Az Alkalmazott Oktatástan blogja szülőknek

Tudáskulcs blog

A gyerek barátjának lenni

2017. november 16. - Alkalmazott Oktatástan

a_gyermek_baratjanak_lenni.jpg

A legegyszerűbb, ha megpróbálsz a gyerek barátja lenni.” – írja L. Ron Hubbard Az út a boldogsághoz című gyönyörűséges könyvében.

Szeretnék erről pár gondolatot írni pedagógusoknak és szülőknek, mert tiszta szívemből egyetértek vele, rengeteg tapasztalatom van róla, hogy működik, mégis szomorúan látom, hogy nagyon gyakran, sajnos, nem így csinálják.

Mert mit is jelent az, hogy "a gyerek barátjának lenni"?

Hát azt biztosan nem, hogy kioktatjuk, kategorikusan megtiltunk neki vagy éppen ráerőszakolunk dolgokat. És persze, azt sem, hogy parancsolgatunk neki.

Kedves Pedagógus kolléga! Kedves Szülőtárs! Te ezeket eltűrnéd egy barátodtól? Valószínűleg nem. Aki így viselkedik veled, azt nem fogod a barátodnak érezni, a barátodnak választani. Sőt, éppenséggel elkerülöd majd!

A barátság ugyebár egy egyenrangú kapcsolat. És igen, az igazán jó tanár-diák és szülő-gyermek viszony is az: egyenrangú!

Ez persze nem azt jelenti, hogy a diák dönt arról, hogy melyik tankönyvből tanuljunk, vagy hogy mi legyen a tananyag. Felfoghatjuk akár úgy is, hogy ő az ügyfél!

No és persze a családban sem ő dönt arról, hogy hol lakjunk, vagy hogy mennyit költsünk játékra stb. Hiszen ő a család szervezési struktúrájában se nem ügyvezető igazgató, se nem gazdasági igazgató. Ő egy betanuló „munkatárs”. Azonban nézzük meg, hogy vajon egy ideális szervezet ideális igazgatója egyenrangú partnerként bánik-e egy kezdő, esetleg még betanuló munkatárssal. Meggyőződésem, hogy IGEN!

Hogyan is értem ezt?

Persze, hogy egy ideális szervezetben vannak lefektetett szabályok, amelyeknek meg kell felelnie minden munkatársnak. És persze, hogy nem ugyanaz a döntési köre mindenkinek. De! Egyben biztos vagyok, hogy mint ember az emberrel igenis egyenrangúak egymással. Emberi módon kell, hogy bánjanak egymással, mindegy, milyen poszton van a másik. Meg kell, hogy adják egymásnak a kellő tiszteletet, be kell tartaniuk a jó modort, meg kell hallgatniuk egymást stb.

Pontosan ugyanígy van ez a tanár-diák, szülő-gyermek kapcsolatban is. Attól, hogy ő gyerek, hogy még kicsi a teste, és nem érti annyira a dolgokat, mint Te felnőttként, és attól még, hogy ő nem tud ugyanolyan mértékben hozzájárulni a családhoz és a társadalomhoz, mint Te mint tanár, vagy Te mint szülő, neki is vannak jogai. És a legfőbb joga az, hogy tisztelettel és szeretettel bánjunk vele.

L. Ron Hubbard „Az út a boldogsághoz” c. könyv 20. pontjában felsorolja azt a 21 erényt, amelyeket a boldog élet elérése érdekében minden embertársunkkal, így a gyerekekkel kapcsolatban is alkalmaznunk kell.

Amikor gimnáziumban tanítottam, a tanítványaimmal pont úgy bántam, ahogy L. Ron Hubbard itt javasolja. És lássanak csodát: gyönyörűen tudtam együttműködni a nagy kamasz 14-18 éves tanítványaimmal. Imádtuk egymást, és gyönyörű eredményeket produkáltunk együtt. (Volt olyan tanév, hogy nekem volt a legtöbb nyelvvizsgázott tanulóm az egész suliban.) Gondolnátok, hogy tegeződtem velük? Bizony, tegezhettek engem, és mégis tisztelettel voltak felém. Miért? Mert én is nagyon nagy tisztelettel voltam irányukban. És persze, nagyon-nagyon szerettem őket.

Na de a szeretettel nem is szokott probléma lenni a szülőknél. A legtöbben nagyon is szeretik gyermekeiket, sőt rengeteg mindent hajlandóak megtenni értük. És a tanárok többségénél is azt tapasztaltam, hogy alapvetően szeretik a tanítványaikat.

A tisztelettel már több gond van. Meg azzal, hogy nem elég toleránsak a gyerekekkel, nem mindig elég barátságosak velük, illetve gyakran nem sportszerűek velük.

Azt javaslom, hogy ha bármilyen problémád van jelen pillanatban a tanítványaiddal, vagy egy osztállyal kapcsolatban, vagy akár a saját gyermekeddel kapcsolatban, olvasd el a könyv 20-as szabályát, és becsületesen találd meg, melyik felsorolt erényt nem alkalmazod vele vagy velük szemben!

L. Ron Hubbard többek között ezt írja ebben a részben:

"Van egy érdekes jelenség, amely az emberi kapcsolatokban működik. Amikor egy személy ráüvölt egy másikra, a másik késztetést érez rá, hogy visszaüvöltsön. Eléggé úgy bánnak velünk, ahogy mi bánunk másokkal: valójában mi mutatunk példát rá, hogyan kell velünk bánni. (...) PRÓBÁLJ ÚGY BÁNNI MÁSOKKAL, AHOGY TE SZERETNÉD, HOGY ŐK BÁNJANAK VELED!"

Gondoltad volna, hogy ilyen egyszerű? Legyél rendkívül türelmes, toleráns, megértő és tiszteletteljes a gyerekekkel, és ők is pontosan ugyanilyenek lesznek veled!

Ha nem hiszed, próbáld ki! :)

bernardgyerek.png

Szeretettel,
Gaján Éva elnök
Alkalmazott Oktatástan

A bejegyzés trackback címe:

https://tudaskulcs.blog.hu/api/trackback/id/tr9413262909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.