Az Alkalmazott Oktatástan blogja szülőknek

Tudáskulcs blog

50 évvel ezelőtt miért nem voltak diszlexiás gyerekek?

2017. október 27. - Alkalmazott Oktatástan

tintatarto.jpg

Két hónappal vagyunk a tanévkezdés után.

Időnként olvasom a híreket: tanulási, magatartási zavaros gyerekek, kevés pénz, agresszió, romló eredmények, problémák, problémák, problémák…

Elgondolkodom.

Régen, amikor még nem tanultak a tanítók 14 különböző módszertant, mindenkit megtanítottak írni és olvasni. Kolléganőm édesanyja 40 évig tanított egy falusi iskolában. A lakosság felét ő tanította meg írni-olvasni. Nem volt egyetlen diszlexiás tanulója sem! Pedig tanított összevont évfolyamokat is. Mondta, hogy nehéz volt. De akkor is megtanította őket. És nem csak ő! Az ő korosztálya nem ismerte a diszlexiás tüneteket. Elmondása szerint az alapismereteket még a fogyatékosoknak is meg tudta tanítani. Mára már nyugdíjas, de még most is azon tépelődik, hogy volt egyetlen egy tanítványa, akinél nem találta meg a módját, és nem tudta megtanítani az írásra-olvasásra! A mai napig azon morfondírozik, hogy mit csinálhatott volna még?

Aztán itt van például a nagyanyám is! 86 éves korában is megszégyenített azzal, hogy gyorsabban számolt fejben, mint én, aki éppen megyei matekversenyt nyertem. Pedig amikor ő járt iskolába, nem hogy számítógép nem volt, meg interaktív táblák, de még papír sem. Palatáblát használtak. Egy tanító bácsi tanította egyszerre a 6 évfolyamot az elemi iskolában. Ennek ellenére megtanította őket mindenre, ami fontos ahhoz, hogy boldoguljanak az életben.

És mi a helyzet ma? A gyerekek 20 százaléka 16 éves korára a hazai felmérések szerint is súlyos olvasási, szövegértési problémákkal küzd.

Álljunk meg itt egy pillanatra!
Hogy is van ez? Valami nem stimmel!

Mi változott meg? Mit csináltak másként régen? A technika szélsebesen fejlődik, hogyan lehetséges, hogy ebben visszafejlődés látszik???

Persze-persze, tudom – három gyermeket nevelek – nem volt ilyen nagy a tananyag. De elsősorban nem a speciális tananyagok miatt van probléma, hanem valahogy kiestek az alapok, és a minimális szintet múljuk alul évente. Írás, olvasás, szövegértés, alkalmazási képesség.

És nézzünk a szívünkbe őszintén! Nagy a tananyag. De mi az, amit abból a gyerek – még egy jó tanuló is – megtanul? Mi az, amit felnőttként is hasznosítani tud majd? Mi az, amire igazán szüksége lenne? Még egy értelmiségi, például egy általános iskolai tanár sem szívesen helyettesít egy másik szakon, pedig az általános iskola anyaga alapműveltség. Vagy mégsem?

Nagyanyám sok mindenre emlékezett, és sok mindent tudott használni az életében! Tudta a földrajzot, ismerte a történelmet. Zavarba ejtett időnként ezzel is, mert amikor a rádióban hallott valamit és kommentálta, látszott, hogy pontosan érti, milyen időszakról beszél a történész. Meg is voltam döbbenve, hogy én jó tanulóként miért nem emlékszem erre, és ő, aki „csak elemi iskolát végzett”, honnan tudja?!

Amikor a melléképületüket építették,  ki tudták számolni, megtervezni, lerajzolni, hogy miből mennyit kell venni, hogy fér el. A mértékegységeket könnyedén átváltogatták kicsi és nagy mennyiségeknél is súly, űr és bármilyen más területen is. Gyönyörűen és helyesen írtak. Öreg korában az összes nagyszülőm olvasott regényeket rendszeresen, pedig egyikük sem volt értelmiségi! Földművelők voltak mind. Mindannyian egyszerű falusi elemi iskolákba jártak, ahol egy-egy tanító bácsi tanított egyszerre 6 évfolyamot!

Ők nem csupán iskolába jártak, ők tudást szereztek az iskolában.

Nagyszüleim korosztálya miért emlékezett stabilan ennyi mindenre, amit tanult?

Kolléganőm anyukájánál és korosztályánál miért nem lettek 50 év alatt egyszer sem diszlexiásak a gyerekek?

Mi változott meg?

Cikkünket vitaindítónak szánjuk ahhoz, hogy feltérképezzük a mostani helyzetet, és egymást segítve, a sikeres megoldásokat egymással megosztva eredményesebbé tudjuk tenni az oktatást.

Ennek szellemében örömmel vesszük, ha megosztod velünk (akár szülőként, akár pedagógusként):
- Melyek az aktuális problémáid a gyermekeddel, tanítványoddal kapcsolatban?
- Te miben látod a gyenge eredmények okát?
- Mit gondolsz, mi lehet a megoldás?
- Vannak olyan „sikeres akciók”, amelyre esküszöl?

Kíváncsian várjuk visszajelzésed!

Sok sikert kívánok!

olvasas.png

Telekesi Judit
a Tudáskulcs munkafüzetek főszerkesztője
Alkalmazott Oktatástan

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tudaskulcs.blog.hu/api/trackback/id/tr8313102296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.