Régóta tanulmányozom a szülőket. A szülő-gyerek kapcsolatokat. A különböző hozzáállásokat és nézőpontokat a gyereknevelés témakörében. Ráadásul nekünk is van 3 gyerekünk a férjemmel, így bőven van saját tapasztalatom is. És meggyőződésem, hogy az egyik legnehezebb feladat az életben ez: jó szülőnek lenni.

Most nem a felelőtlen, nemtörődöm, vagy éppen agresszív szülőkről beszélek. Hanem azokról, akik IGAZÁN jó szülők akarnak lenni. Nézzük most őket! Mert igenis, nehéz dolguk van.

Íme, az egyik rossz viselkedési minta, amit megfigyeltem náluk: túlbuzgók, túlstresszeltek. Annyira makulátlanok, erkölcsileg kifogástalanok és hibátlanok akarnak lenni, hogy az már saját maguk számára is fárasztó. Hát még a gyerekük számára.

Nem tudnak lazítani. Nem tudják könnyedén venni az életet néhány percig sem. Náluk mindig mindennek tökéletesnek kell lenni. Ráfeszülnek az egészségre. Ráfeszülnek az öltözködésre. Ráfeszülnek az iskolára. Ráfeszülnek a külön órákra. Egyszóval ráfeszülnek az életre. És emiatt persze gyakran türelmetlenek. Valamint a végén gyerek is meg a szülő is boldogtalan.

De ez így nem jó. Ezzel megőrjítik a gyereküket is, meg saját magukat is. Egy gyerek imádja a játékosságot, a bohóckodást, egy gyereknek szüksége van sok-sok mókára és kacagásra. És teljesen igazuk van, mert az életnek szórakoztatónak kell lennie!

„Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek...” – ahogy már Hofi Géza is megénekelte.

De nézzük a másik rossz szülői viselkedési mintát. A szabadelvűt. Azokat a szülőket, akik ennek totálisan az ellenkezői. Mindent ráhagynak a gyerekükre. Nem korlátozzák őt semmiben. A gyereknek mindent szabad, bármit megtehet, mert hát ne törjük meg azt a drága gyermeket. Ha a gyerek nem akar óvodába menni, nem megy. Ha nem akarja elengedni anyut valahova, akkor anyu nem megy el. Ha nem akar lefeküdni, nem fekszik le, ha anyuék ágyában akar aludni, akkor ott alhat. Ha nem tetszik neki valami, pofákat vág, hisztizik, és ezt elnézik neki. Igazából az ilyen családokban már a gyerek a főnök a családban. És ennek is az a következménye, hogy a gyerek is meg a szülő is boldogtalan.

Egyik véglet sem jó. A végletek általában nem jók. Semmiből nem jó a túl sok. És semmiből nem jó a túl kevés. Így a gyereknevelésben sem. Nem jó a túl sok kontroll, és nem jó a túl kevés kontroll. Nem jó a túl sok szigor, és nem jó a semmi szigor. Nem jó a túl sok engedékenység, és nem jó a semmi engedékenység. Mindig mindenben meg kell találni az egyensúlyt. Minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó.

Horatius „arany középút”-ként, a kínai taoista filozófia pedig „jin és jang”-ként említi.

Nézzük csak, mit mond a WikiSzótár az „arany középút” kifejezésről:

1. Ideális megoldás a fontos célok és szempontok egyidejű és teljes elérésére; olyan jó megközelítés, helyes eljárás vagy mód, amelyik mentes a megalkuvástól, engedékenységtől, ugyanakkor fölösleges kényszert, erőltetést sem tartalmaz, és amelyik minden érintett félnek, és általában véve az élet minden területének hasznára van.

2. Szélsőségektől, túlzásoktól tartózkodó, és ezért a legjobbnak tartott magatartás, illetve döntés.

Kedves Szülő Társam! Én azt mondom Neked, hogy legyél következetes, legyenek elvárásaid, ne tehessen meg bármit a gyermeked, ugyanakkor legyél laza is! Tudom, nem könnyű. De legalább próbáld meg! Csináld ezt egy jó arányban!

Például legyél következetes abban, hogy ha óvodába vagy iskolába kell mennie a gyerkőcnek, akkor menjen óvodába vagy iskolába. De lehet, hogy 1 évben lesz néhány nap, amikor azt mondod neki: „Itt a tavasz. Olyan gyönyörű idő van. Tudod mit? Holnap nem kell menned oviba, elmegyünk az állatkertbe! És csapunk egy klassz napot.” Akár előre megegyezhettek abban, hogy rendelkezhet 3 ilyen nappal egy évben.

Vagy étkezzetek egészségesen, cukormentesen az év legtöbb napján. De néha tudd azt mondani, hogy: „Most karácsony van, egye fene, eszünk egy-két szelet bejglit. Vagy ma van a szülinapod, menjünk el a Mc’Donalds-ba, és azt ehetsz, amit akarsz.”

Ugyanígy a lefekvési idővel. Legyen meg, hogy mikor kell lefeküdnie, hogy kipihenje magát, és tartsátok is Magatokat ehhez 90%-ban! De engedjétek meg neki pár alkalommal egy évben, hogy akkor feküdjön le, amikor akar. Pl. szilveszterkor, a szülinapján, a nyaraláson stb…

Azt tanultam L. Ron Hubbard amerikai oktatótól és filozófustól, hogy: „A legjobb terápia egy gyermeknek egy szeretetteljes, türelmes felnőtt.” Majd megfigyeltem az életben, hogy ez mennyire nagyon igaz. És azt is tanultam tőle, hogy az ÉLET egy játszma. És egy játszma akkor az igazi, ha szórakoztató. És egy játszma célokból, korlátokból és szabadságokból áll. De sem a túl sok korlát, sem a túl sok szabadság nem tesz bennünket boldoggá. És a túl kevés sem, egyikből sem. Csakis és kizárólag jó arányban kellemesek.

Ki élvezne egy olyan focimeccset, ahol nincsenek szabályok (korlátok), ahol bármit meg lehetne tenni. SENKI! És ki élvezne egy olyan játékot, ahol a futballista minden lépése előre le van írva, meg van tervezve, semmi szabadsága nincs, semmi spontaneitás. Mindent tudnánk előre. Nagyon unalmas lenne mind a nézők számára, mind a játékosok számára. NEM LENNE BENNE JÁTÉK!!!!!

Kedves Szülőtársam! Ha túl sok szabadságot adsz gyermekednek, kezeld azzal, hogy tegyél be neki sokkal több korlátot! Ha túl sok korlátot állítasz neki, hagyj neki több szabadságot, engedjetek meg Magatoknak sokkal több lazulást!

Egy biztos: úgy csináld, hogy legyen Számotokra az élet szemmel láthatóan szórakoztató!

Remélem, tudtam Neked adni nézőpontokat ahhoz, hogy még jobb szülővé válj!

Gyere el Gyereknevelési tanfolyamunkra, és kapj konkrét eszközöket "szülőségből".

https://www.alkalmazottoktatastan.hu/gyereknevelesi-tanfolyam

Szeretettel,
Gaján Éva elnök
Alkalmazott Oktatástan