Az Alkalmazott Oktatástan blogja szülőknek

Tudáskulcs blog

9 hasznos gyereknevelési tanács Vekerdy-től

A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja

2018. szeptember 19. - Alkalmazott Oktatástan

vekerdy-tamas.jpg

Egy kiváló interjút olvastunk a minap Dr. Vekerdy Tamástól a Dívány oldalán. Aki ismeri vagy hallgatta/olvasta már, tudja jól, hogy olykor alaposan és kíméletlenül kimondja, amit a legtöbben nem merünk, de esetleg mélyen tisztában vagyunk vele.

Okos tanácsokat ad olyan kérdésekben, mint a kisgyerek fejlesztése, a közös játék, az anyai túlterheltség, tankönyvek, iskola és hasonló, szinte minden szülőt előbb-utóbb érintő problémákról. 

Pontokba szedve összeszedtünk néhány fontos tanácsot.

1. Hagyd a folyamatos fejlesztést.

Hajlamosak vagyunk a minél többet minél előbb hibájába belefutni. Óvodai angol óra, tánc, torna, szakkörök, fejlesztőfüzetek és külön órák. Elvárjuk a gyerektől, hogy már az iskola előtt megtanuljon olvasni és írni, az óvodában szedje fel az idegennyelv alapjait, táncoljon, zenéljen, menjen egyedi szakkörre, fejlesszük a tehetsége mentén...

De valóban annyira fontos ez már alig néhány éves korban? Vagy inkább az, hogy gyerek lehessen ameddig csak lehetséges – korának megfelelően? Néha valóban nem egyszerű eldönteni, és leállítani saját magunkat.

„A gyereket nem kell fejleszteni, ezt a legtöbb szülő tudja, csak hülyék vagyunk, és nem tudjuk megállni.” – mondja keményen Vekerdy. „Éppen hogy abból lesz jó eséllyel topmenedzser, aki gyerekkorában szabadon játszhatott, akit dögönyöztek és csiklandoztak, és nem volt baj, ha kamaszkorában lerontotta a jegyeit.”

2. Ne akarj anyaként mindent egyedül megoldani.

Régi félreértés az, hogy egy anyának mindent egyedül kell ellátnia: a gyerekekkel kapcsolatos teendőket, a főzést, a takarítást, a bevásárlást. Sok anya képes mártír módjára kínlódni nap mint nap.

De vajon egy lestrapált nő mennyire jó anya? Mennyire türelmes és hatékony a gyereknevelésben?

Vajon egy hullafáradt feleség mennyire lesz vonzó és szerethető a férje számára?

És vajon így az egésznek mi értelme van?

„A világon nem volt olyan civilizáció, amennyire tudjuk, visszanézve 8-10-12 ezer évre, hogy egy anya egyedül küzdött volna 1-2-3 gyerekkel, mert vagy nagycsaládban élt, dédikék, nagymamák, nagynénik, nővérek vették körül, vagy nagy cselédség volt.” – mondja Vekerdy.

Igenis vegyünk igénybe segítséget: apát, nagyszülőt, testvért, barátnőt, szomszédasszonyt, szülőtársat, netán babysittert. Ne szakadjunk bele! Az senkinek sem jó.

„Ez jellegzetes magyar szokás, magyar macho ostobaságok és bunkóságok is hozzájárulnak persze. De a lényeg az, hogy ha mindenki kibírja, én is kibírom, nem fogok a segítségért pénzt adni, bár volna annyi. Tévedés. Súlyos tévedés!”

És igen, így is van. Merjünk a problémánkról beszélni, egyeztessük a férjünkkel, hogy mire lenne szükség, és gondolkodjunk megoldásokban. Olyan megoldásokban, amelyben nem kerülünk ki vesztesként vagy azon félként, akire a legtöbb (kellemetlen) feladat hárul.

3. Nézzen kevesebb tévét, használjon kevesebb telefont, számítógépet.

Korábban már írtunk a folyamatos tévézés kisgyerekre gyakorolt hatásáról, ahol kolléganőnk számolt be arról, hogy milyen meglepetések érték őt is, miután kisfia abbahagyta a tévénézést (Hogyan szokott le a kis Áron a tévénézésről?).

Mesenézés helyett mesehallgatás – javasolja a szakember.

A tévénézést iskoláskorig, ha lehetséges, kerüljük is. Azután is csak meghatározott ideig és lehetőség szerint a szülővel együtt. Ne legyen korlátlan, egész nap vagy órákig tartó végtelen tévézés.

4. Ne agyald túl a közös játékot.

Nem kell kreatívabbnál kreatívabb játékokat kiötölni, és rosszul érezni magunkat, ha nem „tudunk” játszani a gyerekkel. Ő  tökéletesen jól tudja érezni magát a legbanálisabb dolgoktól is.

„Elhiszem a hülye pszichológusnak, hogy ha viszonylag későn is érek haza, menjek be a kisfiamhoz. Bemegyek, Ferike felderül. Meglát, odalöki a labdát, én, apa zseniális vagyok, visszalököm a labdát. És ez egy pazar mulatság, lökdössük a labdát. Nem kell zseninek lenni hozzá.”

5. Ne aggódd túl a dolgokat.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy felállítsunk olyan normákat a gyerek részére, amit ha ő nem tud teljesíteni (vagy épp később teljesíti), akkor aggódunk, vagy azt gondoljuk, biztosan valami baj van vele.

„Óriási a gyerekek között a különbség. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik tehetségesebb, mert ő már úgy érkezett az iskolába. Egyáltalán nem.” – magyarázza Vekerdy.

6. Ne korlátozd feleslegesen.

Természetesen vannak olyan dolgok, ahol határt kell húzni. Nem engedhetjük, hogy a gyerek veszélynek tegye ki magát, vagy kockáztassa más módon az egészségét vagy másvalaki egészségét. De azon belül (feleslegesen) ne korlátozzuk.

„Ne korlátozd FÖLÖSLEGESEN a gyerekedet.” – mondja a szakember. „Ne mondd neki, hogy köszönj szépen, mert majd köszönni fog 11 éves korától, amikor majd azt mondja, hogy jó napot kívánok, ahogy tőled megtanulta. Ne mondd neki, hogy rakd el a játékot, miért rakná el, ha van egy sarka vagy szobája? Azért, hogy holnap újra elővegye? Ezek hülyeségek.”

„Nem, nem kell, ha van külön szobája, van külön sarka. Nálam, a mi szobánkban nem hagyhatja szét a dolgait, mert az ott a mi szobánk. A magáéban igen.” – meséli Vekerdy. Ha senkit sem zavar az útban, nem fogunk rajta átesni, balesetet szenvedni, miért ne lenne némi rendetlenség?

7. Ne zaklasd, hogy egyen szépen.

„Szörnyű, amikor a közös étkezést megrontja a szép evésre nevelés. Nem. Mindenki úgy eszik, ahogy tud, és akar. »Húzd közelebb a tányért, ne lógjon bele a fejed, ne habzsolj, ne piszmogj, ne játssz az étellel, ne csámcsogj!« Mind hülyeség. Csak arra jó, hogy tönkreteszi a közös étkezés hangulatát. 11 éves Alfrédot elviszi a nagynénje, hazajön két hét múlva, »Fantasztikus Alfréd, ügyes, kedves gyerek, és milyen szépen tud enni« – mondja.

Alfréd???

Nézem a következő étkezésnél, ugyanolyan ocsmányul eszik, mint eddig. Persze, mert itthon van. De mivel én és a feleségem szépen eszünk, ő már tud szépen enni, és amikor kell, alkalmazza. Tehát az számít, hogy milyen mintát adsz, ez a lényeg.

8. Hagyd, hogy „kimenjen a vonalból”.

„Nem rossz, hogyha a gyereknek ahhoz van kedve, akkor gyurmát gyurkál, vagy festéket folyat a papíron, vagy firkál, de hagyjuk békén, könyörgöm! Ki találta ki azt a baromságot, hogy kontúrok közt maradni? Nem kell kontúrok közt maradni! A valóságban nincsenek is kontúrok, csak színek vannak.”– magyarázza Vekerdy.

És egyébként is:

„Nem igaz, hogy ezt be kell tartania a gyereknek, ahogy az sem igaz, hogy mindenkinek tudnia kell rajzolni. Miért kellene tudnia? Zseniális matematikus, nem tud rajzolni. Na és?”

9. Ne erőltesd a házi feladatot.

A házi feladat sok esetben nem célravezető. Nem véletlen, hogy egy olyan hatékony iskolarendszerben, mint amilyen a finn is [korábbi írásunk: Több időre volna szükségük arra, hogy gyerekek legyenek], nincs házi feladat, vagy csak nagyon gyorsan, kevesebb, mint napi fél óra alatt elvégezhető.

„Amikor Robikám megjön pénteken 47 példával, hogy hétvégén gyakoroljon, mindjárt eldöntöm, hogy beírom az üzenőbe, hogy családi okok miatt nem tudta megoldani a házi feladatot. És ez igaz, nagyon fontos családi ok, hogy jó hétvégénk legyen együtt, és ne ilyen marhaságokkal foglalkozzon és veszekedjünk. Vagy pedig azt mondom, hogy »kisfiam, figyelj«, és géppuskaropogásszerűen lediktálom neki, hogy ezen túl legyünk.” – javasolja Vekerdy.

„Most arról nem beszélek, hogy mostanában milyen sokat kell bent lenni az iskolában, amikor is tilos feladni házi feladatot. De adnak fel. Természetes cinkosul kínálkozom a gyerekemnek az iskolával való küzdelemben, mert az iskola megbolondult. Megőrült.”

A teljes interjú itt érhető el, érdemes elolvasni»


Nagyon fontos szabályok a fentiek, érdemes megfogadni őket, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog gyermekünk legyen, a családi otthon pedig nyugodt, és kevesebb feszültséggel teli legyen.

Alkalmazott Oktatástan

Fotó: dívány.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://tudaskulcs.blog.hu/api/trackback/id/tr8114249125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.