Példamutatás

Közhely, de nagy eséllyel az a gyerek, aki könyveket lát a szüleinél, testvéreinél, az olvasni fog. Amelyik gyerek azt látja, hogy a szülei tanulnak, ő is azt fogja leszűrni, hogy a tanulás az élet része. Amelyik gyermek azt látja, hogy anya és apa udvariasak és tiszteletteljesen beszélnek egymással, esélyes, hogy ő is hasonlóan fog viszonyulni hozzájuk és másokhoz.

Sajnos a negatív példa is példa. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk (később) ne beszélgessen velünk, hanem magába fordulva telefonozzon, akkor nyugodtan kövessük a fenti történetbeli szülők mintáját. Ha viszont azt szeretnénk, hogy elmesélje, mi történt vele, hogy ha kérdése és bizonytalansága van az életben, hozzánk forduljon, esetleg „öregkorunkra” se felejtsen el minket, akkor ez nagyon nem jó irány!

Hogyan tudjuk megfelelően használni a telefonunkat?

Akkor használjuk, amikor szükség van rá. Persze az ember unalmában hajlamos böngészni a neten vagy görgetni a Facebookot, Instagramot stb. De ne használjuk a telefont unaloműzőként!

Ne használjuk a telefonunkat, ha épp beszélgetünk valakivel. Addig tegyük le vagy el a táskába, zsebbe. Ha sürgős, akkor jelezzük az illetőnek, hogy ezt még gyorsan megírjuk/elintézzük, és utána tudunk rá figyelni.

Telefonfüggőség

telefon_fuggoseg.jpeg

Sokan legyintenek arra, hogy ők bizony nincsenek rászokva a cigire, a kávéra, csokira vagy épp az okostelefonjukra. A telefon ugyanúgy függőséget okoz, mint a felsoroltak.

Hogyan tudunk meggyőződni  arról, hogy nem vagyunk ezekre a dolgokra rászorulva?

Teszteljük le! Tűzzünk ki 3 napot (mondjuk ma, holnap és holnapután), és ne használjuk a telefont semmire. Kivételt tehetünk természetesen, ha hívnak minket, vagy mi indítunk hívást konkrét céllal, esetleg beállítunk egy emlékeztetőt vagy este egy ébresztőt. De az elkövetkező napokban egyszer se nézzünk rá, vegyük elő „csak úgy”, nézzük meg rajta, hogy kaptunk-e üzenetet, görgessük végig a Facebookot stb.

Ha ez könnyen megy, és nem is gondolunk rá, akkor nem vagyunk függők. Ha viszont nem megy, és folyamatosan, hosszabb-rövidebb idő elteltével eszünkbe jut, már-már késztetést érez a kezünk, hogy benyúlva a táskába, zsebbe előkapja… nos, akkor érdemes elgondolkodni.

Mit akarunk pótolni a céltalan telefonos böngészéssel?

Ha ráébredtünk, hogy függők vagyunk, gondolkodjunk el azon, hogy mit is akarunk pótolni a – gyakorlatilag céltalan – telefonozással.

Unatkozunk? Várakozunk? Nincs kedvünk valamilyen feladathoz? Problémánk van, amire még csak nem is szeretnénk rágondolni? Valami más?

Ha unatkozunk, próbáljunk egy kicsit csak úgy „lenni”. Nézzünk körül, figyeljük meg az embereket, a tárgyakat, a minket körülvevő világot. Nem kell mindig „csinálni” valamit. Néha a legpraktikusabb dolog, ha egyszerűen csak kinézünk a fejünkből és megpróbálunk egy kicsit a „jelen időbe” érkezni. Akár még érdekes dolgokat is észrevehetünk, amelyek addig elkerülték a figyelmünket.

Próbáljunk meg beszélgetni másokkal: a párunkkal, a gyerekkel, szülővel, szomszéddal, kollégával vagy egy eladóval vagy akinél épp ügyet intézünk... Próbáljuk meg észrevenni a másikat.

Ha tudjuk, hogy hosszú út előtt állunk vagy várakoznunk kell majd, készüljünk fel pl. egy könyvvel.

Ha valamilyen feladatot szeretnénk elkerülni, akkor sokkal rosszabb módszer az, ha telefonozással elütjük az időt. Sokkal jobb, ha megcsináljuk minél hamarabb, majd felszabadult lelkiismerettel tudjuk tenni tovább a dolgunkat.

Ha pedig problémánk van, használjuk arra inkább a telefont, hogy megoldást találjunk rá. Hívjuk fel a barátunkat vagy bárkit, aki segíthet abban a dologban. Vagy keressük meg személyesen, esetleg keressünk rá a neten, hogy milyen megoldások léteznek.

Trükkök a leszokáshoz

okostelefon.jpg

A dolog lényege, hogy ki kell ütnünk egy megszokást. Álljon itt néhány tipp ehhez:

  1. Iktassunk be konkrét időpontokat, amikor netezünk. Ne legyen folyamatos kapcsolattartás. Kapcsoljuk ki az értesítőket, lépjünk ki alkalmazásokból. Ha újra és újra be kell írni a felhasználónevünket és jelszavunkat, már önmagában kevésbé lesz kedvünk a telefont elővenni. Tűzzük ki, hogy hazaérve és megvacsorázva egy fél órát arra szánunk, hogy megválaszoljuk az üzeneteket. Majd ha készen van, kapcsoljuk ki gépet vagy a telefonon az internetet.

  2. Iktassunk be telefonmentes időszakot a nap során. Kapcsoljuk ki a netet, némítsuk le a telefont. Ha úgy érezzük, hogy biztonságosabb, ha elérhetnek minket (pl. gyerek vagy más családtag), akkor csak a netet kapcsoljuk ki. A fontos és sürgős dolgokat általában nem emailben vagy chat üzenetben küldik az emberek, hanem felhívják az illetőt vagy SMS-t küldenek.

  3. Használjunk ébresztőórát, a telefont pedig tegyük ki éjszakára a hálószobából. Ne legyen késztetésünk reggel rögtön álmosan nézegetni.

  4. Lehetőleg soha nem böngésszünk a telefonon úgy, hogy éhesek vagy fáradtak vagyunk. Ha az ember testileg nincs a topon, könnyebben „beszippanthatja” a képernyő vagy az információáradat.

  5. Sportoljunk, iktassunk be az életünkbe edzést vagy más sporttevékenységet, mozgást. Akár sétát. De ne vigyük be a telefonunkat az edzőterembe, ha pedig lemegyünk és teszünk egy egészséges sétát (pláne ha nem egyedül), hagyjuk otthon a telefont.

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Szavak, amelyeket nem lehetséges megérteni

alapfogalmak.jpeg

A minap egy viszonylag egyszerű matematikai kifejezésre kerestem meghatározást egy cikk írásához. A következő mondattal találkoztam:

„mivel igazából alapfogalom, így nem tartjuk definiálandónak”

Magyarul: mivel ez egy alapvető szakszó a matematika területén, így nem kell meghatározni a jelentését.

Hogy micsoda? Ez hogy lehetséges?

Ezzel több probléma is van:

  1. Mivel alapvető szakszóról van szó, így erre épül sok más is. Ha már az alapokat sem értjük meg (pontosabban: érthetjük meg), akkor hogyan érthetnénk meg a bonyolultabb részeit ennek a tárgynak? Tapasztalat, hogy ha már az alapokat sem vagyunk képesek megtanulni, onnantól lehetetlenné és kínszenvedéssé válik az összetettebb dolgok elsajátítása.

  2. Mivel a további anyagok, könyvek is ezeket a szakkifejezéseket használják majd (feltételezve, hogy azokat az olvasók már ismerik), ez problémákat fog okozni a későbbi olvasmányokban.

  3. Ha meg nem értett szavakat hagyunk hátra, csökkentjük a tanulási sebességünket, és úgy általában a tanulási kedvünket – mindemellett tényleges fizikai és mentális reakcióink lesznek. Például a sokunk által megtapasztalt elcsigázottság, fáradtság vagy épp zavarodottság, netán ideges „hisztéria".

  4. Ha az alapvető kifejezések jelentésében nem egyezünk meg, akkor az lehetőséget ad a különféle félreértésekre, elferdítésekre – akár szándékosan, akár akaratlanul.

Egy tantárgy vagy egy (jó) tankönyv, tananyag a fokozatosság elve alapján épül fel.

Ez végtelenül egyszerű. Olyan, mint egy ház felépítése: először letesszük az alapokat (jó stabilra ugyebár), majd onnan építkezünk tovább és tovább, mígnem eljutunk az egészen apró, végső simításokhoz, díszítő elemekhez.

Egy jó tananyag először tisztázza és alaposan elmagyarázza az adott téma alapját. Ehhez szakszavakra van szüksége. Minden tárgyban vannak olyan kulcskifejezések, amelyeket jól meg kell értenünk ahhoz, hogy úgy igazán „vérünkké váljon” az adott tárgy, témakör. Hogy tudjunk vele gondolkodni.

Vajon jó rántott húst fog készíteni az a szakács, aki nincs tisztában azzal, hogy mi az a panírozás vagy a liszt? Vajon tudja majd követni a receptet, amely a panír összeállításáról szól?

Rábíznánk egy olyan villanyszerelőre az épülő házunk villamossági rendszerének kialakítását, aki nincs tisztában olyan alapfogalmakkal, mint az áram és a földelés?

Ne higgyük el, hogy a fogalmakat nem lehetséges megmagyarázni!

Ez nem igaz! És nem csak meg lehet, hanem meg is KELL!

És mindenekelőtt: értsük meg tanulmányaink alapjait magyarázó szakszavakat!

Az Alkalmazott Oktatástan pedagógusai összeállítottak olyan munkafüzeteket, amelyek a tanulás, a számtan és matematika, illetve a nyelvtan alapfogalmait magyarázzák meg egyszerűen, érthetően, játékos feladatokkal.

tudaskulcs-munkafuzetek.png

Több éves tanítási és korrepetitori tapasztalatunk azt mutatja, hogy ahol egy tárgy bonyolulttá válik és ahol a diák egyszerűen képtelen a későbbi anyagok felfogására, annak oka abban keresendő, hogy nem értette meg az alapokat és alapfogalmakat. Függetlenül attól, hogy épp általános iskolában vagy a középiskolában küszködik.

A Tudáskulcs munkafüzetek segítenek abban, hogy letisztázza és betegye ezeket az alapokat.

Tudj meg többet a munkafüzetekről»


Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

Játékfüggő a gyerek

jatekfuggo-a-gyerek.png

Cikkem azon szülőknek íródott, akik megrémültek attól, hogy gyerekük túl sokat játszik számítógépes játékokat, ahelyett, hogy a számukra sokkal inkább elfogadottabb és – mondjuk úgy – helyes tevékenységekkel illetve játékokkal töltené az idejét.

Ha beírjuk a Google keresőjébe, hogy „játékfüggő a gyerek”, meglepően sok találatot (kb. 15 ezret) fogunk kapni. Ez is alátámasztja, hogy sok ember keres megoldást erre a helyzetre.

Tudni kell, hogy én magam is szoktam számítógépes játékokat játszani, így van rálátásom a területre. Írásomnak nem célja, hogy vitát szítson vagy félelmet keltsen (ezt megteszi helyettünk a média nap mint nap). Inkább az, hogy megértsük egymás álláspontját és megoldást találjunk, ha valóban problémáról van szó.

Alapvető generációs különbségek

Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy mindig vannak különbségek az egyes generációk között. Emlékezz vissza arra, hogy te mivel „borítottad ki” a szüleid, mik voltak azok a szokások, amik számukra teljesen elfogadhatatlanok és igazán helytelenek volt.

A folyamatos walkman-ezés? A miniszoknya? A diszkózás? Az, hogy sosem értél haza a megbeszélt időpontban? A hajzselé vagy épp a smink? A haverok, akik „minden rosszba belevittek”?

Minden generáció más és más, a mostani és az előzők között pedig talán még inkább komoly a szakadék.

Digitális generáció – szokták mondani a most felnövő gyerekekre, fiatalokra. 35 éves lévén én pont egy olyan generáció tagja vagyok, akinek kisgyerekkorában még nem volt telefonja a családjában, se számítógépe, és örültem, amikor a szobámba kaptam egy saját fekete-fehér kistévét. Nem túl sok évre rá már volt számítógépünk, vonalas telefonunk, volt walkmanem, sőt, évekre rá hordozható CD-lejátszóm. Majd később már jöttek az mp3 lejátszók. Én még nagy alakú floppy lemezre mentettem az anyagaim, majd kijött a kis floppylemez. Megint később a CD-k. Megint később pedig a – ma már sokak által használt – pendrive-ok. Mindez abban a 15 évben, mialatt felnőttem.

Szerencsésnek mondhatom magam olyan szempontból, hogy még mindenbe bele tudtam „kóstolni”. Ma már ugye laptopom van, mobiltelefonom és játékgépünk. Így meg tudom érteni azokat, akik abban a korban nőttek fel, amikor vonalas telefon sem volt, és azokat is, akiknek a számítógép a világuk, mert ebbe születtek bele. Így alapvetően ebben is és abban is otthon tudom magam érezni.

Az első lépés a megértés

playstation4.jpgMindenfajta ítélet és rosszallás nélkül ülj le gyermekeddel, és nézd meg, tudd meg, hogy mit csinál. Mik a kedvenc játékai, mit szeret bennük, és próbáld ki! Komolyan! Ha már lesz egy közös hang, sokkal inkább képes lesz majd felvenni a te nézőpontodat, vagy egyáltalán valóban beszélgetni erről.

Ismerd meg azokat a kifejezéseket, amiket használ, a gép részeit, ismerkedj meg a kedvenc játékaival, karaktereivel. Olvass utána a játéknak, nézz videókat róla a Youtube-on stb.

Addig, ameddig ő nem ismeri, érti a te világod, és ameddig te sem érted, ismered az övét, esélyesen kudarcba fog fulladni a meggyőzésére fordított erőfeszítésed.

Ha elsőre nem sikerül megtalálni a közös hangot, semmiképpen se vitázz vele, hanem folytassátok egy másik alkalommal. Semmiképpen se legyél lekezelő vagy türelmetlen, amikor beszélgettek.

Példamutatás

Egy alkalommal kolléganőm behozta kislányát az irodába, mert nem volt náluk suli, és nem tudta kire hagyni. 10 év körüli a kislány, és elég kreatív. Nagyon szeret a Youtube-on kreatívkodó videókat nézni. Nagyon „rátapadt”, órákon keresztül képes lenne a gép előtt ülni, és ilyen videókat nézni mindenfajta felállás, mozgás, evés és ivás nélkül.

Kolléganőm időnként szólt neki, hogy kicsit jöjjön el a géptől, képernyőtől; olvasson vagy csináljon valami mást (volt konkrét kis feladat is, amit neki szánt). A kislány egyszer csak azt mondta, hogy „De anya, te is folyamatosan a gép előtt ülsz”. És igaza volt... Persze, anya dolgozik rajta, és kötelező jelleggel ül előtte, nem hagyhatja ott, amikor épp neki tetszik, és mehet ki futni egyet vagy játszani, vagy kezdhet neki egy egészen más tevékenységnek, hiszen el kell végeznie a munkáját.

Viszont ez egy nagyon lényeges megközelítés: te magad ne ülj a gép előtt, ne mobilozz előtte stb. Ő nem látja át a különbséget, hogy te épp elküldesz egy emailt, dolgozol vagy bármi mást csinálsz a játékon kívül. Azt látja, hogy neked szabad, neki nem, és ez igazságtalan. Úgy látja, hogy bort iszol és vizet prédikálsz. Ha nem tudod megoldani, hogy ne gépezz a jelenlétében (munkádból kifolyólag), akkor alaposan magyarázd el neki, hogy mit csinálsz, akár mutasd meg neki, hogy lássa: te munkára használod a gép előtt töltött időt. Sőt, esélyesen baromi unalmasnak fogja tartani az excel táblázataid vagy a levelezésed.

A példamutatás minden más esetben is fontos: ha azt akarod, hogy olvasson, de nálad és a család többi tagjánál sosem lát könyvet, akkor az egész furcsa lesz. Ha azt akarod, hogy tanuljon, de te sosem tanulsz új dolgokat, akkor ez számára egy visszás dolog lehet.

Miben jók a videojátékok?

Álljon itt egy pár nézőpont, vélemény arról, hogy miért és miben lehetnek jók a videojátékok. Előrebocsátom, hogy vannak jó és rossz játékok, vannak agresszív és „nyugis” játékok, vannak csúnya és igazán esztétikus játékok. Nem igazán lehet őket egy kalap alá venni. Ahogyan vannak hasznos és értékes könyvek, mellette pedig vannak olyanok, amelyek kifejezetten ártalmasak.

1. Jó feszültséglevezető
Egy fárasztó, stresszes nap után kifejezetten jól tud esni némi játék. De akár egy nyugis szombat reggelen is.

2. Csökkenti az agresszivitást
Elsőre furcsán hathat, mivel a média sokat mutatja azt, hogy miképp növeli az agressziót egy játék, viszont megfelelően használva pont, hogy az ellenkezőjét képes elérni vele az ember. Konyhanyelven megfogalmazva: ha épp legszívesebben „megvernéd” a főnököd, kollégád, sokkal hasznosabb, ha egy játékban „versz meg” egy ellenséget, vagy épp sikerélményeket szerzel egy kudarcos nap után :)

3. Szép
Persze, sokféle játék van, de az újabb játékokra igazán jellemző az, hogy ténylegesen esztétikai élményt nyújtanak.
god_of_war.jpg

4. Izgalmas
Izgalmas egy másik világban tevékenykedni, izgalmas kiszakadni kicsit a mindennapokból. Izgalmas egy-egy küldetést teljesíteni, és interaktívan szórakozni.

5. Kreatívvá tud tenni
Ha olyan játékot játszol, akkor gondolkodnod kell, összetenned apró puzzle darabokat a történet során.

6. Barátokra találhatsz általa
Vannak olyan online játékok, amiket alapból többen is tudnak egyszerre játszani, akár csapatban, akár egymás ellen. Emellett csatlakozhatsz olyan csoportokhoz, megismerhetsz olyan embereket, akik szintén azt vagy azokat a játékokat szeretik, játsszák, mint te.

7. Tanulhatsz belőle
Pl. egy világháborús játékban megismerheted, hogy milyen is volt „testközelből” a háború. Vagy egy középkori világban milyen is lehetett az élet.

Tévhitek

Időnként előbukkannak olyan cikkek, amelyek szeretik összefüggésbe hozni az iskolai lövöldözéseket a videojátékokkal.

unravel.png

Tény, hogy vannak olyan gyerekek, akik nem tudják megfelelően kezelni a játékokat, mert nem elég érettek hozzá. Ez önmagában, úgy gondolom, nem a játékok hibája. Hiszen egy kést lehet valaki megsebesítésére is használni, de arra is, hogy egy egészséges ebédet készíts a segítségével.

Vannak rossz és jó játékok. Mint ahogyan vannak jó és rossz könyvek. Mégsem mondjuk azt, hogy az olvasás és a könyvek rosszak.

Az iskolai lövöldözéseknél nem egy esetben kiderült az, hogy az adott gyermeket pszichiátriai szerekkel kezelték (cikk: Az antidepresszánsok erőszakra hajlamosítanak?), és egyébként is labilis természete volt. Emellett nagyon fontos kérdés, amit sokszor elfelejtünk feltenni: hogyan tudott hozzájutni egy gyerek egy lőfegyverhez valamint éles töltényekhez? Ez egy nagyon lényeges kérdés, és ez a szülő felelőssége (pl. a fegyver elzárása). Persze, továbbmehetünk, hogy politikailag mennyire helyes döntés a szabad fegyvertartás.

A gyermek kontrollja

Nagyon fontos lépés, hogy a szülőnek legyen ismerete (lásd fenti legelső lépés) arról, hogy mit, mikor és hogyan játszik a gyermeke. Tudnia kell azt, hogy a gyerek mennyire érett, és mennyire tudja a helyén kezelni azokat a játékokat, amelyeket használ.

Egy instabil, idegeskedő, feszültségekkel teli gyerek nagy valószínűséggel nem fogja jól tolerálni, ha kikap egy játékban vagy nem tud megoldani egy küldetést vagy épp újra kell kezdenie egy pályát. De egy ilyen gyermek földhöz vágja a társast is, vagy széttépi a kártyákat. Persze, erre is vannak megoldások, vannak nyugodt játékok, vannak kevésbé „izgalmasak”, számos programban lehet módosítani a nehézségi szintet stb.

Fontos, hogy a gyerek egyen, igyon és pihenjen eleget, amikor játszik. Ami persze evidens egyébként is. Fontos, hogy időnként tartson szünetet. Ne játsszon, amikor már fáradt. Ne legyen túl sokat a szobában.

Ha sokat ülünk egy képernyő előtt egy adott távolságban, az minket, felnőtteket ugyanúgy lefáraszt, mint egy gyereket. Se nekünk, sem pedig neki nem lenne szabad sokáig, megszakítás nélkül gépezni, monitort/tévét nézni, anélkül, hogy olykor-olykor alaposan „kinéznénk a fejünkből” és friss levegőt szívnánk és egy teljesen más jellegű tevékenységet csinálnánk. A folyamatos ülés pedig önmagában is ártalmas hosszú távon megerőltető mozgás nélkül.

Be kell tenni olyan napokat, amikor a számítógép vagy a játékgép tabu, pihen, és nem lehet egyáltalán elővenni.

Persze, ha már kellőképpen tudatos lesz egy gyermek, akkor el fogja tudni ő maga is dönteni ezt. De addig nekünk kell ebben segíteni. Ha már látjuk, hogy túl sok időt tölt vele, vagy épp kezd ingerültté válni, hívjuk fel rá a figyelmét, menjünk, tegyünk egy jó sétát, ebédeljünk/vacsorázzunk stb.

Mit tehetünk, ha a gyerek már nagyon „belemászott” a gépbe, esetleg ideges tőle?

Ilyenkor az a legjobb módszer, ha kifelé fordítjuk a figyelmét. A képernyő egy nagyon „cseles” dolog: azt hisszük, vagy olyan érzés, hogy számos dolgot teszünk, máshol vagyunk, emberekkel kommunikálunk a távolban, dolgozunk stb. De a valóságban csak nagyjából egy pontot bámulunk egy megadott távolságban előttünk órákon keresztül.

Ilyen esetben az a teendő, hogy szétnézünk a környezetünkben. Megszakítjuk ezt a „távolságot”. Tegyünk egy jó nagy sétát! Az nagyon hatásos tud lenni. De ne úgy, hogy közben telefonozunk, hanem úgy, hogy nézegetjük a minket körülvevő dolgokat. Fákat, házakat, embereket, állatokat. Magyarán „kijövünk a fejünkből”. :)

Amennyiben gondod van a gyerekkel való kommunikációval (hamar ideges leszel vagy sehogy sem találod meg a közös hangot), gyere hozzánk Kommunikációs tanfolyamra, akár gyermekeddel együtt! :) Ha pedig általában a gyereknevelés a problémád, várunk a Gyereknevelési tanfolyamunkra!

V. B.

Miért nem színötös tanuló a gyermek?

miert-nem-szinotos.jpg

A minap egy egészen érdekes dologgal lett megvádolva egy csoportunk: ha foglalkoznak a gyermekkel és egy sikeres tanulási módszer van a kezében, miért nem színötös tanuló?

A probléma némileg összetett, de kezdjük a legelejéről.

Minden gyermek más, ami azt jelenti, hogy minden gyermeknek alapszemélyiségéből adódóan van gyengébb és erősebb oldala. Van, amiben nagyon tehetséges, van, ami pedig igen távol áll tőle.

Emellett ott van az érdeklődés kérdése. Nem mondhatjuk el magunkról sem, hogy minden érdekel. Legyünk őszinték magunkhoz: ha most meg kellene tanulnunk a következő „tantárgyakat”, mindegyiknek ugyanolyan lelkesedéssel vágnánk neki? Esetleg van olyan, amihez nem akarnánk, hogy valaha is bármi közünk legyen?

- az orosz nyelvtan alapjai
- ingatlanjog alapjai
- egy tradicionális indiai étel elkészítési módja
- egy csap szétszerelése
- Excel függvények
- horgolás
- zeneelmélet
- szobanövények ültetése
- kézilabda

Nos, így van ez a gyermeknél is. Nem minden érdekli őket, így nem mindenhez van affinitásuk annyira, hogy tanuljanak, olvassanak róla.

Amennyiben egy gyermek hatékony segítséget kap, illetve egy jó tanulási módszert, elkerülhetetlenül javulni fognak a jegyei, de azt ne várjuk el tőle, hogy színötös legyen.

Álljon itt pontokba szedve egy lista arról, hogy miért is.

Azt pedig el kell ismernünk, hogy az érdemjegyek – sajnos – nem mindig a (valódi) tudást tükrözik.

  1. Minden gyermek máshonnan indul
    Vannak gyors felfogású, pörgős gyerekek, és vannak, akiknek már ahhoz is sok idő kell, hogy az átlagos szintig felhozzuk őket. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik okos, a másik pedig buta. Hanem egyszerűen azt, hogy ő máshonnan indít. Ide vehetjük magát a családi hátteret is: vannak gyerekek, akik békés, kiegyensúlyozott és támogató környezetből jönnek, míg másoknak a saját magukba vetett hitüket is erősíteni kell ahhoz, hogy egyáltalán bízzanak magukban egy kicsit is.
  2. Túl kevés az idő
    Attól függetlenül, hogy egy-egy gyermek teljesen más tanulási gyorsasággal rendelkezik, mégis mindegyiknek azonos mennyiségű idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy elsajátítsa a dolgokat. A mi tanfolyamainkon az a cél, hogy a gyermek vagy felnőtt megértse és használatba vegye a tanultakat, hogy képes legyen utána azt az életében alkalmazni. Ha ehhez az egyik embernek egy hétvége, a másiknak pedig három szükséges, az teljesen rendben van. Az iskolában ez nem megvalósítható, legfeljebb plusz órákkal iskola után.
  3. Sokszor nem jól felépített, rossz minőségű a tananyag
    Sok esetben probléma maga a tankönyv. Nem a fokozatosság elve alapján van felépítve, és a gyermeknek egyszerűen „túl magas”. Számos tankönyv, amivel találkozunk korrepetálások alkalmával, valójában nem annak a korosztálynak íródott, ahol tanítják, vagy csapong az egyes szintek között.
  4. Túl sok tananyag
    Nem egy esetben irdatlan mennyiségű anyagot kell elsajátítani a diákoknak. Ha ehhez hozzájön az, hogy kicsit le van maradva, lassú a felfogása (nem buta, hanem alapból sok meg nem értése van, kisebb a szókincse stb.) és nem jó a tankönyv, akkor nagyon nem egyszerű helyzetben van/vagyunk.
  5. Rengeteg felesleges információ
    Tanulásmódszertanunk egyik alapvető elve, hogy vannak lényeges és kevéssé fontos vagy épp teljesen lényegtelen információk egy-egy tananyagban, könyvben. Vannak kiegészítő információk, amelyek az alkalmazás szempontjából nem fontosak, így nem is szükséges azokat „megtanulni”. Ha valaki úgy tanul, hogy mindent azonos fontosságúnak tart, el fog veszni az adatok „tengerében”. Oktatási rendszerünk egyik nagy hibája, hogy óriási mennyiségű teljesen felesleges tudást akar a diákok fejébe gyömöszölni. Nem is meglepő, hogy egy-egy vizsga után mindenki rengeteget felejt. Persze, hiszen soha nem is fogja használni azokat. Emellett maga a vizsga is sokszor apró, lényegtelen, nem fontos adatok betanulását várja el (pl. napra pontos évszámokat, képleteket).
  6. A vizsga a cél, nem pedig az adatok alkalmazása, hasznosítása
    Sajnos az iskolában sokszor nem az a cél, hogy az adott adatokat alkalmazzuk majd később az életben. Ez pedig kulcsfontosságú lenne a tanulás során. Talán sokunk találkozott már a híres kovalens kötéses képpel:kovalens-kotes-meme.jpgKép: Trollfész

  7. Emberi tényező
    Sajnos akarva-akaratlan az emberi tényező is része a dolognak. Vannak tanárok, akik egyszerűen nem szimpatizálnak egyes diákokkal, ami persze fordítva is igaz. Emellett (el kell ismernünk) vannak rosszindulatú tanárok, akik sajnos meg tudják nehezíteni a diákok életét. Bizonyára mi is emlékszünk iskolás éveinkből egy-egy olyan tanárra, aki igazságtalan volt, netán túl kemény, vagy akinél még a 4-es is csodaszámba ment. Olyanok is vannak, akik egyéni rendszert dolgoznak ki, akik a sokkal több házi feladatra esküsznek, akik elvárnak az 5-öshöz olyan pluszt, amit más pedagógusok nem.
  8. Nincsenek jó szótárak
    Tanulási módszertanunk egyik alapvető elve a „szótisztázás”, vagyis az új szavak megtanulása, ami növeli az aktív szókincset és az általános szövegértést. Viszont sajnos nincsenek gyerekek számára jól használható szótáraink, és van, ahol a szakszavakat sem jól érthetően határozza meg az egyes szakkönyv – ha veszi a fáradtságot egyáltalán arra, hogy meghatározza. Míg az angol nyelvben számos gyerekeknek szóló, egyszerű és képes szótár kapható, ez a magyar nyelvre sajnos egyáltalán nem jellemző. Ez pedig megnehezíti a tanulást, mivel a gyerek maga nem tud egyedül utánajárni a nehézségei okának, hanem egy tanárra, magántanárra illetve más felnőttre kell támaszkodnia, aki elmagyaráz neki egy-egy kifejezést a saját nyelvén.
  9. A tanár vagy a szülő nem ismeri a tanulási módszert
    Hiába tanulja meg a gyermek a hatékony tanulási technológiát, ha a szülő vagy a tanár (ismereteik hiánya vagy a fenti egyéb pontok miatt) nem vevő erre illetve nem segíti a gyermeket. Arról nem is beszélve, hogy van, amikor a pedagógusnak annyira kell rohannia az anyagban, hogy be tudja tartani a tanmenetet, hogy egyszerűen nincs is ideje arra, hogy részletekbe menjen bele, alaposabban magyarázzon. Aki lépést tart, lépést tart, aki nem, nem. Ami persze azt hozza magával, hogy a többiek továbbmennek, így a lemaradó gyermeknek még inkább sürgető, hogy behozza a lemaradást. Arról nem is beszélve, hogy ha az órák anyaga egymásra épül, akkor a soron következő órákat esélyesen egyáltalán nem érti majd.
  10. A gyerek rossz lelki állapota
    Vannak diákok, akik különféle okból kifolyólag nincsenek jó lelki állapotban, az érzelmi tónusuk alacsony, visszahúzódóak, nem igazán kommunikálnak, esetleg konkrét problémájuk van. Lehet, hogy nem mernek jelentkezni, bizonytalanok magukban, „terrorizálja” őket egy osztálytársuk… és még sorolhatnánk a lehetséges okokat. Ennek az is része lehet, ha maga a szülő kőkemény elvárásokat állít fel neki, amit ő (úgy érzi) képtelen teljesíteni, és ezáltal folyamatos stresszben él. Lehetséges, hogy valaki, akár a szülő maga, akár csupa jó szándékból, de leértékeli a teljesítményét, a szokásait vagy a személyiségét.

Egy szó mint száz: az, hogy egy gyerek az iskolában színötös legyen és folyamatosan jól teljesítsen, sok összetevős dolog.

Amit te szülőként tehetsz az, hogy mindig támogatod, bátorítod és türelemmel segíted őt a tanulásban.

Ahhoz pedig, hogy hatékonyak legyetek a közös munkában, végezzétek el tanulási tanfolyamainkat!

Tovább a tanfolyamokhoz»

 

Barátsággal,
Alkalmazott Oktatástan

9 hasznos gyereknevelési tanács Vekerdy-től

A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja

vekerdy-tamas.jpg

Egy kiváló interjút olvastunk a minap Dr. Vekerdy Tamástól a Dívány oldalán. Aki ismeri vagy hallgatta/olvasta már, tudja jól, hogy olykor alaposan és kíméletlenül kimondja, amit a legtöbben nem merünk, de esetleg mélyen tisztában vagyunk vele.

Okos tanácsokat ad olyan kérdésekben, mint a kisgyerek fejlesztése, a közös játék, az anyai túlterheltség, tankönyvek, iskola és hasonló, szinte minden szülőt előbb-utóbb érintő problémákról. 

Pontokba szedve összeszedtünk néhány fontos tanácsot.

1. Hagyd a folyamatos fejlesztést.

Hajlamosak vagyunk a minél többet minél előbb hibájába belefutni. Óvodai angol óra, tánc, torna, szakkörök, fejlesztőfüzetek és külön órák. Elvárjuk a gyerektől, hogy már az iskola előtt megtanuljon olvasni és írni, az óvodában szedje fel az idegennyelv alapjait, táncoljon, zenéljen, menjen egyedi szakkörre, fejlesszük a tehetsége mentén...

De valóban annyira fontos ez már alig néhány éves korban? Vagy inkább az, hogy gyerek lehessen ameddig csak lehetséges – korának megfelelően? Néha valóban nem egyszerű eldönteni, és leállítani saját magunkat.

„A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni.” – mondja keményen Vekerdy. „Éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit.”

2. Ne akarj anyaként mindent egyedül megoldani.

Régi félreértés az, hogy egy anyának mindent egyedül kell ellátnia: a gyerekekkel kapcsolatos teendőket, a főzést, a takarítást, a bevásárlást. Sok anya képes mártír módjára kínlódni nap mint nap.

De vajon egy lestrapált nő mennyire jó anya? Mennyire türelmes és hatékony a gyereknevelésben?

Vajon egy hullafáradt feleség mennyire lesz vonzó és szerethető a férje számára?

És vajon így az egésznek mi értelme van?

„A világon nem volt olyan civilizáció, amennyire tudjuk, visszanézve 8-10-12 ezer évre, hogy egy anya egyedül küzdött volna 1-2-3 gyerekkel, mert vagy nagycsaládban élt, dédikék, nagymamák, nagynénik, nővérek vették körül, vagy nagy cselédség volt.” – mondja Vekerdy.

Igenis vegyünk igénybe segítséget: apát, nagyszülőt, testvért, barátnőt, szomszédasszonyt, szülőtársat, netán babysittert. Ne szakadjunk bele! Az senkinek sem jó.

„Ez jellegzetes magyar szokás, magyar macho ostobaságok és bunkóságok is hozzájárulnak persze. De a lényeg az, hogy ha mindenki kibírja, én is kibírom, nem fogok a segítségért pénzt adni, bár volna annyi. Tévedés. Súlyos tévedés!”

És igen, így is van. Merjünk a problémánkról beszélni, egyeztessük a férjünkkel, hogy mire lenne szükség, és gondolkodjunk megoldásokban. Olyan megoldásokban, amelyben nem kerülünk ki vesztesként vagy azon félként, akire a legtöbb (kellemetlen) feladat hárul.

3. Nézzen kevesebb tévét, használjon kevesebb telefont, számítógépet.

Korábban már írtunk a folyamatos tévézés kisgyerekre gyakorolt hatásáról, ahol kolléganőnk számolt be arról, hogy milyen meglepetések érték őt is, miután kisfia abbahagyta a tévénézést (Hogyan szokott le a kis Áron a tévénézésről?).

Mesenézés helyett mesehallgatás – javasolja a szakember.

A tévénézést iskoláskorig, ha lehetséges, kerüljük is. Azután is csak meghatározott ideig és lehetőség szerint a szülővel együtt. Ne legyen korlátlan, egész nap vagy órákig tartó végtelen tévézés.

4. Ne agyald túl a közös játékot.

Nem kell kreatívabbnál kreatívabb játékokat kiötölni, és rosszul érezni magunkat, ha nem „tudunk” játszani a gyerekkel. Ő  tökéletesen jól tudja érezni magát a legbanálisabb dolgoktól is.

„Elhiszem a hülye pszichológusnak, hogy ha viszonylag későn is érek haza, menjek be a kisfiamhoz. Bemegyek, Ferike felderül. Meglát, odalöki a labdát, én, apa zseniális vagyok, visszalököm a labdát. És ez egy pazar mulatság, lökdössük a labdát. Nem kell zseninek lenni hozzá.”

5. Ne aggódd túl a dolgokat.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy felállítsunk olyan normákat a gyerek részére, amit ha ő nem tud teljesíteni (vagy épp később teljesíti), akkor aggódunk, vagy azt gondoljuk, biztosan valami baj van vele.

„Óriási a gyerekek között a különbség. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik tehetségesebb, mert ő már úgy érkezett az iskolába. Egyáltalán nem.” – magyarázza Vekerdy.

6. Ne korlátozd feleslegesen.

Természetesen vannak olyan dolgok, ahol határt kell húzni. Nem engedhetjük, hogy a gyerek veszélynek tegye ki magát, vagy kockáztassa más módon az egészségét vagy másvalaki egészségét. De azon belül (feleslegesen) ne korlátozzuk.

„Ne korlátozd FÖLÖSLEGESEN a gyerekedet.” – mondja a szakember. „Ne mondd neki, hogy köszönj szépen, mert majd köszönni fog 11 éves korától, amikor majd azt mondja, hogy jó napot kívánok, ahogy tőled megtanulta. Ne mondd neki, hogy rakd el a játékot, miért rakná el, ha van egy sarka vagy szobája? Azért, hogy holnap újra elővegye? Ezek hülyeségek.”

„Nem, nem kell, ha van külön szobája, van külön sarka. Nálam, a mi szobánkban nem hagyhatja szét a dolgait, mert az ott a mi szobánk. A magáéban igen.” – meséli Vekerdy. Ha senkit sem zavar az útban, nem fogunk rajta átesni, balesetet szenvedni, miért ne lenne némi rendetlenség?

7. Ne zaklasd, hogy egyen szépen.

„Szörnyű, amikor a közös étkezést megrontja a szép evésre nevelés. Nem. Mindenki úgy eszik, ahogy tud, és akar. »Húzd közelebb a tányért, ne lógjon bele a fejed, ne habzsolj, ne piszmogj, ne játssz az étellel, ne csámcsogj!« Mind hülyeség. Csak arra jó, hogy tönkreteszi a közös étkezés hangulatát. 11 éves Alfrédot elviszi a nagynénje, hazajön két hét múlva, »Fantasztikus Alfréd, ügyes, kedves gyerek, és milyen szépen tud enni« – mondja.

Alfréd???

Nézem a következő étkezésnél, ugyanolyan ocsmányul eszik, mint eddig. Persze, mert itthon van. De mivel én és a feleségem szépen eszünk, ő már tud szépen enni, és amikor kell, alkalmazza. Tehát az számít, hogy milyen mintát adsz, ez a lényeg.

8. Hagyd, hogy „kimenjen a vonalból”.

„Nem rossz, hogyha a gyereknek ahhoz van kedve, akkor gyurmát gyurkál, vagy festéket folyat a papíron, vagy firkál, de hagyjuk békén, könyörgöm! Ki találta ki azt a baromságot, hogy kontúrok közt maradni? Nem kell kontúrok közt maradni! A valóságban nincsenek is kontúrok, csak színek vannak.”– magyarázza Vekerdy.

És egyébként is:

„Nem igaz, hogy ezt be kell tartania a gyereknek, ahogy az sem igaz, hogy mindenkinek tudnia kell rajzolni. Miért kellene tudnia? Zseniális matematikus, nem tud rajzolni. Na és?”

9. Ne erőltesd a házi feladatot.

A házi feladat sok esetben nem célravezető. Nem véletlen, hogy egy olyan hatékony iskolarendszerben, mint amilyen a finn is [korábbi írásunk: Több időre volna szükségük arra, hogy gyerekek legyenek], nincs házi feladat, vagy csak nagyon gyorsan, kevesebb, mint napi fél óra alatt elvégezhető.

„Amikor Robikám megjön pénteken 47 példával, hogy hétvégén gyakoroljon, mindjárt eldöntöm, hogy beírom az üzenőbe, hogy családi okok miatt nem tudta megoldani a házi feladatot. És ez igaz, nagyon fontos családi ok, hogy jó hétvégénk legyen együtt, és ne ilyen marhaságokkal foglalkozzon és veszekedjünk. Vagy pedig azt mondom, hogy »kisfiam, figyelj«, és géppuskaropogásszerűen lediktálom neki, hogy ezen túl legyünk.” – javasolja Vekerdy.

„Most arról nem beszélek, hogy mostanában milyen sokat kell bent lenni az iskolában, amikor is tilos feladni házi feladatot. De adnak fel. Természetes cinkosul kínálkozom a gyerekemnek az iskolával való küzdelemben, mert az iskola megbolondult. Megőrült.”

A teljes interjú itt érhető el, érdemes elolvasni»


Nagyon fontos szabályok a fentiek, érdemes megfogadni őket, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog gyermekünk legyen, a családi otthon pedig nyugodt, és kevesebb feszültséggel teli legyen.

Alkalmazott Oktatástan

Fotó: dívány.hu

Akár magamnak is érdekessé tudom varázsolni a tananyagot?

unalmas-tanulas.jpg

Sajnos, az egyik legszokványosabb dolog az, hogy a gyerek unja az órákat. Nem érdekes a tananyag, nem éppen izgalmas a tanári magyarázat, száraz a tankönyv.

Sajnos, az oktatási rendszert magát vagy az adott pedagógus módszerét nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megváltoztatni. De mi magunk, szülőként a gyerekkel együtt tudunk tenni azért, hogy ne legyen unalom az iskolába járás, a házi feladat és egyáltalán maga a tanulás.

Miért unalmas egy óra vagy egy tankönyv?

Néhány elgondolkodtató kérdés: unalmas lenne egy történelem óra, amelyen elmennénk egy olyan házba, amelyben korhű ruhák, ételek és használati tárgyak vannak? Felpróbálhatnánk a ruhákat, megkóstolhatnánk az ételeket, korabeli szavakat, kifejezéseket sajátítanánk el. Vagy unalmas lenne egy olyan helyzet, amikor egy háborús korszakot nem a tanfolyamteremben a történelmi atlasz előtt, hanem egy bunkerben tanulnánk? Ahol saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg, milyen az, amikor az ember időt tölt egy hűvös, föld alatti helyen, miközben fent zajlik a légitámadás. Ahol felpróbálhatunk egy gázmaszkot, végigfekhetünk egy összecsukható vaságyon vagy megérezhetjük egy gépfegyvert súlyát.

Vajon könnyebben megmaradnának az így kapott információk? Vajon a gyerekek ülnének egy sarokban a falnak dőlve és majd’ megszakadnának az unalomtól?

korhu_ruhak.jpg

Valljuk meg, ez nem valószínű. :)

Azért lesz unalmas egy óra vagy egy tankönyv, mert nincs ott előttünk az az igazi dolog, amelyről tanulunk. Ezt szakszóval úgy hívjuk, hogy nincs meg nekünk az oktatott tárgy tömege.

„Ha autókról tanulnál, akkor úgy lenne tömeged az autóról, hogy odamennél egy igazi autóhoz, megnéznéd és megérintenéd.

Ha állatokról olvasnál, akkor úgy lenne tömeged az állatokról, hogy elmennél egy állatkertbe vagy egy olyan házhoz, ahol tartanak állatokat.”

(Hogyan tanuld meg? c. könyv)

Ha gyermeked vagy épp te magad úgy tanulsz valamiről hosszasan, hogy nincs jelen tömeg, vagyis nincs ott az adott tárgy, akkor nem fogod magad éppen jól érezni! Erre mondjuk azt, hogy az óra unalmas és a tananyag száraz.

Szó szerint unatkozni fogsz majd!

Igen, de sajnos a mai oktatási rendszerünk sokszor nem teszi lehetővé, hogy izgalmas feladatok, túrák, múzeumi látogatások és játékok segítségével érdekessé tegyék a gyerekek számára az ismeretek átadását. Sokszor maguk a pedagógusok sem tudják ezt, vagy nem tartják fontosnak, esetleg idő híján csak végigdarálják az anyagot. A gyerek pedig kénytelen túlélni valahogy az órát. Végül pedig a szülőre hárul a feladat, hogy tud-e segíteni neki (akár maga, akár magántanár bevonásával) vagy sem.

Mit tehetünk akkor, ha nem elérhető az adott tárgy, amiről a gyerek tanul? Hogyan pótolhatjuk a valódi dolgokat? Hogyan érhetjük el, hogy a gyermek lelkesebb, érdeklődőbb legyen azzal kapcsolatban?

rajz.jpg

Használjuk a következőket:

  • fényképek, képek
  • videó
  • rajz
  • gyurma
  • egyéb, helyettesítő tárgyak, figurák stb.

Nem véletlen, hogy sok diák rajzolgat, amikor unatkozik, nem igaz? :)

Amikor gyermekünk tanul egy adott tananyagot, vagy házi feladatot csinál, mutassunk neki tömeget! Vegyük rá, hogy ő maga keressen hozzá!

Hol találunk tömeget?

  • képek: Google Képek menüpont, könyvek, (szak)magazinok
  • videók: Google Videók menüpont, Youtube, DVD/blu-ray, TV filmek
  • rajz: vedd rá gyermeked, hogy rajzolja le, amit tanul (ez kisebbeknél akár külön kellemes program lehet)
  • gyurma: vedd rá, hogy gyurmázza ki, ami tanul, formázza meg lehetőség szerint minél nagyobb figurákkal

Hogyan tudod ezt jól csinálni? Egyáltalán miről is van szó pontosan? Hogyan tudja ezt gyermeked saját maga megtenni?

 „Nekem a tanári magyarázat az iskolában sokszor unalmas volt / kevés volt és ez a tanfolyam segített abban, hogy akár magamnak is érdekessé tudom varázsolni a tananyagot.”
(Pál Balázs, Hogyan tanuld meg?)

Küldd el a Hogyan tanuld meg tanfolyamunkra, hogy megtanulja! :) Hogy akár saját maga számára is érdekessé tudja tenni a tananyagot!

Ezen felül használd a fentieket! De ne hidd el, hogy így van! Tegyél egy próbát! Figyeld meg, hogy milyen az, amikor gyermeked úgy tanul, hogy folyamatosan mellette vannak az anyagról szóló fényképek, videók, rajzol és/vagy gyurmázik.

Ismerkedj meg a tanfolyammal»

Alkalmazott Oktatástan

Indítsuk kevesebb hulladékkal az idei tanévet!

kornyezetvedelem.jpeg

Környezetvédelem, újrahasznosítás, fenntartható fejlődés... Az elmúlt időben egyre inkább előkerülő témák, egyre inkább égetőbb az, hogy foglalkozzunk velük.

A Gardenista egyik friss cikkében komolyan bírálja a jelenlegi iskolarendszert és szokásokat, egyenesen környezeti katasztrófának nevezi az egyes iskolai tanéveket. Amiben – lássuk be – teljesen igaza is van. Sajnos, ez nem csak Magyarországon, hanem világszerte probléma.

Miről is van szó?

„Az iskolák csak úgy ontják magukból a hulladékot” – írja a cikk. „Minden egyes tanév egy ökológiai katasztrófa. Az iskolákban felhasznált írólapok, füzetek és könyvek előállításához több millió fát kell kivágni, majd ezekből napi több milliárd tonna hulladék keletkezik világszerte. Majd jönnek a golyóstollak, a ceruzák, a filcek, a radírok, az iskolatáskák, az uzsonnászacskók és műanyag poharak a büfében, és már bele is fulladtunk az oktatási szeméttengerbe.”

És ehhez még hozzáadódik a gyerekek autóval történő iskolába vitele, a rengeteg papír alapú dolgozat, beadandó, házi feladat, feladatlapok – és még sorolhatnánk.

Számos iskolában még nem vált szokássá a szelektív gyűjtés sem.

Sőt, menjünk tovább. A napokban egy hölgy tette fel a Facebook-ra, hogy a gyermeke iskolájában „műanyag borítót kérnek a füzetekre”.

Mit tudunk tenni mi magunk ennek érdekében?

Azzal sokan egyetértünk, hogy már nem mehetünk el mellette, nem hagyhatjuk a megoldást az állam vagy a cégek környezetvédelmi szakembereire. Nekünk magunknak, magánembereknek (tanároknak, szülőknek és diákoknak) is tennünk kell érte.

Mert így tudunk változást elérni. Soha ne becsüljük le azt, amit egyes emberként, egyes családként tenni tudunk. A jó példamutatásról nem is beszélve.

Összeszedtük a teljességi igénye nélkül, hogy mit tud tenni egy tanár és egy szülő annak érdekében, hogy változás szülessen, és ne legyen „ökológiai katasztrófa” minden egyes tanév.

Ha tanár vagy:

- Mindenekelőtt te magad mutass példát. Gyűjtsd szelektíven a hulladékot, igyekezz minimális műanyagot használni, szerezz be textilszalvétát stb.
- Ha még nincs, szerezz be az osztályterembe szelektív hulladékgyűjtőket, és vedd rá tanítványaid, hogy használják ezeket.
- Vedd rá a szülőket, hogy tanítványaid ne műanyag flakonokat hozzanak magukkal vagy vásároljanak, hanem szerezzenek be kulacsot.
- Tarts osztályfőnöki órát, ahol beszélj erről tanítványaidnak.
- Ahol csak lehetőséged van rá, használj elektronikus eszközöket a papír helyett. Fogadd el a beadandókat emailben.
- Utasítsd vissza a felesleges nyomtatást.
- Használj fel újra lapokat, nyomtass a hátoldalukra is. Ha máshol (pl. egy másik osztályban) is hasznosítható, ne dobd ki őket.
- Ne kérj műanyag borítást tanítványaid füzeteire.
- Ha nem teltek be, folytassátok a már megkezdett füzeteket a következő tanévben is.
- Bátorítsd a szülőket, tanítványaid, hogy szerezzenek be újrahasznosított tanszereket (táskát, tolltartót, tollakat, füzeteket).
- Vedd rá a szülőket, gyerekeket, hogy a már nem használt tankönyveket és tanszereket adják le, ne pedig kidobják.
- Szervezd meg, hogy amennyiben ugyanazokat a tankönyveket használták tavaly is osztályok, hozzák be azokat a te osztályodnak. Ez egyben költséghatékony is.
- Vedd rá a gyerekeket arra, hogy a nem használt tanszereiket, ruháikat adományozzák a szegényebb gyermekek számára.
- Igyekezz újrahasznosított, környezetkímélő eszközöket használni a tanórán és a mindennapokban egyaránt.
- Tájékoztasd a szülőket és a kollégákat a lehetőségekről.
- Dicsérd meg, tüntesd ki azokat a tanulókat, akik környezettudatosan élik mindennapjaikat.

Ha szülő vagy:

- A fentieken kívül neveld környezettudatosságra gyermeked.
- Mutass példát a mindennapokban.
- Lehetőségeidhez mérten tegyél be olyan változtatásokat, amelyekkel kevesebb hulladékot termelsz. Néhány példa: papír helyett textilszalvéta, műanyag flakon helyett kulacs, nejlon uzsonnazacskó helyett textil. A hulladékmentes.hu weboldalon sok jó ötletet és inspirációt kaphatsz.

Ha mihamarabb nem változtatunk irányt, oda lyukadunk ki, ahová tartunk."
(Irwin Corey)

Változtassunk azért, hogy egy jobb világ és egy élhetőbb jövő felé tartsunk! :)

Alkalmazott Oktatástan